A karácsony soha nem lehet tökéletes? – Egy pár vagyunk, de különböző karácsonyi szokásokkal

Egyáltalán mi legyen az ünnepi helyszín?

Ha a mi családunkban az volt a szokás, hogy a szenteste csak a szűk családi köré, rokonlátogatóba pedig kizárólag ez után indulunk, akkor bizony garantáltan belegázolunk majd a párunk legszebb nagycsaládi karácsonyos emlékeibe, ahol a fa alatt a család apraja-nagyja együtt ünnepel. És ez még csak az ideális eset, ahol mindkét félnek csodás emlékei vannak a gyerekkori karácsonyokról.

A fa mérete és fajtája?

A plafonig érő csodás karácsonyfa-rajongók nehezen fognak megbarátkozni egy kis praktikus asztali példánnyal és fordítva. Az égősor színes legyen, vagy egyszínű, a díszek dizájnosak legyenek, vagy hagyományosan eklektikusak? És akkor még az ajándékok mennyiségéről és milyenségéről nem is beszéltünk. Valamint arról sem, hogy ki szerzi be azokat.

A karácsonyi menü is kérdéses

A nagymamák főztjével versenyezni egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés, a teljesen újító menü pedig lehet, hogy nem elég „karácsonyos” a párunknak. Amennyiben viszont mégis a nagykarácsonyi ebéd mellett tettük le a voksunkat, akkor egyeztetetnünk kell a háziasszonnyal, hogy mi mivel járulhatunk hozzá az ünnepi ételsorhoz.

Azért mielőtt valaki ijedtében jegyet foglal egy karibi térségbe tartó repülőre, ahol garantáltan nincs se család, se fenyőfa, se bejgli, elárulom, hogy érdemes megküzdeni a különböző magunkkal hozott családi szokásokkal, és kialakítani egy közös kompromisszumos megoldást.

Olyat, amiben jól érezzük magunkat. Nem, ez nem lesz tökéletes, mert a karácsony soha nem az. Van úgy, hogy az elképzelésinket és elvárásainkat is odatesszük szeretetből a fa alá. Nem az összeeset, de néhányat igen.

Mi például a Szentestét együtt töltjük csak mi, szülők és a gyerekek, ez számomra fontos volt, hogy legyen egy kis bensőséges része az ünnepnek. De másnap elutazunk a férjem szüleihez közösen ünnepelni a nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatesókkal, mert az meg a férjem számára fontos. Ez után következnek az én távolabb lakó szüleim, akiknél maradunk egészen Szilveszterig. Számukra az a fontos, hogy minél többet legyünk együtt, mert ritkábban látjuk egymást.

Nem ideális mindenki számára, de szeretettel elfogadható

Például én minden évben töltött káposztát eszem anyósomnál karácsonykor, ami édesanyám konyhájában nem számítana ünnepi ételnek, és nem is értem a férjem lelkesedését iránta. De tiszteletben tartom. Ha neki a töltött káposzta az ünnep része, akkor nekem is. A többi napon úgyis olyasmi készítünk, amit én is igazán szeretek. Ahogy ő is a kedvemért cipeli haza és állítja fel a plafonig érő karácsonyfát. Mert ő pedig ezzel teszi széppé számomra a karácsonyt…