„Ha a házimunkáért is fizetés járna, nagyon hamar meggazdagodnánk mi, nők”

Modern korban élünk, a nőket a férfiakkal azonos jogok illetik meg. Ők is építhetnek karriert, ugyanakkor az is teljesen rendben van, ha egy nő azt tekinti elsődleges feladatának, hogy anyaként menedzselje az otthont és nevelje gyermekeit. Ugyanerre az apáknak is egyre több lehetősége van már. (Persze a valóságban mindenféle szerepvállalási lehetőség csak akkor áll szabad választás alapján nyitva az emberek előtt, ha anyagi körülményeik azt lehetővé teszik – de legalább az elméleti és jogszabályi lehetőségek nyitottak.) Elvileg nem teszünk különbséget a nők és férfiak munkájában, az otthon betöltött feladatkörök és az elvégzett házimunka típusában sem. A gyakorlatban, a hétköznapi megítélésben azonban más a helyzet.

Attila szerint nem jár pénz a házimunkáért, mert a nők egyébként is megkapják a maguk fizetségét, például amikor a férfi ad pénzt a nőnek, hogy vegyen magának valami szépet, vagy amikor elviszi vacsorázni, esetleg amikor ő adja a pénzt egy nagybevásárlásra.

„Évszázadok óta evidensnek tartják, hogy a férfi ingyen barkácsoljon, tekerje be az égőt, faragja be a fát, bütykölje meg az autót, javítsa meg a kerékpárt, cipelje fel az emeletre az újonnan vásárolt hűtőt, vagy telepítse az operációs rendszert. De hát nem úgy lenne korrekt, ha a férfiaknak is járna fizetség, amiért szerelnek és elvégzik a javítási, karbantartási feladatokat? Sajnos megint ott tartunk, hogy »bezzeg szegény nők!«, de abban a pillanatban, hogy megfordítjuk a dolgot, a nők hisztizni kezdenek.

Én olyan családban nőttem fel, ahol a háztartás, a gyereknevelés teljes egészében édesanyám feladatköre volt. Kiszolgálta a családtagokat, menedzselte apám ügyes-bajos dolgait. Számára ez volt a komfortos állapot, és nem is akart belőle kilépni.

Nekem gyerekként szinte sosem kellett házimunkát végeznem. Na, jó, párszor vasaltam, és kivittem a szemetet, de ennyi.

A mosogatást, a portörlést máig nőiesnek tartom. Különben is, úgy lettek leosztva a szerepek, hogy a nők a háztartásbeliek, a férfiak pedig dolgoznak. Hogy a nők egy nap kitalálták, hogy ők is szeretnének továbbtanulni, karriert csinálni, részemről rendben van, de akkor ne siránkozzanak, ha el kell menni a gyerekért, ha rendet kell tenni, vagy ha főzni kell, hiszen a női szerep nem merül ki a karrierépítésben.
Nem tartom persze kizártnak, hogy egy nap megtalálom azt a nőt, akivel szívesen osztozom az otthoni teendőkön. Nyilván nem a vécépucolásra gondolok, mert az olyan lenne, mintha kasztrálnának, de szívesen segítenék a főzésben, és a fizikailag megterhelőbb munkákat is – fűnyírást, ablakmosást – szívesen vállalom.”

Kép

Kép: Freepik

Lilla úgy véli, ideje lenne elkérni, ami jár. „A mosás, főzés, takarítás velejárója a női sorsnak, legalábbis a többségi társadalom szemszögéből, de szerintem, ha a házimunkáért is fizetés járna, nagyon hamar meggazdagodnánk mi, nők, és otthon maradt anyukák, háziasszonyok. Ideje, hogy mindenki észrevegye, hogy az ételmaradékos edény nem tűnik el csak úgy a mosogatóból, a pult sem sikálja le önmagát, a ruhák nem ugranak be önállóan a mosógépbe, a vasaló sem dolgozik magától, és az üres vécépapír-gurigák sem masíroznak el a szemeteskukáig.

Nyolc éve, sokszor a szabadidőm rovására viszem a pénzkereső munkám mellett a háztartást, a gyerekgondozást, a nevelést.

Ha kell, cipőfűzőt kötök, ebédet főzök, bevásárolok, cipekedem, postára megyek, autót vezetek, segítek a gyereknek a leckében. Anya, szakács, bébiszitter, takarítónő, sofőr és ápoló, pedagógus és kertész vagyok egyszemélyben, de úgy érzem, hogy a fáradozásaim nincsenek megfelelően megbecsülve. Néha azt hiszem, hogy az otthoni munkám csak akkor lenne igazán méltatva, ha nem végezném el.

Szerintem sok nő úgy érzi, hogy kötelessége mindenről gondoskodni a lakásban, ezzel azonban gyakran túlterhelik magukat, semmire sem lesz idejük, állandóan fáradtak, stresszesek lesznek. Többen elkövetik azt a hibát is, hogy a szerelem kezdetén el akarják kápráztatni párjukat azzal, hogy elvégzik az összes teendőt, ám a másik könnyen hozzászokik, és ez később komoly gondokat okozhat.

Szerencsére vannak olyan férfiak, akik rendesen kiveszik a részüket a teendőkből. Ilyen például az öcsém, aki sokszor meglátogat. Takarítás közben gyakran megkérem, hogy vállalja át az egyik szobát, vagy addig tegye be a mosást, hogy gyorsabban vége szakadjon a házimunkának. Néha listát írok az elvégzendő teendőkről, és azon osztozunk. Bekapcsoljuk a zenét, és jó bulinak fogjuk fel az egészet.”

A legjobb megoldásnak, az élhetőbb és igazságosabb világ felé tett lépésnek valóban a feladatmegosztás, na meg a szemléletváltás tűnik.

Mert mi lenne, ha a férfiak nem tartanák férfiatlannak a mosogatást, a portörlést vagy a vasalást? És mi lenne, ha nem vennék természetesnek, hogy mindig van tiszta edény és illatos ruha a szekrényben anélkül, hogy bármit is tettek volna érte? Hasonlóképpen el kellene ismerniük a nőknek, mennyire fontos és értékes a férfiak építő–barkácsoló – javító – otthonfenntartó munkája. Talán hosszú időbe telik, amíg egymás láthatatlan munkáit megfelelőképpen elismerjük, de addig is irány az internet, ahol a „, melyekkel kiszámolhatjuk saját háztartási munkánk értékét. Ezek közérthetően szemléltetik, hogy a gondoskodás és a házimunka elvégzése sem nem magától értetődő, sem nem értéktelen dolog. kalkulátor, amellyel kiszámolhatjuk saját háztartási munkánk értékét. Ezek közérthetően szemléltetik, hogy a gondoskodás és a házimunka elvégzése sem nem magától értetődő, sem nem értéktelen dolog. Reméljük, hamarosan elkészül a „férfias” munkák kalkulátora is – hiszen, ha egyenlőséget, főleg egyenlő megbecsülést szeretnénk a férfiak és nők között, így lesz igazságos.