Mikor bátorság, mikor vakmerőség?

Bátrak vagyunk vagy meggondolatlanok? Mit jelent a bátorság? Novodomszky Éva műsorvezetőt kérdeztük.

A bátorság, a szó talán leggyakrabban használt hétköznapi értelmében természetes velejárója volt Novodomszky Éva gyerekkorának. „Vidéken, Szarvason nőttem fel akkor, amikor a szülők még el merték engedni suli után biciklizni, »bandázni« a gyerekeket felügyelet nélkül. Mi pedig ezt ki is használtuk, bejártuk a környék minden zugát, bemásztunk a gyümölcsösökbe, a legmagasabb fákról ugráltunk a folyóba. Nem tudtuk, hogy bátrak vagy meggondolatlanok vagyunk, nem is foglalkoztunk vele. Természetes volt, hogy nem félünk semmitől. De nem csak az akrobatikus játékokban, nyíltak voltunk az élet más területein is.

Nem voltak tabu témák, ami érdekelt bennünket, meg mertük kérdezni és ki mertük mondani, persze nem tiszteletlenül, nyersen, csak olyan egyszerűen, őszintén. Nem is érzem magam bátornak, csak azt látom, hogy körülöttem néhányan sokkal több mindentől félnek, mint én. Én a családomtól hozom az optimizmust, azt, hogy a feladatoktól nem megijedünk, hanem megoldjuk azokat. Sokszor változnak meg a körülményeink, gyakran hoz új fordulatokat az élet, de ezeket, ha néha első pillantásra ijesztőek is, inkább új lehetőségként kell kezelni, mint problémaként. Merni kell beleugrani egy-egy szokatlan helyzetbe, új fejezetbe, mert ha mi magunk megpróbáljuk jól irányítani ezt az ugrást, talán a korábbi életünktől, szokásainktól nagyon eltérő, de jó dolgok sülhetnek ki belőle.

Persze beverhetjük az orrunkat is, de a koppanásokból tanulunk, megtanuljuk a saját korlátainkat, ugyanakkor azt is megtudhatjuk magunkról, hogy sokkal többet bírunk, sokkal többre vagyunk képesek, mint azt gondoltuk volna. Ezek a felismerések pedig nagyon nagy erővel motiválnak, komoly lendületet adnak ahhoz, hogy újabb kapukat merjünk megnyitni. A bátorság, vagy önbizalom szerintem önmagát gerjeszti, magából fejlődik tovább, és akkor a legjobb, ha észre sem vesszük, csak valahogy mindig ott van velünk, bennünk.”