Meseműhely, ahol a királylányok és a szegénylegények életre kelnek

– Nem csupán a népmesei kincshez ragaszkodnak, hanem a mesemondás hagyományos módjához is. A kicsik együtt énekelnek, táncolnak a mesélővel, sőt, maguk is szereplővé válhatnak. Ez tudatos tervezés eredménye, vagy spontán alakult így? 

Betti: Játékosan muzsikáló mesebeszédnek hívjuk azt, amit csinálunk, ami persze nem műfaji besorolás, még kevésbé szakmai megnevezés.

Csilla: A hagyományos mesemondásnak nincs szüksége másra, csak a mesemondóra és a sztorira. Mi máshogyan nyúlunk a mesékhez, komplexebb élményt adunk. Énekkel, zeneszóval gazdagítjuk a történetmondást, a gyerekek bekapcsolódhatnak, és a történések részeseivé válhatnak.

Orsi: Ami nálunk létrejön, tudatos tervezés eredménye, és tudatos reagálás a gyermekek igényeire. A kicsik szeretnek átváltozni meseszereplőkké – királykisasszonnyá, szegénylegénnyé–, és a mi foglalkozásainkon ezt megtehetik. Ilyenkor, hőssé átlényegülve begyakorolhatnak problémamegoldó készségeket, és olyan megküzdést segítő tulajdonságokat érezhetnek magukénak, mint bátorság, kitartás, leleményesség, együttérzés, segítőkészség, lényeglátás, együttműködés. Ezzel az élménnyel felvértezve könnyebben helyt tudnak állni az igazi életfeladatok megoldása közepette is. 

Betti: Aki a hétköznapokban alkalmanként butának, csúnyának, ügyetlennek érzi magát, mesehősként szép, okos, ügyes lehet, olyan, akinek sikerülnek a dolgok.

Zsuzsi: Ez az élmény pedig elraktározódik, és amikor szembetalálja magát egy nagy feladattal, amire nem érzi magát képesnek, ehhez a tapasztalathoz fordulhat.

– Hogyan alkot a Csillangó Meseműhely? 

Betti: Csilla elmondja az új mesét, nekünk pedig népdalok, gyerekdalok jutnak eszünkbe. Ezeket először csak „behajigáljuk” egy képzeletbeli kosárba, hangeffekteket próbálgatunk a sokféle hangszeren, fontolgatjuk, mi illene ide vagy oda a mese folyamába. A dalok eléneklésével, csereberéjével, a hangszeres kíséret kialakításával építgetjük föl az előadást. 

Zsuzsi: Nekem a forgatókönyv elkésztésének folyamata elég kaotikusnak tűnik, próbára teszi a türelmemet, de az a tapasztalatom, hogy ebből a káoszból végül lassan, de biztosan kiemelkedik valami, lepucoljuk a felesleget, és marad a kész mese. 

Kép

​​​​​​​Csillangó meseműhely 

Csilla: Egy-egy mesének több verzióját is felkutatjuk, elemezzük, átbeszéljük. Ki-ki hozzátesz néhány motívumot, majd a hangszerelés következik, a szöveg és a dalok összeillesztése.

Orsi: Maga a műfaj is olyan, hogy együtt van benne a tánc, a mese, az ének….

Zsuzsanna: A meséink olyanok, mint maga az élet: mozgás, csend, várakozás, ismétlődés követi egymást, érzelmek, fordulatok kavarognak, ezt hangsúlyozza a zene és a látványvilág.

Orsi: Fűszerezzük mindezt a magyar nyelv ízes, nagyon kifejező szófordulataival. Csilla különösen figyel arra, hogy ezek ne kopjanak ki a kultúrából, szinte vadászik is rájuk.

– Példamutató az együttes tagjainak együttműködése, hiszen még interjú közben is egybefűzik gondolataikat. Hogyan tudják mindamellett megőrizni színes, érdekes egyéniségüket?

Csilla: Senki nem akarja a másikat megváltoztatni, hiszen gazdagodunk egymás által.

Zsuzsi: Régi, mély és sokrétű barátság fűz a Csillangó tagjaihoz. Tiszteletet érzek mindegyikőjük iránt. Megértés és segítőkészség hatja át egymás közti kapcsolatainkat. A nézeteltérések szalmalángszerűek. Egész egyszerűen nem tudjuk egymás nélkül elképzelni ezt az egészet. Fontos még, hogy nem játszunk szerepet, nem akarunk mások lenni, mint akik vagyunk.

Orsi: Ugyanazért a dologért lelkesedünk, és ez már eleve összefog minket. Mindannyian úgy kerültünk ide, hogy munkáltak bennünk az előadáshoz szükséges törekvések: bennem a másokkal való együttzenélés, -éneklés, -táncolás, Bettiben az önkifejezés a hegedűvel, Zsuzsiban a dalszerzés, éneklés, versírás és a mások előtti megnyilatkozás, Csilluban pedig a kimagasló szintű foglalkozás vágya a gyermekekkel.