Köszönet a férfinak, aki megmutatta: bízni a másikban nem félelmetes

Több rosszul sikerült kapcsolat után végre olyan párra találtam, akit tisztelek, és akit hitelesnek tartok. András intellektuálisan és érzelmileg is vonz. Szerető társ, férj és szövetséges, s én már a legelején tudtam, hogy sosem fogok mellette unatkozni, mert mindig szórakoztató és inspiráló lesz. Óriási érzelmi biztonságot ad, hogy hiteles és jó ember, s hogy tettei a szavaival összhangban vannak. Lenyűgöz a magabiztossága, ráadásul mellette mindig biztonságban érzem magam, és a legszívesebben folyton odabújnék hozzá, hogy megvédjen.

Amikor az úttesten együtt kelünk át, mindig erősen megfogja a kezem, és ösztönösen maga mögé húz, nehogy bajom essen.

Az első randevúnkra egy kávézóban került sor az Operaház mellett. Úgy éreztem, kényelmes a társasága, fel tudok oldódni mellette, később pedig kiderült, hogy otthonosan mozgok abban a közegben, amiben ő. Számos közös vonásunk van, például mindketten művészlelkek, befelé forduló alkatok vagyunk, szeretjük a természetet, és ugyanúgy gondolkodunk gyermekvállalásról, politikáról és társadalmi kérdésekről. Nekem idő kell, hogy kitárulkozzam, András viszont kezdettől fogva nyílt volt, mert beszélni az életéről, a fájdalmairól és az örömeiről, így könnyen tudtam hozzá kapcsolódni. Az, hogy soha nem titkolózik, eleve kiiktatja a féltékenykedést. Na, nem mintha adna rá okot – sosem vettem észre, hogy flörtölt volna más nőkkel, vagy hogy sunyiban megbámul valakit. Látom rajta, hogy velem érzi jól magát, nem vágyódik el mellőlem. Azt mondja, ki nem állhatja a taktikázó, manipulatív nőket, és hogy előttem végre le meri vetni az álarcát. Van, hogy kedves kis üzeneteket rejtő cetliket dug el a ruháim zsebében, a számítógépem alá vagy a sminkes táskámba.

Ezek a rendszeres megerősítések jót tesznek az önbizalmamnak, és azt üzenik, hogy ma is kellek neki.

A fontos dolgokat sosem telefonon, hanem otthon, egy pohár bor vagy egy vacsora mellett beszéljük meg. Megegyeztünk, hogy a közösségi oldalainkon nem osztunk meg közös fotót. András mindig azt mondja, nem az a fontos, ami a Facebookon történik, hanem az, ami azon kívül. Hálás vagyok, hogy ma, amikor a másik iránti érdeklődés az egyik legnagyobb hiányunk a nagy kommunikációs zajban, a párom mindennap őszintén érdeklődve kérdezi meg, hogy milyen volt a napom, és figyelmesen meg is hallgat.

Mindketten szenvedélyes, temperamentumos emberek vagyunk, de még sosem veszekedtünk, inkább csak vehemensen szeretjük védeni a magunk igazát egy-egy vitában. Sokszor nem tűnik könnyűnek, de fontos, hogy belássuk, ha a másiknak van igaza, beleértve azt is, amikor joggal hozza fel valamilyen számára zavaró tulajdonságunkat vagy viselkedésünket. A párom, ha jogosnak érzi a kritikát, megmondja a szemembe, de ha úgy véli, hogy valamiben ő a ludas, nem rest bocsánatot kérni. Számára ez nem büszkeségi kérdés. Sok férfivel ellentétben ő nem érzi magát attól vagányabbnak, ha mások előtt rajtam köszörüli a nyelvét, és ha tesz vagy vesz valamit nekem, nem zsarol azzal később, hogy „látod, én ezt is megtettem érted, bezzeg te…”

A találkozásunk után egy hónappal már ismertem a munkatársait, a családját és a baráti körét, valamint megmutatta nekem a kedvenc „nyugi” helyét is. Még a legduzzogósabb napjaimon is képes megnevettetni, ha máshogy nem, hát úgy, hogy ha a tévében megy egy film, lehalkítja, majd pedig vicces hangon „szinkronizálja” a szereplőket. A humor a lételeme.

Szeretem, hogy mindig betartja, amit ígér, és amikor nehéz helyzetben vagyok, számíthatok rá. Amikor a világ legelveszettebb emberének érzem magam, ő azt mondja: „Megoldjuk, minden jó lesz! Már nem te és én van, hanem mi vagyunk.” Megnyugtat a tudat, hogy ha bizalmasan megosztok vele egy információt, nem fecsegi ki.

„A bizalom az a döntés, hogy valamit, ami fontos számunkra, mások cselekedetei által sebezhetővé teszünk” – mondja Brené Brown amerikai író, pszichológus.

Nos, akkor én egy komplett darts-tábla lettem az elmúlt öt évben, ugyanis minden érzésemet és gondolatomat kiterítettem a férjem elé, ő mégsem élt vissza soha a bizalmammal, és én sem az övével. Tudom, hogy kivételes helyzetben vagyok, de soha nem veszem készpénznek a helyzetem. Nem azért, mert benne van a pakliban a válás. A kapcsolatok és a bizalom válás nélkül is törékenyek. Éppen ezért kell ápolni és becsülni őket minden áldott nap.