„Kisbabával utazni csodás kaland” – csak nem babakocsival, és nem Budapesten
„Biztos, hogy nem” – így válaszolt röviden, tömören kisgyermekes ismerősöm korábban arra a felvetésemre, hogy használhatná a tömegközlekedést, ha nem bírja az autója fenntartásának anyagi terheit és a fővárosi dugót. Akkor még nem tudtam, miért zárkózik el ennyire, amikor olyan jól lehet kötött pályán haladni Budapesten, és a megállók eloszlása is rendkívül hatékony. Amióta megszülettek a gyerekeim (autóm azóta sem lett, és nem is szeretnék), már én is megkaptam a választ erre a kérdésre: a fővárosi tömegközlekedés babakocsival a lehetetlennel határos, fárasztó és a legkevésbé sem akadálymentes. Lehet, hogy a „zöldítés” fókuszába elsősorban a családok, idősek, fogyatékossággal élők igényeit kellene helyezni? Vélemény.
„Kisbabával utazni csodás kaland, különösen, ha a közösségi közlekedést használjuk.” Bevallom, nagy várakozásokkal görgettem tovább a BKK babakocsis utazásra vonatkozó cikkét. Leperegtek az elmúlt hetek emlékképei, ahogy a kocsit és a tíz hónapos babát egyensúlyozva araszolok az aluljáróban, a villamos lépcsőjén vagy préselődöm fel a tömött buszra. Kalandnak kaland, de csodásnak éppen nem nevezném.
Már megszoktam, hogy rohad körülöttem a kerület, hogy a napos évszakokban térdig gázolok a gazban, hogy a nagylányommal karöltve streetmasterekkel felszerelkezve szedjük a szétszóródott szemetet, hogy kerülgetem a kátyúkat, hogy esőben a lakásom előtt a járdán bokáig áll a víz, és mindennap megbotlom a felüljáróhoz vezető, erodálódott, esőben medencévé, télen jégpályává alakuló lépcsőn, amit olyan régóta hagynak pusztulni a BVSC-vel szemben, hogy tisztán kivehető a rendszerváltás előtt „belegravírozott” „szeretlek”.
De abban őszintén bíztam, hogy 2024-re eljutunk már odáig egy európai uniós fővárosban, hogy legalább a legfőbb útvonalakon és legforgalmasabb aluljárókban akadálymentesen lehessen közlekedni.
„Budapesten a tömegközlekedés fantasztikus!” – áradozott egy francia ismerősöm nemrég arra utalva, hogy a hálózat milyen okosan van kitalálva. És igaza van! Soha nem volt autóm, imádok gyalogolni, járműveken utazni, hiszek a tömegközlekedés elgondolásának nagyszerűségében, és amíg egyedül jártam-keltem, az olvasás a buszon negyven perc pótolhatatlan énidőt jelentett, amíg beérek a munkahelyemre.
Ám amióta mindennap én hozom el a nagyobbik lányomat az iskolából, és babakocsival közlekedem, kénytelen vagyok azzal szembesülni, hogy hiába a jó hálózat, a csillivilli új metrókocsik, az útvonalak tele vannak akadállyal, sokkal komolyabb tervezést, hosszabb útvonalakat és az utak beható ismeretét igényli az, hogy eljussak A-ból B-be.
A napi útvonalamon van egy „horroraluljáró” is, ahol a hosszú lépcsősor mellett vékony sín jelzi, hogy már megint csak a biciklisek nehézségeire gondoltak, ránk, tömegközlekedő szülőkre nem.
Persze egyre több alacsony padlós villamost lehet látni a kötött pályán, mégis hiába várok hosszabban a megállóban, elvétve találkozom csak velük. Ugyanez a helyzet az „akadálymentesített” megállókkal: sok helyen nem működik a felvonó, amikor meg igen, nemegyszer előfordul, hogy az ember hányingerrel küzdve száll be, mert odaragad a pisis padlóhoz azon morfondírozva, miért nem lehet megőrizni valamit épen-szépen és működőképesen, ha már rendelkezésre áll.
Persze létezik hordozós megoldás is, de egyrészt az utazás hosszától függ, hogy tudjuk-e magunkra csatolva vinni a babát, másrészt sokan nem merjük/akarjuk úgy vinni a hátunkon gyermekünket, hogy összepréselődünk a többi utassal az 5-ös buszon, és nem látjuk, hogy mi történik a hátunk mögött (igen, ez az a járat, amelynek már külön Facebook-csoportja is van a kollektív traumafeldolgozáshoz: Budapest kínzókamrája: az 5-ös busz).
A tűrőképességem határainak kitolásán és a reziliencianövekedésen túl két nagy bicepszet is köszönhetek ennek a „csodás kalandnak”, lévén mindennap többször kinyomok guggolásból 15 kilót.
De legalább sok erőfeszítéssel kivitelezhető a babakocsis utazás, nem úgy a kerekesszékesek közlekedése, akik nem tudják felkapni a széket és fel-le lépcsőzni az aluljáróban.
De ne legyünk igazságtalanok, lássuk a fejlesztéseket! A BKK májusban összegyűjtötte és pontokba szedte azokat a projekteket, amelyek keretében az elmúlt években változás történt ezen a területen. Mint írják, akadálymentessé vált az M3-as metró, valamint nőtt az akadálymentesen használhatójárművek és peronok aránya is. Az autóbuszok 94 százaléka akadálymentes, a budapestivillamosbeszerzésekkel 2021-ig 73 db CAF-villamos állt forgalomba, emellett a BKK 2022 novemberében további 20 rövid, majd 2023 márciusában 26 rövid és 5 hosszú CAF-villamost rendelt meg. Értékelendő a haladás, de úgy tűnik, ez még mindig nagyon kevés a közlekedéshez, mert ahogy Bodor Ádám, a BKK Mobilitásfejlesztés igazgatója nyilatkozta korábban a Telexnek: „Egy jármű akadálymentesítése akkor hasznosul teljesen, ha akadálymentesen oda is lehet jutni hozzá”.
A kisföldalatti és az M2-es metró (három megálló kivételével) babakocsival biztonságosan megközelíthetetlen, ahogy a legtöbb aluljáró is használhatatlan. Ezek a fejlesztések milliárdos nagyságrendűek, és nem mennek egyik percről a másikra, de az joggal elvárható, hogy legalább a legfőbb közlekedési csomópontokon érvényesüljön az esélyegyenlőség a közlekedésben.
Klímavédelmi okból is kulcsfontosságú lenne a tempósabb infrastruktúra-fejlesztés.
A World Resources Institute cikkében arról ír, hogy a tömegközlekedés az egyik legjobb, legköltséghatékonyabb megoldás napjaink éghajlati és fejlesztési kihívásainak kezelésére: az autóbuszok és a vonatok akár kétharmadával is csökkenthetik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
Az ENSZ szerint is létfontosságú a tömegközlekedésre való áttérés az éghajlatváltozás megfékezéséhez, ráadásul használata más előnyökkel is jár a társadalom számára: általa kevesebben halnak meg közlekedési balesetben, emellett ahol jól működik, ott aktívabbak a városlakók, és hozzáférhetőbbé válnak számukra a munkahelyek, az oktatás és egyéb szolgáltatások. Mint írják, becslések szerint 2030-ra meg kell duplázódnia a globális tömegközlekedési kapacitásnak, ha el akarjuk érni a klímacsúcson megfogalmazott célokat, és el akarjuk kerülni az éghajlatváltozás ijesztő forgatókönyveit. Szakértőik szerint a városoknak és országoknak sokkal nagyobb ütemben kell elkezdeniük az infrastruktúra kiépítését, és lépéseket kell tenniük a forgalom növelése érdekében.
Ma Budapesten a kisgyerekes családok, a fogyatékossággal élő emberek, a kismamák és az idősek jelentős része autóba kényszerül, pedig sokan szívesen választanák a tömegközlekedést, ha megtehetnék.
Ezért azt szeretnénk, hogy a főváros többet fektessen tömegközlekedése fejlesztésébe, akadálymentesítésébe, az aluljárók megközelíthetőségébe, mert „nem az a fejlett város, ahol még a szegények is autóval járnak, hanem ahol még a gazdagok is a tömegközlekedést választják”.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Életveszélyben a peronon – Egy kerekesszékes nő tapasztalatai az akadálymentesítéssel – #Építőkockák
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
