Milyen cipőt és mikortól?

A gyermek tíz hónapos kora körül jön el annak az ideje, hogy felegyenesedjen, felálljon. Ilyenkor a szülőkben felmerül a kérdés, megvegyék-e az első komolyabb cipőcskét. Sokan megijednek, mert az apró lábacskák csámpásnak tűnnek, mintha lúdtalpasok lennének, pedig ez ebben a korszakban teljesen normális tartás, hisz az egyensúly megtartásához szükséges izomzat még nem alakult ki.

A felállást követő mozgásfejlődési stádium, amikor a kisgyermek (bútorokba) kapaszkodva, oldalazva megteszi első lépéseit. Ekkor meg lehet figyelni, hogy lábujjait bekarmolva tartja, ami természetes tartás, későbbiekben kell majd leépülnie az ezért felelős reflexnek. Ilyenkor még érdemes puha talpú cipőt, vagy vastag, csúszásgátló zoknit választani.

Amikor elérkezik az önálló járás időszaka, illetve mikor már többnyire álló helyzetben van a kisgyermek, fontos az, hogy jó cipőt válasszunk neki (otthonra pedig szandált).

Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy jó lábbelinek?

• talpát egy kézzel nagyobb erőfeszítés nélkül be tudjuk hajlítani, félbe tudjuk hajtani
• a boka és a sarok része minden oldalról legyen megtámasztva
• a sarkánál ne legyen kivágott a lábbeli
• amennyiben ortopéd orvos nem javasolja, nem kell a cipőnek szupináltnak (kifelé döntöttnek) lennie
• legyen a lábbeli tiszta bőr, amelyben nem izzad a gyermek lába
• a fűzős cipőket jobban rá tudjuk igazítani gyermekünk lábára, így jobban tartja, mint a tépőzáras vagy csatos (és később meg is tanulhatja bekötni)

Otthon, szülőként segíthetjük gyermekünk lábboltozatának fejlődését, lábizmainak erősödését lúdtalp prevenciós (megelőző) tornával.

Lássunk néhány gyakorlatot!

• sétáltassuk a gyermeket különböző felületeken, kavicsokon, természetes talajon mezítláb,
• földön ülve labdát két talp közé fogjuk, lábbal dobjuk és lábbal kapjuk el,
• ülve pakolászhatunk apróbb golyókat, kavicsokat a lábujjainkkal megtartva,
• ceruzát vagy pálcikát az egyik láb ujjaival megfogunk, másik lábbal átvesszük,
• lábujjakkal kis golyót markolva sétáljunk,
• gyűrjünk össze zsebkendőt lábujjakkal,
• kisebb labdát, esetleg tüskés labdát görgessünk a talpunk alatt,
• lábujjhegyen járás, sarkon járás,
• ülő helyzetben lábujjakkal bemarkolás,
• ülő helyzetben lábfejtorna: lábfejkörzések, integetés lábfejjel („spicc-pipa”), talpak egymás felé és egymással szembe fordítása,
• járás külső, belső talpélen