Az advent nyomasztó és túlélendő időszak az elvárások hálójában – ahogy egy négygyermekes anyuka látja
Sokan meghitt adventi készülődésre vágynak, és szeretnék lélekben is komolyan megélni a várakozás örömét. Az ünnep közeledtével azonban tornyosulandó feladatokkal, elvárásokkal és kötelezettségekkel találják magukat szembe. Így van ezzel llléssy Lenke divattervező is, az Ille-Olla márka alapítója, négy gyermek édesanyja, aki őszintén vallott az adventtel, karácsonnyal kapcsolatos érzéseiről, és arról, hogy ő miképpen készül az ünnepre.
Hogyan éled meg az adventi időszakot?
Őszintén szólva nem tudom olyan idillinek megélni ezeket a heteket, mint ahogyan szeretném. Számomra inkább nyomasztó és túlélendő időszak. Ekkor dolgozom a legtöbbet, mivel ez a fő kabátszezon: hosszított nyitvatartással várjuk a vásárlókat, hétvégéken pedig designvásárokon árusítunk. Két gyermekemnek is decemberben van a születésnapja, amelyeket többször megünneplünk a szűkebb és tágabb családdal, kis barátokkal. Emellett számos iskolai, óvodai, bölcsődei programon kell részt vennünk.
Úgy érzem, tele vagyok ilyenkor kötelezettségekkel, elvárásokkal, hiányzik az igazi meghitt készülődés.
Az advent első pillanata, amelyet igazán, mindent elengedve tudok átélni és megélni, az a december 24-i délután, amikor felcsendül a csengőszó a templomban, pásztorjátékra hívva az embereket.
Kik részéről érzel elvárást?
A család és a társadalom részéről egyaránt: minden adventi, karácsonyi programon ott kell lenni, ami gyerekenként kettőt-hármat jelent, követni kell a szokásokat, hagyományokat: hogyan készüljünk az ünnepre, mi legyen a menü, mikor és hogyan álljon a fa, kikkel és miképpen töltsük a szentestét, karácsony első, második napját. Én mindig is nyitott voltam arra, hogy legyünk kicsit rugalmasabbak, és szakítsunk azokkal a hagyományokkal, amelyek négy gyermekkel már nehezen kivitelezhetők, például ma már nem látogatjuk végig a házban lakó rokonokat szenteste, ahogyan évekig tettük, vagy az ünnepek alatt naponta csak egy családi összejövetelen veszünk részt, nem kettőn.
A kereskedelem álimázst húzott a karácsonyra, minden reklám, hirdetés azt sugallja, jól kell magad érezned egész adventben, vidámnak kell lenned, és mindenekelőtt minél többet kell vásárolnod, mert abban nyilvánul meg a szereteted, mekkora ajándékot teszel a fa alá. Isten úgy fejezte ki a szeretetét irántunk, hogy elküldte fiát, hogy üdvözítsen minket. Biztos, hogy nekünk ajándékkal kell kifejeznünk egymás iránt a szeretetünket?
Nem inkább azzal, hogy jobban odafigyelünk másokra, többet adakozunk, felhívunk olyat, akivel régen beszéltünk, vagy teszünk egy lépést afelé, akivel épp nem vagyunk olyan jóban?
Úgy érzem, beleértve magamat is, mindenki – ki többé, ki kevésbé – külső elvárásoknak igyekszik megfelelni mind adventben, mind karácsonykor. Én valahogy nem tudok ezzel azonosulni, szívesebben élném meg ezt az időszakot úgy, hogy kicsit mindnyájan befelé fordulunk, és Istenre figyelünk. Épp ezért adventben böjtölök, és nap mint nap olvasom a Bibliát, hogy mélyítsem a kapcsolatomat Istennel.
Érdekes mindezt egy divattervező és vállalkozó szájából hallani, hiszen neked is célod, hogy minél több terméket adj el karácsony előtt.
Kettős érzés van bennem ezzel kapcsolatban. Mivel ez a főszezon, szeretném eladni a kabátjaimat és egyéb termékeimet. Ugyanakkor szeretném, hogy az emberek ne azért vásároljanak tőlem, mert karácsony van, hanem azért, mert szükségük van kabátra, amely melegíti és védi őket, és szeretik a színes, egyedi darabokat, amelyek kiemelik természetes szépségüket, stílusukat, ugyanis hiszem, hogy minden ember szép és értékes, s nem a ruha teszi azzá. Egyébként ez a kettőség régen is megvolt bennem: református lelkésznek készültem, mígnem a dédnagymamám megtanított varrni a Singer varrógépén, akkor döntöttem úgy, hogy inkább divattervező leszek. A két szakma elég távol áll egymástól, míg az egyik a lelkiségről, a másik a külsőségekről szól, de azt hiszem, a mérték a lényeg, és a harmóniát kell megtalálni.
Vásárolsz ajándékot vagy saját kezűleg készítesz?
Mindkettőt. Régen sok ajándékot készítettem, varrtam. Meséket is írtam és illusztráltam karácsonyra. Volt, hogy édesapám készített hozzá fából színházat, és a felnőtt rokonokkal elbáboztuk a mesét a gyerekeknek. Volt, hogy a szomszédasszonyommal közösen írtunk a gyermekeinkről karácsonyi történetet, még YouTube-videót is készítettünk hozzá. Ám ezekre rengeteg időm ment el esténként, éjszakánként. Igazán átéltem a készülődés élményét, de mivel rendkívül fontos volt nekem az is, hogy tökéletes produktumot állítsak elő, sokszor feszültebb voltam a kelleténél a kialvatlanság és a fáradtság miatt, s ez nem volt jó hatással a házasságomra, környezetemre. Pár éve – felújítás, aztán a negyedik gyermekünk születése miatt – ezt elengedtem, de nem örökre, talán jövőre a gyerekeket bevonva készülök mesével vagy színdarabbal.
Saját készítésű ajándék azonban idén sem fog hiányozni a fa alól, füzetre gumírozható tolltartót ajándékozok. Maradék anyagokból fejlesztettem ki ezt az új terméket. Ami a tágabb családon belüli ajándékozást illeti, reformot vezettem be.
Arra kértem mindenkit, hogy ne tárgyi ajándékot adjanak a gyerekeknek, ugyanis nincs szükségük a nyolcvanhatodik legóra, amely nem is kompatibilis a többivel, hanem adjanak inkább élményt: közös korcsolyázást, kirándulást, ugrálóparkozást.
Ezekre a közös élményekre mindig is emlékezni fognak, viszont arra, hogy a huszadik társasjátékot kitől kapták, nem.
Gyermekeid hogyan készülnek az ünnepre?
Nagyon várják a karácsonyt, mindennap lelkesen meggyújtják a gyertyákat a koszorún, amelyet ők készítettek. Az iskolában és az óvodában műsorral, ajándékokkal készülnek. Ők örömteli várakozásként élik meg az adventet, a számtalan kötelezettségből, elvárásból nem érzékelnek semmit, és ez így van jól. Gyermekként én is nagyon szépnek, idillinek láttam ezt az időszakot, ahogyan a testvéremmel együtt műsorral készültünk a kis Jézus születésére. Aztán ahogy felnőttem, elkezdtem dolgozni, családot alapítottunk, jöttek sorban a gyermekek, valahogy ez a varázslat elillant.
Ha csak egy dolgon is változtathatnál az adventi készülődésedben, mi lenne az?
Nem vásározok többet vasárnaponként. Már el is döntöttem, hogy jövőre biztosan nem fogok. Sokkal fontosabb, hogy a családdal menjek templomba, és együtt gyújtsuk meg a gyertyákat az adventi koszorún. Gyakran jut eszembe a Tűzszekerek című film hívő főszereplője, aki kijelentette, hogy vasárnap nem fut, nem versenyez, mert az az Úr napja. Szeretném én is ezt az utat követni, nem szabad, hogy a bevételszerzés legyen a legfontosabb.
Ha hűséges vagyok Istenhez, úgyis megajándékoz más módon.
Ha még máson is változtathatnék, akkor a hozzáállásom lenne az. Jó volna tudatosan, harmóniában, a családra jobban fókuszálva megélni az adventet, és nem csak úgy beesni a fa alá december 24-én. Remélem, jövőre így lesz!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A divat nem bűnös dolog” – hitvallás az Illéssy ikerpártól
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
