Kalapis Stojan: „A szórványban élő magyar fiatalok ügye mellett köteleztem el magam”

– Mikor határozta el, hogy az Egyház szolgálatába áll?
– Egy vajdasági kis faluban, Erzsébetlakon születtem. Volt egy kedves és derűs szalézi szerzetes plébánosunk, aki sokat játszott velünk. Csodálatos szentbeszédeket mondott; ezek hatására döntöttem el ötödikes koromban, hogy magam is az egyház szolgálatába szeretnék állni. Miután befejeztem az általános iskolát, Szlovéniába mentem teológiát tanulni, majd 1987. július 17-én pappá szenteltek. Tudtam magyarul, ezért a főnökeim Szlovéniából a Vajdaságba, Muzslyára helyeztek át, ahol nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a papi teendőkbe.

– Ezek közé tartozott többek között az Emmausz katolikus fiúkollégium felépítése és az oratórium megszervezése. A 2000-ben nyílt intézmény a délvidéki szórványmagyarság diákjai számára biztosít bentlakásos lehetőséget.
– A kollégiumban nem csak kényelmes lakhatási feltételek vannak.

A kollégisták itt tanulnak, készítik a dolgozatokat, a házi feladatokat, mi pedig segítünk nekik a tanulásban, és közösségi életre is neveljük őket.

A délszláv háború után az iskolanővérek példája nyomán fogant meg a kollégiumalapítás ötlete. 1995-ben nyitották meg Nagybecskereken a lánykollégiumot – olyan szegény családból származó lányokat fogadtak magukhoz, akik szülőfalujukban nem tanulhattak volna magyarul. Egy-két évre rá a bánsági papok kérték Huzsvár László püspököt, hogy létesítsen hasonló intézményt a fiúk számára is. 1997-ben fontolóra is vették az ötletet, 2000-ben kezdődött el az építkezés Muzslyán. Azért itt, mert ezen a településen volt kellő méretű telek a templom környezetében. Az első támogatást a belgrádi érsek úr adta, majd az Apáczai Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a németországi karitász és a Magyar Kormány. Az első évben csak elsősöket fogadtunk, a következő években már ők is segítettek az utánuk következő diákok nevelésében, terelgetésében. A hivatalos nyelv a magyar, de az elmúlt években jöttek hozzánk katolikus horvát diákok is, akik sikeresen elsajátították a magyar nyelvet. Hatvan-hetven diákkal kezdtünk, két nevelőtanárral oldottam meg a teljes tanítást. A szalézi nevelési módszernek megfelelően hármasával helyeztük el a fiúkat a szobákban.

Kép

Kalapis Stojan

– Mi a szalézi módszer lényege?
– Ez Don Bosco megelőző módszere, a szalézi pedagógia. Lényege, hogy a gyermeket olyan helyzetbe és körülmények közé helyezem, olyan elfoglaltságot kínálok fel neki, hogy lehetetlen rossznak lennie és bűnt elkövetnie.

„Kerülni a rosszat és tenni a jót” – ez a jelmondatunk. A nevelésben kulcsszerepet kap nálunk a közösségépítés: kell, hogy a fiatalok érezzék, tartoznak valahova. 

– Ön szerint jó ma fiatalnak lenni?
– Ha a muzslyai fiatalokat nézem, akkor egyértelműen igen a válaszom. Itt lehetővé tesszük a fiúk testi, szellemi, valamint lelki fejlődését, lehetőséget nyújtunk, hogy különböző szakcsoportokon belül fejlesszék képességeiket, tehetségüket. Minden adott, hogy jó úton járhassanak és értékes felnőtté cseperedjenek.

– Mit jelent az ön számára a magyar nyelv és a magyar kultúra?
– A hazám, Bulgária van az első helyen a szívemben, de rögtön utána Magyarország és a magyar nyelv áll. Célom, hogy neveljem és mentoráljam a magyar nyelvű gyerekeket; mesélek nekik a magyar történelemről, a magyar szokásokról. Azt szoktam tanácsolni, hogy tartsanak ki, és legyenek hűek az anyanyelvükhöz.

– Számos díjjal ismerték el munkásságát: 2010 októberében a Magyar Köztársaság a Kisebbségekért-díjjal tüntette ki, három évvel később a Szent György Lovagrend tagjává választották, 2018-ban Magyar Életfa-díjat kapott. Miben erősítik meg ezek a méltatások?
– Hiszem, hogy nem véletlen, hogy a szalézi tartományfőnök Muzslyára helyezett. Itt van dolgom, itt vannak kötelességeim.

Az Istennel való kapcsolat és a szórványban élő magyar fiatalok ügye mellett köteleztem el magam, erre tettem fel az életem. A feladatom az, hogy ezt a szolgálatot a legjobb tudásom szerint teljesítsem.