„Te jó ég, tényleg csak én érzem úgy, hogy ez nem oké?” – Hogyan álljunk ki az értékeinkért a hétköznapokban?

Azt hihetnénk, hogy minden konzervatív gondolkodású, magát kereszténynek valló ember számára természetes, hogy ellenzi az abortuszt, de nincs így. Hallottam egy lelkész házaspárról, akiknek a lánya szerelmes lett, és teherbe is esett. A szülők úgy gondolták, hogy az a fiú nem méltó az ő családjukhoz, ezért rábeszélték a lányukat az abortuszra. Úgy látszik, vannak, akik csak addig pro-life hozzáállásúak, amíg nem az ő családjukat érinti egy válságterhesség. Mi erről a véleményetek?

Horváth Szilárd: Számomra ez a szülői hitelesség kérdését veti fel. Ha mondjuk, de nem tesszük, akkor mondanunk se kellene. Sajnos elég egy-két ilyen eset, amikre rá lehet mutatni, hogy lám, mennyire hiteltelenek a keresztények!

Pontifex Sári: Szerintem leginkább a tudatlanság lehet a motivációja egy ilyen szülői döntésnek. Az abortusz brutális valóságával az embereknek csak a töredéke van tisztában. Nem szembesülnek azzal, hogy a magzat esetében egy emberről van szó, aki fogantatásától kezdve egyedi DNS-sel rendelkezik, akinek háromhetesen elkezd dobogni a szíve… 

Nincsenek tisztában azzal, hogy az abortusz valójában egy erőszakos, életet kioltó cselekedet, amit semmivel nem lehet jóvá tenni.

De ha naturalisztikusan akarjuk ábrázolni, akkor azzal jönnek, hogy ez túl durva, ki kell tenni a 18-as karikát az ilyen tartalmakra – holott éppen a 18 alatti korosztálynak lenne szüksége az abortusszal kapcsolatos felvilágosításra. Ha hitelesek akarunk lenni, akkor nem is az elfedő „abortusz” kifejezést kéne használnunk, hanem a „magzatgyilkosság”-ot. Hogy lehet erről korrekten beszélni?

Horváth Szilárd: Ezt annyira kevesen vállalják fel, hogy ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal adatsorait, a halálokok között legjelentősebbként a szív- és érrendszeri betegségeket jelölik meg, utána következik a rákbetegség, majd a többi. Az abortusz nincs köztük, teljesen más kategóriában, a magzati halálokoknál találjuk csak meg. Ez az európai standard.

Pontifex Sári: Pedig Magyarországon sokáig éppen az abortusz volt az első halálozási ok, ma már „csak” a harmadik. Világszinten viszont továbbra is a legfőbb halálok az évi 40 millió abortusz, és csak jóval lemaradva, 9 millióval követi az iszkémiás szívbetegség.

Pontifex Sári félig magyar, félig angol származású. A Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség tagjaként előadásokat tart és médiatartalmakat készít az emberi élet máltóságáért a fogantatástól a természetes halálig. Az Egy élet YouTube-csatorna nemzetközi referense. „Legtöbbször az abortusz témaköréről beszélgetek szemtől szemben vagy a közösségi médiában. Ilyenkor előjön a felelős szexuális élet kérdése is” – mondja társadalmi szerepvállalásáról.
Horváth Szilárd alapelve – Josef Kentenich és Pécsi Rita nyomán –, hogy „a nevelés az élet szolgálata”. Ennek jegyében alapító tagja és igazgatója a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolának, de hasonló szellemiséggel végzi televíziós munkáját is (M5, Kossuth Rádió, Emberemlékezet podcast). „Egy gimnáziumból kirúgtak, így pontosan tudom, milyen egy csintalan »rossz gyerek« élete. Nagyon szeretem őket, tudom, hogy figyelni kell rájuk, és sok esetben ők viszik előre a világot” – vallja.

Szilárd, mit tud tenni az iskolátok a felelős szexualitásra nevelésért, különösen akkor, ha a gyerekek otthoni nevelése ezen a téren elégtelen?

Horváth Szilárd: Nincsenek illúzióim arról, hogy valaha is megfelelő lett volna a fiatalok otthoni felkészítése a szexuális életre. Van egy országos családi életre nevelő program, a CSÉN, amelyhez az iskolánk is csatlakozott. Ez már első osztálytól kezdve az élet és az emberi kapcsolatok megbecsülésére tanítja a gyerekeket, és hatodik körül kapcsolódik ebbe a saját és az ellenkező nem testi működésének megismerése. A fiúk programjának „Titkos küldetés” a neve, a lányokra szabott program a „Ciklusshow”. Ezeket most csak a szülők szervezhetik meg a gyermekeik számára, mert hiányzik még a gyermekvédelmi törvénynek az iskolákra vonatkozó végrehajtási utasítása. 

A Búzaszem iskola diákjainál elegendő hatodikban rátérni azokra a szexuális témákra, amelyekkel más iskolákban már negyedik-ötödikes gyerekeket meg kell ismertetni. Ennek az a magyarázata, hogy mi a kisgyerekek életéből „kidobjuk” a virtuális világot: a szülőktől azt kérjük, hogy nyolcadikig ne adjanak a kezükbe okoseszközöket; utána viszont mindenre megtanítjuk őket ezzel kapcsolatban. 

A magyar gyerekek átlagosan 10 évesen találkoznak először pornóvideókkal. Mi azt reméljük, hogy a mi gyerekeink ennél sokkal később vagy soha.  

Azok a gyerekek, akikre „ráengedik” a világhálót, kapcsolatilag érzéketlenebbek lesznek, pedig a legfontosabb védőhálót a jól működő emberi kapcsolatok adják, azok csökkentik a kiszolgáltatottságot bármilyen függőséggel vagy akár az abortusszal szemben. 

Úgy látod, hogy érdemes a szülőknek ennyire radikálisan védeni a gyerekeiket a digitális világ negatív hatásai ellen, mert a végeredmény megéri?

Horváth Szilárd: Aki egyedül próbálja, az elbukhat, de aki közösségben próbálja, annak sikerül. A mi iskolánkban ez a norma, már eleve olyan szülők hozzák oda a gyerekeiket, akik ezzel egyetértenek. Ott az fog kilógni a sorból, aki okoseszközt használ. Mi ezt a támogató közösséget igyekszünk megteremteni, ami ritka, de nem egyedülálló: nemrég olvastam a The Guardianben, hogy egy ír kisvárosban a szülők megegyeztek az iskolavezetéssel és a polgármesterrel, hogy középiskoláig nem vehetnek okostelefont a kezükbe a gyerekek.

Pontifex Sári: Közösség nélkül nagyon nehéz kiállni a pro-life értékek mellett is. Ha egyedül küzdesz, lehangolhat, hogy hiába tárod a másik fél elé az igazságot – az abortusz kegyetlen, emberellenes valóságát –, vannak, akik mégis megmaradnak a korábbi elveik mellett. Kialakulhat benned az az érzés, hogy „te jó ég, tényleg csak én érzem úgy, hogy ez nem oké?” Ilyenkor fontos, hogy legyenek melletted, akik hasonlóan gondolkodnak és támogatnak. Egyre több fiatal érti meg világszerte, hogy az abortusz valójában védtelen emberek elleni bűntett, amit minden lehetséges módon meg kell akadályozni, el kell kerülni. Ahogyan ezt Trent Horn olyan jól megfogalmazta, „az abortusz egy végleges és tragikus megoldás egy átmeneti problémára”. A mi feladatunk nem az ítélkezés – nem annak a feszegetése, ki miért lett akaratán kívül terhes vagy ki miért került nehéz helyzetbe –, hanem az edukáció és a konkrét segítségnyújtás (pl. Együtt az Életért Egyesület). Kevesen tudják, hogy épp az életvédők azok, akik a legjobban átérzik az abortuszon átesett nők utólagos fájdalmát és lelki támaszt kínálnak nekik (pl. a Ráhel Szőlőskertje alkalmai; a „Ne félj, nem ítéllek el”-lelkigyakorlatok).

Tehát a hétköznapi harcainkban nem elég egyedül vívni a „szélmalomharcot”, hanem közösséget célszerű építeni?

Horváth Szilárd: Én azt tapasztalom, hogy ha valaki kimondja az igazságot és ahhoz hűen él, akkor előbb-utóbb köré gyűlnek a hasonlóan gondolkodók. Csak a társas kapcsolatok tudnak valakit megváltoztatni, a média csak arra lehet jó, hogy hírét vigye: mások is így gondolják. Ha csendben maradunk, nem állunk ki az ügyünkért, a hasonlóan gondolkodók azt hihetik, hogy egyedül vannak.

Pontifex Sári: Én a média pozitívabb szerepét is tapasztaltam: készült például egy jó animációs film az abortuszról, ami 30 százalékos véleményváltozást váltott ki. A felismerés persze még nem garantálja az életvitel megváltozását, de biztató.

A média jó eszköz annak a tisztázására is, hogy a konzervatív és keresztény értékrend teljesen összhangban áll a modern tudománnyal. 

Például, hogy az ember a fogantatásától ember és a biológiai nemek nem változtathatók meg, a mai tudományos bizonyítékokon alapszanak. Azt is teljes megalapozottsággal tudjuk állítani, hogy a mi értékeink által meghatározott életformák – bár kezdetben talán lemondásokkal, önkorlátozással is járnak, de – hosszabb távon az igazán élhetők mindenki számára.

Horváth Szilárd: A mi iskolánk szellemiségének alapját a kereszténység, a magyar néphagyomány és a családi kötelékek adják. Aki népmeséken nő fel, néptáncol, népzenél, kézműveskedik, az ügyesebb, értelmesebb, okosabb lesz, és magasabb érzelmi intelligenciával is fog rendelkezni, mint a kortársai – ez Kokas Klára könyvének 1972-es megjelenése óta tudományosan többszörösen bizonyított tény: tanárok, agykutatók, pszichológusok és pszichiáterek publikált kutatásai igazolták. A kölcsönhatás annyira közvetlen és fizikai, hogy nemrég két óvodai csoportot hasonlítottak össze. Az egyikben népmesékre épült a teljes pedagógiai program, a másik csoportban hagyományos program és szabad foglalkozás volt. A népmesés csoportban a felsőlégúti betegségek száma drasztikusan visszaesett a kontrollcsoporthoz képest arra az időre, amíg a népmesei program tartott. A program végeztével a betegségek száma ismét megegyezett a másik csoportéval. 

Tehát nemcsak hagyományt őrzünk, hanem egészséget is.

Megnyugszunk attól és örülünk, ha a tudomány igazolja az erkölcsi szabályainkat, mert ez fontos számunkra a 21. században. De lehet-e tanulni a tudományos tényeket és az érvelést?

Horváth Szilárd: Talán először azt kell tudatosítanunk, hogy nem kell türelmetlenül kapkodnunk, mert a nevelés időigényes. Azok a gyerekek, akik most a Búzaszem iskolába járnak, már a 22. század számára nevelik majd az unokáikat, remélhetőleg hasonló elvek alapján, mint amiket mi az iskolában beléjük ültettünk. Egyébként működött nálunk korábban disputa-kör, ahol negyedikben kezdték tanulni a gyerekek, hogyan érveljenek a meggyőződésük mellett úgy, hogy a másikat ne sértsék, de hatásosak legyenek. Például „érvelj az egri vár feladása mellett”, majd fordult a szerep, és akkor már a feladás ellen kellett érveket gyűjteniük. Ezek a gyakorlatok segítették a higgadt érvelés megtanulását, ugyanakkor fejlesztették a nyitottságot is.

Pontifex Sári: Mivel félig magyar, félig angol–amerikai kulturális közegben nőttem fel, követem az amerikai konzervatív és életvédő mozgalmakat. Szimpatikus, ahogy „trendivé” tették a törekvéseiket: vonzó műsorokkal, programokkal adják át az üzeneteiket a fiatalok a saját korosztályuknak, és tudományos érvekkel is alátámasztják a nézőpontjukat. Érdemes tőlük tanulni, mert ma ők ebben a legjobbak. 

Horváth Szilárd: Én azt tapasztalom, hogy a gyerekek és a szüleik is nyitottak az értékekre, de egy dolgot nem viselnek el: a hiteltelenséget. Ha valaki nem tudja a saját életével alátámasztani mindazt, amit értékként képvisel, ellehetetleníti azt, amit mond. 

Hitelesség és szeretet – ez a két legfontosabb a nevelésben.

Kép

Pontifex Sári és Horváth Szilárd a Képmás beszélgetésén – Fotó: kepmas.hu

Meggyűlt-e már a bajotok a saját világnézetetek talaján álló szélsőségesekkel, akik erőszakkal is rá akarják kényszeríteni az elveiket másokra?

Pontifex Sári: Igen, vigyázni kell, hogy az ember mit és hogyan mond el valakinek. A valódi szeretet az, amikor a legjobbat akarom a másik embernek, ezért nem hunyhatok szemet rossz, önpusztító döntései felett – még akkor se, ha neki nincs ínyére az igazság, nekem pedig nagyon kellemetlen azt képviselni. Évek múlva lehet, hogy szemrehányást tenne, amiért nem figyelmeztettem.

Horváth Szilárd: Szelíden és szeretettel a legkeményebb dolgokat is el lehet magyarázni, és meg lehet nyerni embereket a jónak. Felnőtt megtérő vagyok. A saját életemből pontosan tudom, hogy ennek milyen tétje van. 

Az interjú a Tusványoson 2023 júliusában elhangzott beszélgetés alapján készült.