Férfi, háztartásbeli

„A 19. század végén indult a folyamat, amelynek során a férfi-női viszonyok egyre inkább kiegyenlítődtek a családon belül. Az utóbbi évtizedekben vált elfogadottá a képlet, hogy mára az anyák is családfenntartók, ezért az apáknak teret kell kapnia az élet más területein” – magyarázza Vida Ágnes pszichológus, az Anyapszichológia című könyv szerzője, a Kismamablog írója.

Úgy véli: manapság apának lenni és a gyerekek körüli teendőkben szerepet vállalni már egyáltalán nem kínos, sokkal inkább az egyenlőség és a családszeretet jele.

„Gyakran látni babakocsis apukákat az utcán, sőt, már a babahordozás is elkezdett terjedni a férfiak körében” – teszi hozzá. 

Dr. Jász Máté fogorvos így vallott a döntésről és a GYES-en töltött időszakról: „Elkezdtem sebészként dolgozni egy kórházban. Rengeteget kellett bent lennem, és a harmadik gyerek, Misi születésekor világossá vált, hogy a családunk így nem fog jól működni. A feleségem épp akkor kapott állást a régi gimnáziumában, ezért én mentem GYES-re, és elkezdtem a fogorvosi kart. Az első gyerekünkkel az elején keveset voltam, és meg is sínylette a kettőnk kapcsolata, sokat kellett dolgozni rajta, hogy helyrehozzam, de megérte.

Ami elmúlt, az elveszett, nem jóvátehetetlen, de pótolhatatlan.”

Juhász Péter Tibor, a Magyar Telekom lakossági kommunikációs vezetője pedig így összegezte tapasztalatait: „Amikor otthon maradtam a lányommal, teljesen átértékeltem a kisgyerekes anyukák otthonlétét. Nem gondoltam, hogy lényegesen stresszesebb egy kétéves gyerekkel egész nap intenzíven foglalkozni, mint egy irodában dolgozni. Akkor döbbentem rá, hogy mi mindennel kell törődni, például, hogy nem fogy-e ki a pelenka, mert a boltba nem mindig tudok elmenni.

Megtapasztaltam, hogy ha a feleségem azt mondja, hogy hétre érkezik, és valami apróság miatt abból fél nyolc lesz, akkor az a harminc perc milyen iszonyúan hosszúnak tűnik.

Szerintem ez volt az életem egyik legjobb döntése. Olyan kapcsolatom alakult ki a lányommal, mint azelőtt soha.”