Kis esküvő vagy nagy esküvő? – Az eljegyzés utáni első komoly dilemma

Angéla és Gergő esküvője: „Kettőnkről szólt, mindenféle megfelelési kényszer és túlköltekezés nélkül”

„Ha most házasodnánk, is azt mondanám, hogy nem kell nekem a nagy esküvő, nem kell a felhajtás. Ha a páromra nézek, csak őt látom, és úgy érzem, nekem csak az kell, ami az egybekelés után ránk vár: a közös élet. Lehet, hogy mint nő rosszul vagyok „bekötve”, de mindig is kirázott a hideg a nagyszabású esküvőktől, olyannyira, hogy nekem még 30-40 vendég is sok. Azt pedig már a filmekben sem értettem, hogy miért kell külön dekoratőrt hívni, miért van szükség felreppenő fehér galambokra és egyéb showelemekre. A párommal szerencsére a kezdetektől egyetértettünk abban, hogy attól, hogy szűk körű és szolid egy esküvő, még lehet szép, igényes és emlékezetes.

Sőt számunkra a szűk családi kör meghittsége többet ér, mint erőltetetten ünnepelni olyan emberekkel, akiket egyáltalán nem, vagy csak félig-meddig ismerünk.

Éppen ezért a mi ceremóniánkon és a lagzin csak a szűkebb család vett részt, vagyis kettőnk szülei, a párom testvére, annak családja, összesen 8 barát és a kutyusunk, Spicli. Igen, tudomásunkra jutott, hogy néhányan megsértődtek, hogy nem hívtuk meg őket, de elhessegettük a bűntudatot. A hétköznapokon én is és a párom is azon vagyunk, hogy megfeleljünk mindennek és mindenkinek, mind a munkahelyen, mind a magánéletben, a mi nagy napunkból azonban mindenképpen ki szerettük volna iktatni a görcsös megfelelést és a tökéletességre való törekvést. Hogy a kis esküvő kevés nászajándékkal jár? Sebaj! Elvégre nem a haszonszerzés miatt házasodunk.

Az elsődleges szempontunk a költséghatékonyság volt. Kézzelfogható forma helyett számítógépes programmal szerkesztettük a meghívókat, és emailben küldtük el a vendégeknek. A jegygyűrűket sikerült jó áron megvenni (noha én már a 80-100 ezer forintos gyűrűknél is forgattam a szemem). Kevesebb vendég esetén nincsenek nagy elvárások, őrült játékok, és az első tánc is elhagyható, bár ez utóbbit párom nem szerette volna kihagyni, ezért eljártunk egy koreográfushoz. Úgy gondoltuk, hogy az elegáns terítést bármilyen hangulatban és színben tudjuk kivitelezni, a virágok színéről nem is beszélve.

A helyszínt már akkor eldöntöttük, amikor még el sem jegyeztük egymást. Abban a templomban esküdtünk, ahol gyermekként elsőáldozó voltam, ezt követően elautóztunk egy horgásztó közelébe – itt tartottuk a bulit. Persze engedélyt kellett kérnünk az üzemeltetőtől, és az aznap a pecázni vágyók csalódottan vették tudomásul a kiírást: „Zártkörű rendezvény zajlik”.

Kibéreltünk egy büfékocsit, ami köré összecsukható székeket, asztalokat helyeztünk, a fűbe pedig puffokat. Ültetőkártyára nem áldoztunk, mindenki oda ült, ahova szeretett volna, és lám, remekül működött a dolog!

Gondoskodtunk puha, meleg plédekről is, ha valaki fázna a hűs nyári estén. Raklapokból és deszkákból összeállított standokat alakítottunk ki a barátaink segítségével, és néhány interneten fellelhető DIY videó megtekintése után úgy döntöttem, két barátnőmmel együtt megoldjuk mi magunk a dekorációt is: vásároltunk nagyméretű (többliteres) befőttesüvegeket, amiket virágcsokrokkal és égősorokkal díszítettünk, s volt jó néhány olyan is, amikbe bonbonokat öntöttünk.

A büfékocsit külön erre az alkalomra felfogadott 3 fős személyzet működtette, és csupa olyan ételt lehetett kérni, amelyekről tudtuk, hogy mindenki imád. Volt pizza, melegszendvics, sült kolbász mustáros krumplival, csirkeburger barbecueszósszal, hagymás-sajtos kenyérlángos, hagymakarika és vegán burgerek. Kézműves sörökről és pálinkáról az egyik barátunk gondoskodott (ahogy a zenéről is), a fehér és rozé borokat mi szereztük be egy ismerősünk borász rokonától. Egyedül Gergő öltönyére, az én esküvői ruhámra és a fotósra áldoztunk többet, utóbbira 200 ezret. Jó, ha egy ilyen megismételhetetlen alkalomról minőségi képek és felvételek készülnek.

Kép

Kép: Pexels / Jonathan Borba

A vendégek visszajelzése alapján mindkettőnk nevében büszkén mondhatom, hogy olyan atmoszférát sikerült teremtenünk, amely minden vendég számára felejthetetlen volt. Azokkal lehettünk, akik igazán számítanak, akiket igazán jól ismerünk. Ez a nap valóban kettőtökről szólt, a szerelmünkről, mindenféle sallang és manír nélkül. Az esküvőn megspórolt pénzt félretettük a nászútra – erre bezzeg nem sajnáltuk: Írországba utaztunk” – osztotta meg Angéla.

Betti és Tamás esküvője: „Egy nagy esküvő révén a két család jobban megismeri egymást”

„Szerintem egy szűk körű, kéttanús esküvőt csak akkor érdemes bevállalni, ha eleve egy másik országban esküszik az ember, vagyis, ha már a nászúton van, vagy rosszban van a szüleivel.

Számunkra egyértelmű volt, hogy igenis áldozunk a nagy napra, hiszen olyan ritkán van már manapság arra alkalom, hogy összegyűljön egyszerre mindenki.

A Covid-időszak alatt ráadásul nagyon sok rokonunkkal nem is találkozhattunk. És különben is, ha már annyi pénzt és energiát áldoztunk ruhára, dekorációra, mesés helyszínre, nehogy már csak néhány ember gyönyörködhessen benne! A legjobb barátainkat véletlenül sem hagytam volna ki, és a párom sem az övéit. Úgy voltunk vele, hogy minél többen vagyunk, annál változatosabb és jobb hangulatú lehet az esküvő, nem beszélve arról, hogy egy nagy esküvő révén a két család is jobban megismeri egymást.

Mivel rengeteg szervezési feladat hárult volna ránk, és sok mindent kellett összehangolni, segítséget kértünk egy profi esküvőszervezőtől. A szülőköszöntő ajándékokon, a dekoráción, a helyszín lefoglalásán át az ültetőkártyák tervezéséig mindent rábízhattunk, és profi munkát végzett. Tudta, hogy egy önmagában gyönyörű esküvői helyszín is csak akkor válik tökéletessé, ha a megfelelő köntösbe öltöztetjük.

Az esküvő, a polgári szertartás és a lagzi egy 450 négyzetméteres rendezvényházban volt, amelynek kertjében gyönyörű platánok szolgáltatták a díszletet, s természetesen helyet kapott egy csodaszép, fehér-lila orchideákkal díszített boldogságkapu is. A bensőséges hangulatról a festői panoráma és a vintage fabútorok gondoskodtak, ehhez dukált a szép vintage dekoráció is fényfüzérekkel, fából készült asztaldíszekkel, névre szóló, szív alakú fa ültetőkártyákkal. Összesen 100 főt hívtunk meg, és 4 millió forintot költöttünk. Ebben benne volt a helyszínbérlés és a gyermekeknek szervezett játékok is. A ceremóniamester remekelt, tökéletesen levezényelte a vetítést, a nyitótáncot, az ebéd közbeni játékokat és a menyasszonyszöktetést is.

Ami a menüt illeti: a klasszikus Újházi-tyúkhúsleves és hideg őszibarackleves mellett döntöttünk, főételnek hideg kacsamájat szolgáltak fel korianderes almaszósszal, de volt bélszínsteak is burgonyával. Éjfélkor következett a többemeletes sajttorta karamellöntettel, a gyerekeknek pedig csokiszökőkúttal, fagyipulttal és gyümölcsoázissal kedveskedtünk.

Tisztában vagyunk azzal, hogy sok pénzt költöttünk, de mi úgy indultunk neki a közös életünknek, hogy valóban együtt szeretnénk leélni azt, vagyis számunkra ez volt az első és az utolsó esküvő is.

Láttuk a vendégeink arcán, ahogy meghatódnak, nevetnek, érdeklődéssel hallgatják egymás történeteit, s minket ez nagyon boldoggá tett. Abban hiszünk, hogy egy esküvő nem csak a mi napunk. Szól mindazokról, akik egyengetik és egyengették az utunkat, és szól a barátságokról is. Ha most házasodnánk, akkor is ugyanilyen esküvőt szeretnénk” – mesélte a fiatal pár.