Misszió itthon és Manilában

Öten ültük körbe egy kávézó kis asztalát. Bazsik Ádám, Huszár Domonkos, Major Péter és Farkas Ferenc képviselték a ShoeShine nevű, immár tíz éve működő, különleges közösségi vállalkozást. Arról kérdezgettem őket, hogy milyen út vezetett el a Fülöp-szigetekre tervezett nagy kalandig.

„2006-ban egy gödöllői keresztény kisközösség weboldalaként indultunk – kezdi Ádám, az egyik alapító, a ShoeShine vezetője. – Dr. Farkas László atya Gödöllőn sokat tett az ifjúsági közösségekért, ma ő a Váci Egyházmegye ifjúsági referense. Mi is az ő hatására lettünk csapat, de mára a ShoeShine kinőtte a kisközösségi létformát.”

Domonkos szintén alapító tag, a mozgóképi részleg vezető rendezője. Péter az első nem gödöllői, aki néhány éve bekerült a csapatba rovatvezetőként, és nevéhez fűződik az Anziksz című különös portréműsor. Ferenc több mint két éve tagja a közösségnek, operatőr és vágó. Összesen 30–35 önkéntes dolgozik a 10 fős koordinációs csapattal, a „belső maggal”.

Mi a ShoeShine? – ez a kérdés érdekelt a leginkább, mert weboldalukat nézve nehéz besorolni bármilyen kategóriába. Ádám rutinosan válaszolt: „Egy kortárs blog és videoblog, egy virtuális kultúrtér, amelynek célja: Isten végtelen kreativitását és szeretetét közvetíteni teljesen új nyelven a kortársak, elsősorban a fiatalok felé. Az online missziónk alapvetően a 16–35 év közötti korosztálynak szól, de rendezvényeink, témáink más korosztályhoz is eljutnak. Felekezeteinken belül sok, ma már nehezen érthető szokás és szimbólumrendszer van, amitől a keresztény szubkultúra gyakran érthetetlen a fiatalok számára. Mi azért dolgozunk tíz éve, hogy bemutassuk a kereszténységnek a hétköznapokban is élhető, valóságos arcát, ami nem túldogmatizált, nem túlspiritualizált. Igyekszünk lefordítani a kereszténységet mai nyelvre.”

Domonkos szeretettel emlékezett vissza a kezdeti, gödöllői évek közösségi élményeire: annak hatására született a ShoeShine, abból merítenek ma is. „A kereszténység nem azt jelenti, hogy idős nénik rózsafüzért morzsolnak egy unalmas prédikáció alatt, hanem sokkal inkább azt, hogy tettre kész, életvidám fiatalok találkoznak hétről hétre, megisznak egy-két pohár sört, beszélgetnek az élet dolgairól a keresztény elvek mentén, és próbálnak előrébb jutni.” Péter sietett megnyugtatni: „A 21. századi emberek számára már kiüresedett, régi vallási formákat nem vetjük meg, hanem igyekszünk megtölteni újra tartalommal.” Ádám hozzátette, hogy e közösségi létformának a személyes Isten-kapcsolat adja a hátterét.

Régóta fúrta az oldalamat, mit jelent a „ShoeShine” név. Aligha „cipőtisztítót”. „Ez titok – mosolygott Ádám a bizonyára már nagyon sokszor hallott kérdésen. – Olyan nevet, olyan brandet szerettünk volna, ami teljesen idegen a keresztény szubkultúrától, amire az emberek felkapják a fejüket: ez meg mi lehet?”

Mérföldkövek

Büszkén sorolják az elmúlt tíz év legjelentősebb eseményeit, mérföldköveit. Pál Feri atya rendezvényeinek megörökítésével kezdtek foglalkozni 2010-től – ezzel lépték át a kisközösségi kereteket. Ma már ők közvetítik élőben Pál Feri előadásait, és más nagy, keresztény rendezvényekről is rendszeresen tudósítanak. Portréműsoraik, például a Félúton és az Anzix végigfutottak az országon. A közösségi média és a levelezőlisták mellett leginkább személyes ajánlások által terjednek alkotásaik és híreik. A fiúk időnként nagy bulikat is szerveznek, ahol a kulturált és igényes szórakozás a lényeg. 2011-ben őket kérték fel a madridi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó promóciós videójának elkészítésére, és videoblog-sorozatot is készítettek a helyszínen. 2013-ban következett a HungaRio, persze ott is forgattak. Nagyon fontos volt bekapcsolódásuk a Rendben vagyunk szerzetesi életformát népszerűsítő kampányba, amelyben ők készítették a teljes filmes palettát.

A Felház iránt is érdeklődnek. Fontos számukra az ökumenikus platform. „Mindenkivel szívesen együttműködünk, akiknél látjuk az Isten munkálkodását. Ha Isten megtart egy gyülekezetet, felekezetet, akkor azért teszi, mert van benne érték – amiből mi tanulhatunk, hiszen távolról se vagyunk tökéletesek” – mondta Ádám.

Irány Manila!

Nagy vállalkozás előtt állnak. Megkereste őket egy magyar származású missziós nővér, Fabian Edith Mirjam, aki Manilában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik. Megfogta őt a hitelességük és fiatalos formanyelvük. Arra gondolt, hogy az ő munkájukról, az ACAY ifjúsági misszióról is készíthetnének filmet – és ők igent mondtak az újabb, talán eddigi legnagyobb kihívásra. „A filmsorozat manilai célja az, hogy kedvet ébresszen az önkéntes munka és a szerzetesi hivatás iránt a fiatalokban – mondta Ferenc, aki az egyik összekötő a missziós szerzetesek és a ShoeShine között. – A nővérek önkéntesekkel dolgoznak, és szerzetesi utánpótlásra is szükségük van. Az európai és magyar cél: a manilai különleges pedagógiai módszer megismertetése, ami hasznos lehet azok számára, akik hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak.” Kétéves pedagógiai programjuk szexuálisan bántalmazott fiatal lányoknak és börtönviselt fiúknak segít visszailleszkedni a társadalomba, felkészíti őket arra, hogy anyagi biztonságot teremtsenek maguknak. „Az európai elkényelmesedett életvitelt szeretnénk szembesíteni az ottani élet bemutatásával, hogy ne csak wellnesskeresztények legyünk” – idézte Feri Beer Miklós váci püspök ismert kifejezését.

A Fülöp-szigeteken a lakosság 80 százaléka a nyomor szintjén él, a mindennapi betevőért küzd – és a közöttük élő missziós nővérek velük együtt és értük küzdenek.

„Egyébként mi, a ShoeShine tagjai is nyitottak vagyunk, szívesen fogadjuk azokat, akiket érdekel a média és a misszió” – tette hozzá Ádám, mert az új önkéntesek hoznak új színt, új ötleteket közösségi munkájukba.

Az utazás költségeit firtató kérdésemre elmondták, hogy közösségi finanszírozású kampánnyal próbálják megteremteni az anyagi hátteret. „Annyi már összejött, hogy megvehetjük a repülőjegyet” – mondta Ádám. „Hárman megyünk. Hogy mit fogunk enni, azt még nem tudjuk, tehát a pénzgyűjtő kampány továbbra is él” – tette hozzá Domonkos. Szeptember 28-án indulnak, és október 17-ig, három héten át forgatnak majd, igyekeznek keresztmetszetet adni a misszió életéről. „Ott nem lehet a sarki üzletben megvenni az ételt, mert nincs; a csapból nem ihatunk vizet, mert megbetegednénk. Hamarosan kezdődik a védőoltás-programunk, és tartunk a maláriától.” A Fülöp-szigetek a végletek országa: hatalmas a gazdagság és a szegénység is.

Az egyik legsúlyosabb probléma a gyermekbűnözés: a prostitúció, a gyermekbűnözők, sokszor bérgyilkosok kiképzése és a kábítószer...

Ádám így összegezte várakozásaikat: „Nagy kihívás ez számunkra. Ilyen témával még soha nem foglalkoztunk. Az országon belül több helyszínen is forgatunk, a települések között repülővel utazunk. A technikai felszerelés szállítását is meg kell oldanunk. Januárra készülnek majd el a manilai filmjeink. Fontos mérföldkő, nagy lehetőség lesz a ShoeShine számára, emberileg és szakmai szempontból egyaránt. Ha szerencsésen hazaérünk.”