Te követed a párodat? – A helymegosztó applikáció használata a bizalom jele vagy a kontroll eszköze a párkapcsolatban?

Biztonság vagy bizalmatlanság?

Réka és párja, Gergely évek óta megosztják egymással tartózkodási helyüket, mivel Réka a munkája miatt sokat utazik. „Megnyugtat, hogy a párom tudja, hol vagyok, és ha bajom történne külföldön, könnyen megtalálna” – mondja. Gergely gyakran jár egyedül kerékpározni vagy evezni, ezért Réka is biztonságban érzi magát, hogy láthatja, merre jár, anélkül, hogy hívnia kellene. Réka szerint a helymegosztást azok alkalmazzák, akik teljesen bíznak egymásban. 

„Egyikünket sem zavarja, hogy látja a másik, hol van. Számunkra ez természetes” – fogalmazza meg. Ugyanilyen természetes számukra, hogy egymás telefonját is használják – belenéznek az üzenetekbe, és ha kell, válaszolnak egymás helyett. Mivel Réka használja gyakrabban az alkalmazást, párja időnként tréfálkozva megjegyzi, hogy mindig figyeli – ő azonban ezt cáfolja. 

„Nem ellenőrzöm folyton, van, hogy napokig rá se nézek. Néha csak azt nézem meg, elindult-e már haza.”

„Ez olyan, mint A kis hercegben – ha azt mondod, hogy négykor érkezel, én már háromkor ünneplőbe öltöztetem a szívemet, és várlak.” 

Előfordult már, hogy Réka egy-egy vita után ideiglenesen letiltotta a helymegosztást, így jelezve a haragját, ennek ellenére mindketten úgy érzik, hogy az alkalmazás a bizalom és az őszinteség jele, és inkább erősíti, mintsem gyengítené a kapcsolatukat.

Dr. Piczkó Katalin szakértő tapasztalatai szerint vannak párok, akik valóban biztonsági okokból használják a helymegosztó alkalmazást, hogy baj esetén tudják, hol tartózkodik a másik. Mások viszont ezzel próbálják megerősíteni a kölcsönös bizalmat – például megcsalás után, amikor a félrelépő szeretné biztosítani a partnerét arról, hogy nincs több félnivalója. „Ez azonban eleve bizalmatlanságból ered, így nem épít valódi bizalmat, hiszen valójában a féltékenységet vagy a megcsalás utáni bizonytalanságot próbálják így kezelni” – világít rá. 

A bizalom gyökerei 

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a bizalom nem egy alkalmazás használatán múlik, hiszen a gyökerei sokkal korábbra, a korai kötődés időszakára nyúlnak vissza. „A bizalom alapja a csecsemőkori ősbizalom – annak megtapasztalása, hogy a jelzéseinkre reagál a környezetünk. 

Ha a gyermek sír, és a környezete figyel rá, akkor alakul ki benne az érzés, hogy befolyásolni tudja a világot, és biztonságban van. 

Ha viszont a szülő nem reagál, vagy következetlenül ad szeretetet, ez már kora gyermekkorban elronthatja a bizalom képességét, és felnőttként szorongó kötődéshez vezethet: »nem tudom elengedni a másikat, mert félek, hogy elhagy«” – magyarázza Piczkó Katalin.

Körülbelül két-három éves korban alakul ki az érzelmi tárgyállandóság, amely szintén segíti az elengedést, hiszen tudjuk, hogy a másik visszatér. Ennek hiánya, valamint később a szocializáció során rögzült negatív berögződések – mint például a csökkentértékűség, az elhagyatottságtól való félelem és a bizalmatlanság sémája – megnehezítik a biztonságos kötődést, és később a kapcsolatokban is megjelennek. A szakember kiemeli, hogy a párkapcsolati bizalom mintáját nemcsak a korai élmények határozzák meg, hanem a későbbi kapcsolatok is formálják. 

Előfordulhat, hogy valaki szorongó kötődésből indul, majd megtapasztalja az érzelmi biztonságot, és ezáltal gyógyul; de az is, hogy valaki eredetileg biztonságosan kötődik, ám olyan kapcsolatba kerül, ahol például többször megcsalják, és emiatt szorongó kötődés alakul ki benne. „Minden párkapcsolatban újra gyógyulunk vagy újra traumatizálódunk – magyarázza a pszichiáter, majd arra figyelmeztet: – Ha nincs bennem bizalom, próbálhatok olyan eszközökkel biztonságot építeni, mint egy mobilalkalmazás, valójában így sem lesz meg az igazi biztonság.”

Milyen szükségletet szolgál az alkalmazás?

Piczkó Katalin szerint nem az a valódi kérdés, hogy maga az alkalmazás jó-e vagy sem, hanem hogy milyen céllal és hogyan használjuk, illetve milyen belső szükségletünket próbáljuk általa kielégíteni. A helymegosztó alkalmazások mögött mindig valamilyen igény húzódik meg: a biztonság, az értesítés a megérkezésről, a kapcsolattartás vagy annak megnyugtató tudata, hogy a másik testi-lelki épségben van. 

„Ez azonban könnyen aggódássá torzulhat, amit gyakran összetévesztünk a szeretettel.” 

„Az aggódás valójában nem a másikról szól, hanem a saját szorongásunkról, arról, hogy nem vagyunk képesek megbízni a másikban” – mutat rá. 

Amennyiben az alkalmazást kontroll- vagy féltékenységcsillapításra használjuk, az nem erősíti a bizalmat, hanem tovább mélyíti a bizalmatlanságot. „A valódi biztonság és bizalom viszont nem kívül keresendő, hanem bennünk rejlik” – hangsúlyozza a szakember. Ezért fontos, hogy őszintén kommunikáljunk a párunkkal, és tudatosan vizsgáljuk meg, milyen indíttatás vezérel minket az alkalmazás használatakor.

Párkapcsolati játszmák új dimenziója

A párkapcsolati szakértő úgy látja, a telefonok számtalan játszmára adnak lehetőséget a kapcsolatokban. Sokaknak ismerős lehet a kérdés: „Miért nem engeded, hogy belenézzek a telefonodba? Van valami titkolnivalód?” Szerinte a párkapcsolati játszmák és manipulációk világában a helymegosztó alkalmazások új dimenziót nyitottak – sokszor éppen ezek a látszólag ártatlan funkciók válnak a konfliktusok kiindulópontjává. 

Gyakori példa, amikor valaki mást mond egy találkozóról, mint ami valójában történik: elindul a barátaival sörözni, de végül máshol köt ki, és erről nem szól, miközben a párja másik helyszínt lát a telefonon. Ilyenkor megjelenik a gyanakvás, a számonkérés és a kontroll – és ezzel együtt a feszültség is. Sok esetben nem tudatos megtévesztésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az egyik fél elfelejti jelezni a változást. A szakember úgy véli, „mindez újra a bizalom és bizalmatlanság alapvető kérdését hozza a felszínre: mennyire merjük elhinni, hogy a másik lelkében ott lakunk akkor is, ha éppen nincs szem előtt”.

Közös megegyezés legyen az alap

A pszichiáter szerint sok párnál előfordul, hogy az egyik fél szívesen használná a helymegosztó funkciót, míg a másik ellenzi, mert kontrollként vagy korlátozásként éli meg – ez pedig gyakran vezet nézeteltérésekhez. Úgy véli, fontos, hogy az alkalmazás használata közös megegyezésen alapuljon, és mindkét fél akarja, mert csak így válhat pozitív tényezővé a kapcsolatban. 

Ha az egyik fél nem szeretné használni, akkor a másik fogadja el ezt, és ne akarja ráerőltetni, mert ez előbb-utóbb ismét konfliktusokhoz vezet.

Jól példázza ezt Eszter története, aki a férjével eleinte szintén használta a helymegosztót, de idővel kényelmetlenné vált számára, ezért kikapcsolta. Nem titkolózni akart, egyszerűen zavarta és rossz érzést keltett benne, hogy követhető. Úgy érzi, ez összefügg a személyiségével, hiszen korábbi munkahelyén, egy telekommunikációs cégnél is nagyon feszélyezte, hogy a kollégák időnként belehallgattak a beszélgetéseibe munka közben. 

„Annyira frusztrált, hogy nem tudtam rendesen végezni a munkám. Ha valaki figyel, nem tudok teljesíteni. A helymegosztóval is így vagyok: zavar, olyan mintha megfigyelnének, vagy valaki belépne az intim szférámba” – meséli. Férjét nem zavarja, elfogadta, hogy ez Eszternek nem komfortos, ő azonban továbbra is megosztja vele a tartózkodási helyét, aminek többször hasznát is vették. Például amikor egyedül motorozott rossz időben, és nagy sár volt. Eszter így látta, halad-e, vagy szükség van arra, hogy a segítségére siessen. Eszter ezzel együtt ritkán nézi meg az alkalmazást, jobban szereti felhívni vagy SMS-ben elérni a férjét.

A bizalom szabadsága

Akadnak olyan párok is, akik egyáltalán nem használnak helymegosztó alkalmazást, mint például Zsolt és Dóri, akik 17 éve házasok. Ők úgy érzik, hogy a kapcsolatukhoz semmit sem adna hozzá, és nincs is rá szükségük, hiszen száz százalékban megbíznak egymásban. „Sosem vetődött fel bennünk, hogy ilyen applikációt használjunk, mert nem akarjuk kontrollálni a másikat. Teret és szabadságot hagyunk egymásnak. Nem tudjuk pontosan, merre jár a másik napközben, mégis teljes a bizalmunk egymás iránt. 

Ha elmegyek egyedül biciklizni vagy túrázni, a feleségem mindig tudja, honnan hova megyek, és időnként felhívom. 

Ha bármi történik, igyekszem egyedül megoldani, volt már rá példa, ráadásul több száz kilométerről úgysem tudna segíteni” – meséli Zsolt, aki azt is elárulja, hogy őt kifejezetten zavarná, ha bárki követné, mert úgy érezné, korlátozzák és megfigyelik.

Piczkó Katalin úgy gondolja, végső soron nem az alkalmazás megléte a kulcs, hanem az, hogy milyen belső szükségletet szolgál, és mennyire őszinte a kommunikáció a pár tagjai között. Csak így válhat a funkció a kapcsolat javára, a bizalom erősítőjévé – nem pedig annak csapdájává. Úgy véli, azért érdemes az alkalmazást használóknak feltenniük maguknak a kérdést: „Mi történik, ha egyszer csak nem látom a másik pozícióját? Ha lemerül a telefon, otthon marad, vagy az alkalmazás éppen nem működik. Megőrzöm a nyugalmamat vagy rossz gondolataim támadnak, azaz szorongást keltve felébred bennem a gyanakvás?”