Liu Shaoang a gyerekek támogatásában is bajnok – Milyen jövő vár az állami gondozottakra?

A hivatásválasztás hosszú ideig tartó folyamat, amelyben tehetséggondozásra, képességfelmérésre, fejlesztésre és gondos mérlegelésre van szükség. Mivel az otthonban élők önismereti fejlődésére és szakmai kiteljesedésére a rendszer nem tud hatékony eszközöket biztosítani, kevésbé lelkesek és motiváltak, amikor az életük megtervezéséről van szó. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagy a különbség a családban és az otthonban nevelkedő gyerekek jövőképe között. Kisgyerekként az állami gondozottak is gyakran olyan slágerszakmában képzelik el magukat, mint orvos, bankár, mérnök, programozó-informatikus, vállalkozó, élsportoló, de mivel a nevelők figyelme sok gyerek között oszlik meg, ritkaságnak számít, ha egy állami gondozott továbbtanul, és később magas presztízsű szakmában helyezkedik el.

Persze vannak jó példák! Például Kothencz János, aki szintén állami gondozásban nőtt fel, és ma már népszerű pedagógus, szociológus, címzetes egyetemi tanár, szociálterápiás csoportterapeuta, és nem utolsósorban a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója.

Vagy Ráhel, aki a Cseppkő Gyermekotthonban élt utógondozottként, amikor felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karára, és meghívást kapott a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjába, ahol gyógyszeripari vizsgálatokban segédkezett. De példaképként említhető Zsiga Melinda is, aki nehéz gyerekkora ellenére felnőttként nagy eredményeket ért el kick-boxban országos és világversenyeken. 
Az állami gondozásban élők egy része szakmunkásvizsgát szeretne tenni, hogy például fodrász, felszolgáló vagy asztalos lehessen, de a gyermekotthonok elhagyása után sokan csak alkalmi munkákból tudják fenntartani magukat, vagy az állami gondozásban maradnak, nevelőként. Sajnos akad, akit már egészen fiatalon bűnözői csoportok, futtatók környékeznek meg, és a hajléktalan-ellátásban kérdezősködve is az derül ki, hogy az otthon nélküliek egy része állami gondozásból került az utcára.
Ahhoz, hogy egy gyerek azzá válhasson, aki lenni szeretne, támogató, személyre szabott figyelemre és nem utolsósorban lehetőségekre van szüksége. Ezt a hátteret igyekszik megteremteni a Gyermekhíd Alapítvány, amelyet Vásáry Tamás világhírű zongoraművész hozott létre néhány évvel ezelőtt. A szervezet többlépcsős karrierprogramot indított az otthonban élő gyerekek számára (Career Guide), hogy ugyanolyan esélyekkel indulhassanak a munkaerőpiacon, mint családban nevelkedő társaik.

A program inspirációs kurzust, személyre szabott foglalkozásokat és vállalatok által biztosított többalkalmas gyakornoki lehetőséget biztosít, amihez folyamatosan várják a cégek jelentkezését a www.gyermekhid.hu oldalon. Ezek a lehetőségek megváltoztatják a gyerekek életét, a tanuláshoz és munkához való hozzáállásukat, és építik az önértékelésüket. 

„Alapítványunk önkéntesei napi kapcsolatot ápolnak a gyermekotthonok lakóival, és elfogadó, szeretetteljes, biztonságos kapcsolódást nyújtanak számukra. A folyamatos kapcsolattartás mellett azonban szeretnénk a felnőtté válásra is felkészíteni őket – erre a célra találtuk ki a Career Guide-programot, amelynek keretében az élet számos területére reflektáló kurzusokban edukálják a gyerekeket. A program részeként olyan cégek jelentkezését várjuk, ahol egy hatalkalmas mini gyakornoki program erejéig fogadnak egy-egy gyermeket. Jelenleg az alábbi területről várunk jelentkezőket: vendéglátó- és szállodaipar, fodrászat, virágkötészet és back office irodák” – magyarázza Joó Beatris, a Gyermekhíd Alapítvány operatív igazgatója, aki önkéntesként kezdett gyermekotthonban dolgozni, és ma is missziójának tekinti a gyermekek segítését.
A szervezet ugyanakkor nemcsak a fiatalok előrejutására gondol, hanem a nevelőkből is olyan szakértőket képez, akik képesek hatékonyan támogatni az állami gondozottak pályaorientációját.

Kép

Kép: Pexels, Kindel Media

Tehetségek és életek veszhetnek el

A karrierprogram fővédnökségét Liu Shaoang vállalta el, aki nemcsak példaképe, de rendszeres támogatója is az otthonban élő gyerekeknek. A kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó életében meghatározó volt az első találkozás a fiatalokkal.

„Mivel nekem szerencsére megadatott a támogató családi háttér, az alapítványnál találkoztam először olyan gyerekekkel, akiknek egyedül kellett boldogulniuk az életben. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, örömöt és szomorúságot is éreztem.

Bízom benne, hogy ugyanannyira feltölti és motiválja őket az együtt töltött idő, mint amilyen sokat nekem ad a tudat, hogy támogathatom őket. Nem mindig ugyanazok a gyerekek voltak ezeken az eseményeken, így az ismerős arcokat különösen jó volt újra látni. Ha van olyan verseny vagy bármilyen rendezvény Magyarországon, ahova meg tudom őket hívni, mindig örömmel teszem – igyekszem ezzel is motiválni őket” – meséli a fővédnök. 
„Amikor felkértek erre a megtisztelő feladatra, nem is volt kérdés, hogy vállalom. Jelenleg sajnos a sok edzés mellett kevesebb időm van személyesen látogatni a gyerekeket, így főleg a médiában népszerűsítem a programot, de amint lesz egy kis szabadidőm, igyekszem részt venni majd a foglalkozásokon. Elmesélem nekik a tapasztalataimat, a történeteimet, válaszolok bármilyen felmerülő kérdésükre, és elmondom, hogy ne adják fel az álmaikat. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden fiatal kapjon ilyen jellegű támogatást – sokaknak ezt nem tudja megadni a család. Pedig ha ez hiányzik, a jó képességű gyerekek is könnyen letérhetnek a helyes útról. Tehetségek veszhetnek el csupán azért, mert a szociális háttér hiányzik. Ha ezen én bármilyen módon csak egy kicsit is tudok változtatni az alapítvánnyal együttműködve, akkor boldogan teszem” – magyarázza Liu Shaoang. 
A kérdésre, hogy az ő sikereinek mennyire volt fontos része a családon kívüli támogató háttér, a bajnok elmondta, hogy az edző személyében egy másodlagos szülőre talált, és a csapat is vele van jóban-rosszban. „Ezek az emberek sikerektől függetlenül is mindig támogattak és velem voltak. Nyilván sokak segítségére volt szükségem ezen felül is a sikerek eléréséhez, ezért is hallhatjátok tőlem sokszor, hogy lehet, hogy csak engem láttok a pályán, de mindig egy egész csapat áll mögöttem” – emlékeztet az olimpikon.

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>