Nagyi, már várjuk a karácsonyt!
Kedves Nagyi,
képzeld, húztunk a suliban. Titkos, ami azt jelenti, hogy akiről nem tudom, kit húzott, az húzott engem. Az idén venni is lehet ajándékot, nem kell magunknak készíteni, Anya örült neki. Ugyanis Betti tavaly mézeskalács házikót csinált nekem, olyan szép volt, hogy Jancsi és Juliska sem tudott volna ellenállni neki. Öcsi sem tudott, mert minden nap leevett róla valamit: egy ablakot, a kéményt, a hópelyheket. Ezért eldugtam az ágyam alatti titkos dobozba.
Illusztráció: Szűcs Édua
Húsvétkor aztán kiderült, hogy a molyok sem tudtak ellenállni neki, de akkorra Anya már kipakolta a kamrát, meg minden szekrényt, hogy megkeresse, honnan repkednek ki, Apa meg közben vagy százszor elmondta, hogy „Jaj, mit molyolsz annyit?!” Én se bántam, hogy bolti ajándékot kapok, és nem megint saját készítésű gyertyát, mert van már angyalkás, hóemberes, fenyőfa meg Mikulás, alig férnek a fiókomba. Sajnálom őket meggyújtani, mert egyszer kipróbáltam, és elég rosszul nézett ki, ahogy az angyalka leolvadt. Apa azzal vigasztalt, hogy húsvétra még jó lesz kiscsirke gyertyának, mert annak is van szárnya.
Erről jut eszembe, meséltük a Nyuszimikulást? Laura egyszer kapott a suliban egy Mikulást, és tudod, ő mindig dugdossa a csokijait. Húsvétkor Anya azt mondta, tovább nem lehet tartogatni, és bele akarta rakni a sütibe. És amikor kibontottuk: nyuszivá változott! Öcsi felkiáltott, hogy varázslat, és igazából tényleg olyan volt, fehéren csillogott rajta a varázspor, de Apa mondta, hogy biztos megmaradtak a húsvéti csokik az üzletben és Mikulásnak öltöztették őket, hogy el lehessen adni. Végül kidobtuk, mert Anya szerint nem a varázspor miatt foszforeszkált, hanem azért, mert már nem először változhatott mikulásból nyúllá vagy nyúlból Mikulássá.
Mindenesetre, ha az ember például mikulásokat vesz az unokáinak, érdemes úgy is választani, hogy el tudná-e képzelni nyuszinak, mert ha igen, akkor nem szabad megvenni.
A szomszédban már kivilágították a fenyőfát a kertben. Ilyenkor nem szoktam behúzni a függönyt este sem, mert nem olyan félelmetes, hogy fekete az ablak, nem lehet látni rajta az a manófejet, amit néha szoktam. Anya a múltkor azt mondta, hogy higgyem el, nincs ott semmi, csak képzelem, csak az én fejemben van. De hát épp ez az ijesztő.
Már nagyon várjuk a karácsonyt. Anya gyakran jön haza nagy szatyrokkal, és ilyenkor Apa behív a számítógéphez, hogy nem akarunk-e gépezni (ilyet máskor soha nem csinál!), közben kint meg mindenféle zacskók meg papírok zörögnek.
Öcsi állandóan bújócskázni akar, mert tavaly megtalálta azt a kukásautót a szekrényben, és reménykedik.
Ha lesz hó, jó lenne egy új szánkó, mert nyáron, bográcsozáskor kevés volt a pad, négyen ültünk rá, és azt már nem bírta, úgyhogy a következő tűzrakásnál, amikor kevés volt a fa, elégettük (Öcsi nem is tudja). Szóval hármunknak pont jó lenne egy szánkó…
Puszi,
Katka
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
