Mi a pálya? A szakképzésé a jövő? – Minden, amit a technikumról és a szakképző iskoláról tudni kell

Alig tanultuk meg a szakgimnázium kifejezést, máris elfelejthetjük. Ennek az intézménytípusnak a neve mostantól technikum. Itt szerezhetnek érettségit a szakmát tanulók, ebben hasonlít az új iskolatípus elődjére. Különbség viszont, hogy a képzés ideje öt év lett: két év ágazati alapoktatást három év szakirányú képzés követ.

Tehát a diákoknak először azzal az ágazattal kell megismerkedniük, amelyhez a majdani szakmájuk tartozik. Például a szoftverfejlesztőknek az informatikával, a grafikusoknak a képző- és iparművészettel. A két év végén ágazati alapvizsgát tesznek a leendő technikusok. Mindez elvileg azt is jelenti, hogy a diákoknak először csak ágazatot kell választaniuk, a leendő szakmájukat ráérnek az alapoktatás után kiválasztani. Tehát a felvételi jelentkezéskor megjelölt szakon a két évet követően van lehetőség változtatni, finomítani választásunkat a tapasztalatok fényében. Mivel kevés olyan általános iskolást ismerek, aki holtbiztos benne, hogy mivel szeretne a későbbiekben foglalkozni, ez a kis haladék életszerűnek tűnik, ha nem is feltétlenül elegendőnek. Belekóstolva például a szépészet ágazatába, még két évig fontolgathatja a tizenéves, hogy kozmetikus, fodrász vagy esetleg kéz- és lábápoló technikus szeretne lenni inkább. (Ez utóbbi szakma elnevezése miatt érdemes volt a szépészetet választani példaként, ugye?)

A módosítás lehetősége Budapesten és környékén valószínűleg valódi opció lesz. A vidéki városok szakképzési centrumaiban ez már nem biztos. Átolvasva a felvételi tájékoztatók remekbe szabott táblázatait feltűnhet a figyelmes olvasónak, hogy a legtöbb ágazathoz tartozóan csak egy-egy szakmát oktatnak az iskolák. Még városon belül sincs feltétlenül alternatíva, nemhogy iskolán belül! Faipari ágazaton belül csak a faipari technikus képzés indul, gépészeten belül csak mechatronikai technikus lehet gyermekünk, turisztikán belül csak turisztikai technikussá avanzsálhat.

A technikum első két éve abból a szempontból is jelentős, hogy a kilencedik és a tizedik évfolyamon van a legtöbb közismereti órájuk a képzésben résztvevőknek. Ezt követően már csak az érettségi tantárgyakat tanulják a szakmai órák mellett: magyart, matematikát, történelmet, idegen nyelvet. Ezekből a tárgyakból az új szakképzési stratégia elképzelése szerint ugyanazt a tananyagtartalmat kapják a technikumba járók, mint a gimnazisták. Leszámítva, hogy a gimnáziumban két idegen nyelvet tanulnak, itt viszont csak egyet. És leszámítva, hogy a közismereti tantárgyak bizony kapcsolódnak egymáshoz. Más szemmel olvassa az adott Petőfi-verset az a diák, akinek volt művészettörténet-órája a romantika korszakáról, énekórán hallotta Chopin vagy Schubert muzsikáját. És főleg más lelkülettel. De kilóra meglesz az óramennyiség, ne vesszünk el a részletekben!

Az érettségi szempontjából is jelentős sajátságai lesznek a technikusi képzésnek. A tizenkettedik évfolyam végén ugyanis lehetőségük van a diákoknak maximum három tantárgyból – matematikából, magyarból és történelemből – előrehozott érettségi vizsgát tenni. A tizenharmadik, végzős évre így csak két tantárgy: az idegen nyelv és a szakmai érettségi tárgy marad. Ez utóbbi lesz az ötödik érettségi tantárgyuk a technikumba járóknak. Tehát ők nem választanak még egy tárgyat a kötelezők mellé, hanem automatikusan a szakmai tárgyuk lesz az ötödik vizsgatárgy az érettségin. Így egyszerre kapnak érettségi bizonyítványt és technikusi oklevelet. Tapasztalataim szerint jelentős könnyebbséget jelent minden előrehozott tárgy az érettségi szempontjából, vagyis hogy nem kell egyszerre sok tárgyból vizsgázni. Könnyebb megbirkózni a kisebb tananyag-mennyiséggel, és a vizsgával járó stressz is kisebb, hiszen a feladat egy részén már túl van az érettségiző, akinek ráadásul a vizsgahelyzet is ismerős lesz. (A gimnáziumban jelenleg csak idegen nyelvből és informatikából van lehetőség előrehozott érettségire, és nincs szó róla, hogy változás lenne várható ezen a fronton.)

Kép

Kép: Freepik

A szakképzés másik formája a szakképző iskola lesz, ami az eddigi szakközépiskola, a megboldogult szakmunkásképző utódja. Ez a szokásos hároméves képzés, amely nem érettségivel, hanem szakmai vizsgával zárul.

A technikumhoz hasonlóan itt is ágazati ismeretekkel indul a képzés, és ezt a szakaszt már az első év végén ágazati alapvizsga zárja. Ezen a ponton, a kilencedik évfolyam végén átjárhatóság van a két iskolatípus között az ágazatokon belül: akinek jól megy a tanulás, az technikumban folytathatja tanulmányait. Természetesen az ellenkező irányba is lehet közlekedni a rendszerben: aki nem szeretne érettségizni, csak szakmát akar tanulni, vagy neadjisten nem megy neki annyira a tanulás, a kilencedik évfolyam végén átmehet a technikumból a szakképző iskolába. Aki marad a szakképzőben, az a tizedik és a tizenegyedik évfolyamon duális keretek között folytatja a képzést: elmélet az iskolában, gyakorlat a vállalatoknál.

A szakképzés vonzóvá tételének aduásza, hogy a diákok ösztöndíjat kapnak képzésük során. Ez eddig csak a hiányszakmát tanulókra és a duális képzésben résztvevőkre volt igaz, a jövőben viszont minden egyes szakképzésben tanuló diák részesül havi juttatásban. A jó tanulmányi eredményért járó ösztöndíj akár a minimálbért is elérheti majd, de hallottam rebesgetni ennél magasabb havi összegeket is. Így már kilencedikes korától keresővé válik a család gyermeke, amennyiben a szakképzést választja. A hároméves képzésben húszezerről, az ötévesben harmincezerről indul az összeg, ami a jó tanulmányi eredmény függvényében nőhet, de rossz jegyek esetén csökkenhet is. A tanév során az ösztöndíj felét kapják majd kézhez a tanulók. A summa másik feléhez sikeres szakmai vizsgájuk után férhetnek hozzá. Klassz életkezdési támogatás lesz belőle, amelyet mások mellett eszközvásárlásra, lakhatásra használhatnak fel. A legtöbb szakembernek eszközökre van szüksége a munkavégzéshez, ami komoly befektetést jelent a pálya kezdeti szakaszában.

Az ösztöndíj és a vizsgarendszer kedvező átalakítása mellett az ország valamennyi szakképzési centrumában úgynevezett Digitális Közösségi Alkotóműhelyeket (DKA), nemzetközi néven makerspace-eket hoznak létre. Ezek tulajdonképpen olyan nyitott műhelyek, ahol korszerű, 21. századi technika támogatásával ismerkedhetnek a gyerekek a különböző szakmákkal.

A digitális technológiát segítségül hívva kézzelfogható alkotások létrehozása a célja a maker-mozgalomnak. Egy DKA-ban a külföldön is rendkívül keresett CNC forgácsolók gépe ugyanúgy megtalálható, mint a robotika eszközei, vagy a 3D nyomtató. A szabás-varrás iránt érdeklődők hímzőgépen tanulhatnak, de kipróbálhatják élesben a lézervágót vagy a forrasztópákát is. A tanműhelyektől eltérően itt saját elképzeléseiket valósíthatják meg a diákok, tehát a kreativitásuk kibontakoztatására ad lehetőséget a DKA. Az alkotás öröme közben mintegy mellesleg megismerik a modern technológiát.

November végén sorra következnek a nyílt napok, beléphetünk a középiskolák falai közé, bepillanthatunk az ott zajló mindennapi életbe, beszippanthatjuk a minden iskolára sajátosan jellemző egyedi atmoszférát. Fel van adva a lecke, főleg a jobb képességű diákoknak és szüleiknek: szakképzés vagy gimnázium? Egyértelmű, hogy a Szakképzés 4.0 célja, hogy a technikumok a gimnáziumok versenytársai legyenek. Többet ér egy piacképes szakma a gimnáziumnál? Bejutni a felsőoktatásba, egy szakirányú egyetemi képzésre, a gimnázium és a technikum után elvileg ugyanúgy lehetséges.