Mátyás király karácsonyi lakodalma és más emlékezetes karácsonyok

Mátyás király két karácsonya

A magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója, I. Mátyás sem tölthetett minden karácsonyt családi körben, terített asztal mellett. Az ifjú, húszéves király 1463 őszén hadjáratot vezetett a Balkán-félszigeten, amelynek fő célja Jajca, a törökök által elfoglalt, „Európa kapujának” tekintett város visszahódítása volt. Az ostrom elhúzódott, a janicsárok hónapokon át tartották a nehezen megközelíthető fellegvárat. A beálló hideg tél próbára tette a harcoló feleket. Elvágva az ivóvíz- és az élelmiszerforrásoktól a várkapitány, Juszuf Haram bég végül kénytelen volt tárgyalásokat kezdeményezni, és éppen december 25-én adta át a várat. Mátyás az ellenség számára nyitva hagyta a lehetőséget a szabad távozásra, és arra is, hogy belépjenek a seregébe. A janicsárok többsége és a bég az utóbbit választotta, a király pedig még azon a télen számos környékbeli várat és várost meghódított.

Egészen más élményekkel gazdagodott Mátyás 33 évesen, az 1476. év karácsonyán. Ekkor házasodott össze Beatrix nápolyi hercegnővel, akit a menyegző előtt tizenkét nappal ismerhetett meg személyesen. A korabeli krónikások részletgazdag beszámolói alapján képet alkothatunk a pompázatos esküvőről és a hozzá kapcsolódó látványos ünnepségekről.

Az eseménysorozat Beatrix székesfehérvári koronázásával kezdődött, amelyet követően az uralkodó pár hatalmas násznéppel vonult Budára. A király és a királyné káprázatos öltözékben, fehér lovakon léptettek, főurak, lovagok, kamarások, apródok és zenészek kíséretében. A hölgyek aranyozott hintókon utaztak. Az elkövetkező napokban a királyi pár és a násznép miséken, látványos lovagi tornákon és táncmulatsággal végződő fényűző lakomákon vett részt. A rendezvényeken elkápráztatták az előkelő külföldi és magyar vendégeket a pompa és a gazdagság mindenütt jelenlévő jegyei. Gyöngyökkel teleszórt, piros selyemkárpit és arany szövésű szőnyegek borították a falakat, arany és ezüst étkészletekből fogyasztották az ételt, a királyi pár szépséges, cobolyprémmel díszített öltözékeket viselt, és a vendégek olyan különleges berendezési tárgyakat láthattak, mint a nagyméretű, ezüst egyszarvú pár és a kétakós ezüsthordó, amelynek négy csapjából más-más bor folyt.

Kép

Petrus Ransanus nápolyi követ beszédet mond Mátyás és Beatrix előtt – miniatúra a Ransanus-corvinában, 1490 k.

A december 22-én megrendezett esküvőre az uralkodói díszbe öltözött Mátyás és Beatrix lóháton, Szilágyi Erzsébet, a király édesanyja és az udvarhölgyek pedig díszkocsikon vonultak a budavári Nagyboldogasszony-templomhoz. Az uralkodó pár magas trónszékei fölé magyar főurak, valamint német és cseh hercegek tartották az aranyozott mennyezetet. Az egyházi szertartást és az esketést Gábor egri püspök végezte. Elsőként Szilágyi Erzsébet köszöntötte a királyi párt. A palotába visszatérve ünnepi lakomára került sor. Ezután a külföldi követek adták át az ajándékaikat, a korabeli források szerint olyan sokat, hogy teljesen megtöltötték a kincstárakat. 
A karácsonyi ünnepek alatt folytatódott a mulatság. Újabb lovagi játékok, vidám rendezvények követték egymás, a budai nép az utcákon ünnepelt. A lovagi tornákat parodizálva kitömött bohócruhákba öltözött fiúk dorongokkal igyekeztek ledönteni egymást lovaik hátáról. További látványosságként szolgáltak az aranyozott lovas szánkók, amelyeken a királyi pár és kísérete közlekedtek Buda havas utcáin. Az ünnepségeket rövid időre megszakította Mátyás egy közeli rokonának, Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának váratlan halála. Újév után újrakezdődtek a mulatságok, és egészen vízkeresztig tartottak. A vendégek búcsúzáskor gazdag ajándékokat kaptak a királytól.

Magyar nemesek karácsonya

A régi idők karácsonyainak történetét, egyedi hangulatát Bánó Attila, számos kiváló történelmi ismeretterjesztő könyv szerzőjének műveire támaszkodva idézzük fel. Az író célja, hogy kutatásokra alapuló, de emellett érdekes és szórakoztató műveinek segítségével hidat építsen az olvasók és a történettudománnyal foglalkozók között. Könyvének köszönhetően megismerhetjük a magyar nemes családok huszadik századi leszármazottainak karácsonyi szokásait. Az író 1996-ban készített interjút gróf Festetics Ilona nyugalmazott, gyémántdiplomás énektanárral, aki élete legszebb időszakaként a gyermekkorát jelölte meg: „A szép gyerekkor nem abban áll, hogy millió játékkal vagyunk körülvéve. Édesapám mindig azt mondta, amit a boltban kapni, azt megveheti mindenki, de amit mi csinálunk, azt csinálja utánunk valaki! Nálunk karácsony előtt papírvagdosás, lombfűrészelés, ragasztás volt. Körbeültük az asztalt, és csomagoltuk a karácsonyi cukrokat, mert a Jézuskának nagyon sok dolga van, segíteni kell neki. Igen, nekünk szép gyerekkorunk volt. Én még mindig abból élek, amit akkor magamba szívtam.”

Báró Buttler Klára 2004-ben mesélt a szüleiről és a családi birtokon töltött karácsonyokról az írónak: „A karácsonyokat is a majorbeli családokkal együtt ünnepeltük. A szalonban egy szépen feldíszített, hatalmas karácsonyfa állt. A férfiak az udvaron gyönyörű »szentföldi« lármát csaptak. Volt, aki furulyázott, mások csengőket, kolompokat ráztak, ostorokat pattogtattak, sípoltak vagy kürtöt fújtak. Amikor csend lett, mindenki bejött a kastélyba. A gyerekek karácsonyi énekeket énekeltek, papa pedig boldog ünnepeket kívánt. Ezt a szokásos borkimérés követte, majd a mamám mindenkinek ajándékot adott.”

Gróf Festetics Ilona és báró Buttler Klára sajnos már nincsenek köztünk, de egy letűnt korszakról szóló visszaemlékezéseiket őrzi Bánó Attila Régi magyar családok – mai sorsok című könyve.

Források:
Bánó Attila: Régi magyar családok – mai sorsok
Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből
Wikipédia