Mokka, a négy lábon járó remény – Egy játékos labrador a fogyatékossággal élők között
A szellemileg és testileg ép emberek általában gond nélkül képesek kapcsolatokat kialakítani. Vannak azonban, akiknek ez nehezebben megy, velük szemben sokan előítéletesek, elutasítók. Ez ijesztő lehet, főleg azoknak, akik sérültek, betegek, vagy valamilyen függőséggel küzdenek. Őket sok bántás, megaláztatás érheti, amitől bizalmatlanabbá, visszahúzódóbbá válhatnak az átlagnál, ez megnehezíti nekik a kapcsolatteremtést. Számukra jelenthet kapaszkodót egy olyan segítő állat, amilyen Mokka. A játékos labrador az esztergomi Szent Rita Fogyatékosok Otthonában csempész örömöt a bentlakók hétköznapjaiba.
Úton Esztergom felé azon merengtem, vajon milyen lehet az élet egy olyan intézményben, amilyen a Szent Rita Fogyatékosok Otthona. Ahogy sétáltam egy csendes utcában az otthon felé, már biztos voltam abban, hogy a kételyeimnél erősebb a kíváncsiságom. Amikor odaértem, és életemben először léptem át egy effajta intézmény küszöbét, Juhászné Imre Andrea fogadott, aki mesélt az otthon struktúrájáról, lakóiról.
A lakóknak sok elfoglaltsága van
A telephelyvezető beszélt arról, hogy az esztergomi otthon olyan középsúlyosan, súlyosan, illetve halmozottan sérült személyek állandó és folyamatos ellátását, fejlesztését biztosítja, akiknek a gondozására csak intézményi keretek között van lehetőség.
Az ilyen környezetben élőket lelkileg megterheli az, hogy nem tudják a családi kapcsolataikat napi szinten ápolni. Számukra nincs is igazi remény a gyógyulásra, csak arra, hogy különböző eszközökkel – és a környezetükben élők törődésével – javuljon az életminőségük.
Ugyanakkor sok elfoglaltsága van a lakóknak, valamivel mindig szórakoztatják őket, és különböző terápiákat is igénybe tudnak venni: elérhető számukra például fényterápiás és sószoba is. Több kiváló szakember dolgozik velük, akik mindent megtesznek értük. A bentlakókat hat csoportra osztják, többségében felnőttek élnek itt annak ellenére, hogy a hely valaha gyermekintézménynek indult. Persze kisebbekkel is foglalkoznak, de ők jóval kevesebben vannak. Minden csoporthoz tartozik egy-egy gondozó, akik mindig a lakókkal vannak a szobában. Ottjártamkor kezdettől fogva jó hangulatot tapasztaltam, a munkatársak és a lakók is igen kedves emberek. Megismerhettem például Brigittát, aki egészségesnek született, de tizenegy hónapos korában sajnos baleset érte, az agykárosodása a beszédére és a mozgására is kihatott. Ez a csodálatos lány most múlt húszéves, és bár nem igazán tud kommunikálni, mindent megért. A Szent Rita Otthonban több ellátási forma létezik (fogyatékossággal élők ápoló-gondozó otthona, nappali ellátása, házi segítségnyújtás, étkeztetés, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás) – Brigitta ezek közül az otthon nappali foglalkozásain vesz részt.
Megérkezik a négy lábon járó csoda
Hétfőnként van egy terápia, amelyet nemcsak a résztvevő lakók, de az alkalmazottak is nagyon várnak. Amikor belépett az ajtón dr. Varga Orsolya Mokkával az oldalán, mindenkinek mosolyt csalt az arcára, az őt fogadók alig várták, hogy megsimogathassák a gyönyörű barna szőrmókot. Mokka kilencéves labrador, hihetetlenül nyugodt terápiás kutya, akinek a gazdája a Canem nevű, kutyás terápiával és tréningekkel foglalkozó cég ügyvezetője, állatorvos, biológus, segítőkutya-kiképző. Orsolya azok közé a fantasztikus emberek közé tartozik, akik a kutyájukkal az ilyen és hasonló intézményekben teszik szebbé mind a lakók, mind az ott dolgozók egy-egy napját.
A fiatalok– köztük Brigitta – egymás mellett fekve várakoztak arra, hogy Mokka hozzájuk érjen, elkezdődhessen a kapcsolatfelvétel. Orsolya a gyerekekhez vezette a kutyust, majd úgy működött közre a különleges foglalkozáson, hogy például a gyerekek lábával simogatta Mokkát, azaz segített annak, aki önállóan nem volt képes a kezével megérinteni az állatot.
„Mokka nagyon érzi, hogy kik a legelesettebbek, külön figyelmet fordít rájuk. Például sokáig fekszik mellettük, nyalogatja őket, és olyan dolgokat tesz, amelyeket még velem sem otthon, pedig a gazdája vagyok” – árulta el Orsolya.
A csoda észrevétlenül történik
Szociális munkás hallgatóként több hónapot töltöttem az intézetben, megismertem a fogyatékossággal élőket és gondozóikat, a foglalkozások nagyon meghatók voltak. Lenyűgöző megtapasztalni, milyen leírhatatlan kötődés alakul ki a terápia alatt a bentlakók és Mokka között. Látni lehetett a boldogságot és a megnyugvást a gyerekek arcán, amikor a kutya a közelükben volt. A csoda akkor történt, amikor látszólag semmit nem csinált, „csak feküdt” mellettük, s közben létrejött valamiféle láthatatlan kapcsolat.
Emiatt a lelki kötődés miatt ez a fajta terápia rendkívül sokat jelent azoknak, akik az intézményben élnek, sőt az ott dolgozóknak is, akik alig várták, hogy a terápia végén ők maguk is megsimogathassák Mokkát.
Miután hozzáértek, azt mondták, nekik már ettől az egy simogatástól szebb lett a napjuk.
Az állatterápiák hatásossága kétségbevonhatatlan, ugyanakkor problémát jelent, hogy kevés a terapeuta, és a foglalkozások nem kímélik az ember pénztárcáját. Bár van lehetőség támogatás elnyerésére mindehhez, sajnos így sem juthat hozzá minden rászoruló a rendkívüli terápiához. A Canem csapata ép embereknek is szervez hasonlókat, sőt csapatépítő tréningeket is, ahol a négylábú segítőtársak szintén nagy sikert szoktak aratni.
A szerző az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem harmadéves szociális munkás hallgatója.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Valamit tud ez a ló – lovasterápia a Bethesda Gyermekkórházban
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
