Miért nem egyszerűen „zöld” a pápa? – A teremtésvédelem fontossága

Naponta csak 25 liter víz, ennyi jut Fokvárosban egy embernek – legalább is ezt állítja a „Ha elfogy a víz – Nulladik nap Fokvárosban” című dokumentumfilm, amely a dél-afrikai országra jellemző vízhiányt tárja elénk. Xantus Áron alkotása 2018-ban debütált a hazai művészmozikban, és mint egy érzékenyítő film söpört végig a világon. A jelenségre azonban nem csak a tehetséges rendező figyelt fel. Újságírók hada kezdett őrült repülőjegy-vásárlásba, hogy maguk tudósítsanak a helyzetről, és ezzel jelentős bajt hoztak a helyiek fejére. Hagyján, hogy a hosszú repülőúttal nem örvendeztették meg a Földet, de az egyébként korlátozott vízmennyiségből is kimerték a magukét. Az eset jó példa arra, miként gondolkodunk a Föld védelméről, milyen ambivalens és paradox módokon hajlunk a tevékeny cselekvés irányába. A fentiekben is tisztán látszó kettősség hűen tükrözi a ma emberének hozzáállását a környezetvédelemhez. Ugyanez igaz a teremtésvédelemre is!

Az Egyház ugyan évről évre határozottabban biztatja a híveket a teremtett világgal kapcsolatos szemléletmód-váltásra, egyelőre mégsem beszélhetünk jelentős páli fordulatról. Ennek hátterében pedig a konkrét cselekedetek alacsony száma és a környezetvédelem–teremtésvédelem közötti fogalomzavar áll. Míg sokan ódzkodva figyelik, hogy szélsőséges csoportok tagjai miként lépnek fel a környezetet terhelő fogyasztói társadalom ellen és láncolják magukat egy fához, mások kritikai attitűdöt nem ismerve csatlakoznak a végletes gondolkodású csoportokhoz – noha utóbbi kétségkívül a jobbik rossz.

Házi feladat az emberiségnek: az ökológiai megtérés

„Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a környezetvédelem a természetet terhelő káros hatások ellen harcol, mint a légszennyezés, zajszennyezés, illetve a víz és föld szennyezése hulladékkal, és még sorolhatnánk. Ebből következik, hogy a fogalom az utóbbi öt évtizedben valóságos politikai mozgalommá nőtte ki magát. Ezzel szemben a teremtésvédelem, a teremtett világ megóvásán dolgozik. A vatikáni forrású dokumentumok már 1971-ben megnyilatkoztak a teremtésvédelem jegyében, csak épp ez kevesebb figyelmet kapott” – kezdi a beszélgetést Nemes Gábor Laudato si’-animátor, aki nap mint nap azért dolgozik, hogy Ferenc pápa 2015-ben megjelent Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikáját ismertesse, cselekvésre buzdítson, és maga is tevékenyen lépjen, miközben Magyarországon koordinálja a teremtésvédelem mozgalmát a Laudato si’ szellemében. Amikor a két fogalom – természetvédelem és teremtésvédelem – közötti különbségekről kérdezem, éppen egy közelgő eseményre készül Pécsett: az egyházmegye hívei számára tart hamarosan interaktív előadást. Eközben boldogan mesél a tematikus évről, amely az idén öt éve kiadott körlevélhez kapcsolódóan 2020 tavaszán kezdődött. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a témában, Gábor az enciklikát idézve határozottan közli:

Az ember Istentől kapott feladata és hitből fakadó kötelessége, hogy őrizze és védje a természetet, hogy uralkodjon felette a szó legjobb értelmében. A teremtett világ védelme és a jelen környezetvédelmi hullám mögött más-más indíttatás áll, bár egy a cél.

„A Szentatya a körlevél kiadásával nem egy mozgalomhoz kívánt csatlakozni, hanem annak fontosságát hirdeti, hogy minden ember – szegény és gazdag, fiatal és idős, férfi és nő – egyaránt hallja meg a természet kiáltását. Mi pedig feltétlenül halljuk meg a közelünkben és a távolabb élő szegények, törékenyek kiáltását is.” Ehhez kapcsolódóan egy régi-új fogalom is bevonult az értelmező szótárba: az ökológiai megtérés, amely egy erkölcsi parancs. Ennek megismerése, megfontolása és gyakorlása kiemelt és kötelező házi feladata (amelyet a Szentatya adott fel) a 2021. május végéig tartó Laudato si’ évnek.

A környezettudatosság csupán mai divat?

„A mai környezeti krízis igazán egyháziasnak mondható megközelítésével 2007-ben találkoztam először egy Ausztriában tartott konferencián, és itt választ kaptam korábbi ellenérzéseimre bizonyos „zöld” egyházi kezdeményezésekkel szemben. Innentől feladatomnak éreztem a teremtésvédelem hirdetését” – ezt már Nobilis Márió atya mondja, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alelnöke és „szellemi atyja”, ahogy a közösség emlegeti. Az Egyesület eredetileg a magyar püspökök teremtésvédelmi körlevele (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia: Felelősségünk a teremtett világért, 2008) nyomán és az abban foglalt szellemiség terjesztése céljából jött létre, így a szervezet kezdettől fogva ennek érdekében tart képzéseket, járja a közösségeket, szervez előadásokat és biztatja az érdeklődőket helyi teremtésvédő kezdeményezések létrehozására. Ezért magától értetődő, hogy a közösség boldogan fogadta a később megjelent enciklikát, és azonnal csatlakozott annak ismertetéséhez. „A pápai körlevél magyar fordításának megjelenésekor a Parlament felsőházi termében is tartottunk egy konferenciát, amellyel többek között a döntéshozók figyelmét is sikerült felhívni a Laudato si’ üzenetére. Azóta is rendszeresen kérnek tőlünk képzéseket, előadásokat iskolákban, plébániákon, különféle keresztény csoportokban. Ilyenkor a legfőbb törekvésünk mindig az, hogy ne csak ismeretet terjesszünk, és ne is az ügy egyetlen letéteményeseiként ismerjenek meg minket, hanem sokkal inkább aktív, öntevékeny, minél állandóbb helyi kezdeményezésekre biztassuk résztvevőinket.”

Bár a témával szembeni nyitottság okot ad az örömre, a megnyugváshoz sovány alap. Ahogy az atya fogalmaz, a környezettudatosság a modern kor jellemzője, története alig pár évtizedre nyúlik vissza, és jelentősége csak fokozatosan érte el a közvélemény ingerküszöbét. Ugyanakkor ma már sok és meggyőző elemzés áll rendelkezésre arról, hogy azok az egyéni és társadalmi viselkedésformák, törekvések és dinamikák, amelyek most a környezeti válságjelenségeket okozzák, nagyon is régiek, sőt, kicsiben az emberi kultúra kezdetei óta kimutathatók.

„Mostanra az emberiség lélekszámának és technikai lehetőségeink hatékonyságának növekedése következtében a negatív hatások globálissá növekedtek, így szembetűnőbbek is, és már nincs hova hátrálni előlük.”

Mindennek ellenére nem kérdés, hogy a bolygó megóvása érdekében a tudatosabb cselekvés, viselkedés iránti hajlandóság is növekszik az emberekben. A teremtésvédelem a reménnyel, amely a keresztény hit egyik legfőbb ajándéka, ahhoz a meggyőződéshez tud és szeretne hozzájárulni mindenki számára, hogy érdemes ennek a vágynak megfelelően cselekedni.

Zöld Pannonhalma, avagy teremtésvédő szerzetesek

Amikor az Egyház és a környezettudatosság kettőséről beszélünk, meg kell említeni a szerzetesrendeket is, akik életmódjukkal minden korban hozzájárultak a teremtés védelméhez. Ennélfogva nincs is abban semmi meglepő, hogy Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát védnökként és előadóként csatlakozott az I. Győri Zöld Expóhoz (2020. augusztus 28-29.), ahol csak úgy, mint most, hangsúlyozta, hogy lokálisan kell tennünk közös otthonunkért. „A Föld olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár minket. Most ez a rossz bánásmódban részesülő, kirabolt Föld panaszkodik, ökologikus megtérésre hív! Vállaljuk magunkra a közös otthon gondozására irányuló elkötelezettség szépségét és felelősségét” – idézi Ferenc pápa gondolatait a főapát, aki az egyéni felelősségvállalás jegyében törekszik a „zöld Pannonhalma” célkitűzés megvalósítására. Ennek érdekében még februárban zöld böjtöt hirdetett. Kezdeményezésében arra buzdít mindenkit, hogy keresse meg, miben kell megújulnia, környezettudatossá válnia, azaz „megtérnie”.

A zöld böjthöz csatlakozóknak öt vállalást – mint egyfajta „zöld lelki tükröt” (5T) – fogalmaz meg: Takarékoskodj az energiával! Tudatosan vásárolj! Tölts több időt a természetben! Táplálkozz egészségesen! Tekints magadra teremtményként, aki Isten vendége a földön!

Később ezt a törekvést, a zöld böjt ajánlásait az egész évre kiterjesztette, ezzel is igazodva Ferenc pápa Laudato Si’ enciklikájának ötödik évfordulójához. De van itt más is! A Pannonhalmi Főapátság további számos jó példával jár elöl, hiszen a klíma- és természetvédelem szempontjait minden beruházásnál érvényesítik. Egy biomassza-fűtőmű üzembe állításával például a nyolcadára, azaz 400 ezer köbméterről 50 ezerre csökkent a világörökségi komplexum földgáz-felhasználása. Az apátsági szőlőültetvényekkel együtt közel 100 hektáros területen képződő valamennyi zöldhulladék így hasznosul újra. Napelemes rendszerek is épültek 2011-ben a biomassza fűtőmű és a Viator étterem tetején, 2019-ben a Szent Jakab Ház és a gazdasági udvar épületein, továbbá a budapesti Tanulmányi Házon. 2019. decemberéig 600 000 kWh villamosenergiát termeltek ezek a környezetkímélő megoldások. A jövőben a Főapátság egy napelemes erőmű megépítését tervezi, amely villamos-energia fogyasztásának egészét ebből a megújuló forrásból fogja biztosítani.