Füzet helyett tabletet vegyünk? – Az iskolába készülés kihívásai

Idén már azon is kell gondolkodni, hogy füzet helyett vajon ne tabletet vegyünk-e. Toll helyett pedig ne fülhallgatót?
De már ilyenkor készülődnek a kereskedelmi egységek, hogy a szeptember elejét megelőző rohamban minden készen álljon: az uzsonnásszettől a tornazsákig, a kockás, vonalas, spirál és tűzött füzetektől a radírgumikig, a csillámos-pónis iskolatáskáktól az egyetemi tankönyvekig.
A médiumokban az iskolakezdés költségeiről cikkeznek, beállítódásaik szerint kritizálva vagy csupán közölve a helyzetet. Mert az iskola közügy, és végeredményben szeptember elsején sokan így köszöntjük egymást: boldog új évet kívánok!

2021 azonban kicsit más lesz. Mert idén már azon is kell gondolkodni, hogy füzet helyett vajon ne tabletet vegyünk-e. Toll helyett pedig ne fülhallgatót? Vagy webkamerát?

Tornazsák helyett lépőgépet vagy inkább szobabiciklit? Kulacs végül mindkettőhöz kellhet, úgyhogy azt már tehetjük is a kosárba. Ahogyan a szélessávú internet-előfizetést is. Ha telik… Mert muszáj…
Milyen tanév vár ránk és azokra, akiket a legjobban szeretünk, a gyermekeinkre? És félnünk kell-e attól, hogy nem tudhatjuk a biztos választ, még akkor sem, ha az intézmények korrekten és szükségszerűen előre tervezve döntéseket hoztak? Ha valamit ugyanis megtanultunk tavaly tavasszal, az az, hogy nem pontosan előre látható és időzíthető, amit majd tennünk kell. És megtanultuk, annyi év, ha nem évszázad után, hogy az iskola sem csak intézmény, nem ruhatár, ahová reggel lerakjuk a gyereket, hogy délután érte menjünk. Megtanultuk, hogy a tanárok sokkal-sokkal többet tesznek szemünk fényeivel, mint amennyire munkájukat eddig becsültük, egyáltalán értettük. És megtanultuk, hogy tanulnunk elsősorban a tanulást kell.

Ezerszám folynak itthon és a világban a kutatások, hogy kinek „passzol” a digitális vagy kevert oktatás és kinek nem. Hogy mitől függ az, hogyan birkózunk meg az online nevelés hiányaival és kihívásaival.

De ezek a kutatások ezekben a napokban sem fognak igazán választ adni a hipermarketben keringő szülőnek arra, hogy idén írólapot vagy inkább vezeték nélküli egeret vegyen. Pláne, ha a kettő nem megy együtt.
Mert a válasz valahol mélyebben húzódik. Ott, ahol a fontos és a nem fontos közti különbség eldől. Ott, ahol rájövünk, min érdemes és min nem érdemes aggódni. Hogy egyáltalán érdemes-e aggódni.

Egyszer egy szerzetes mondta nekem, ha aggódom, nincs bennem elég alázat… Talán ez lesz a kulcs. Mert föladva azt, hogy minden ellen biztosíthatjuk magunkat, ezekben a helyzetekben az ember a legtöbbet úgy teheti, ha a gyerekével beszélget.

Iskolatáska helyett sétákkal, rózsaszín radírgumi helyett közös játékkal. A legtöbb, amit idén – és mindig – a gyerekeknek adhatunk, hogy segítünk nem megúszni, hanem megélni a változásokat. Mert minden tanév valójában történet. Az övék, a miénk. És hozzá legnagyobb iskolánk: az élet. Azt pedig már most, augusztusban is, mindannyian járjuk. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>