Egy zseni kalandjai – 6 történet, amiért látni kell Zichy Mihály szülőházát

1. Kúria a 250 lelkes zsákfaluban

Nagymamám Zalán született, városi gyerekként itt morzsoltam először kukoricát, ástam krumplit a földből, gyűjtöttem be a tojásokat a tyúkólból, amikre boldog nosztalgiával gondolok vissza. Ugyanilyen mélyen beivódott emlékeimbe a parasztháztól alig 100 méterre elterülő birtok, ahol egy valódi csodavilág tárult elém. A kúria a Zichy-család tulajdona volt, Zichy Sándor és felesége, Eperjessy Julianna építtette, itt született 1823-ban Antal fiuk, 1827-ben pedig Mihály. Ők a nagynevű családnak a tekintélyes köznemesi ágából, és nem a főnemesi grófi ágából származtak. Mihály már fiatalon kilógott a sorból, amikor a szülői akarat és a jogi pálya helyett a rajzolást választotta.

Egy alkalommal édesapja elvitte magával a megyegyűlésre, akkor is azzal múlatta idejét, hogy sorban lerajzolta az embereket.

2. Bécs, Szentpétervár, Wales

Hihetetlen kalandozásai a nagyvilágban Bécsből indultak. Az orosz nagyhercegi család ugyanis éppen rajztanárt keresett Katalin hercegnőnek, Waldmüller mester pedig az egyik legtehetségesebb tanítványát, a fiatal Zichyt javasolta, így került ki Oroszországba. Húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig, I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós cárok uralkodása alatt alkotott az udvarban. Köztudott, hogy az angol királyi család rokonságban volt a cári családdal.

Zichy Mihály munkaasztalánál Péterváron

A wales-i herceg látogatóba érkezett Oroszországba, és amikor meglátta Zichy rajzait, meghívta magához Skóciába egy vadászatra.

A festő állítólag annyira jóban volt a wales-i herceggel, hogy „amikor Párizsban volt, gyakran meghívta operapáholyába Zichyt” – meséli nekem Petrus Magdolna „Magdus néni”, aki évtizedek óta a múzeum munkatársa és amolyan mindentudója. Zichy Mihály egy egész sorozatot készített a skóciai vadászatról, amelyek Balmoralban ma is az angol királyi kastély ebédlőfalát díszítik. „Csicsery-Rónay István író-politikusnak, Zichy dédunokájának nagy szerepe volt a hagyaték gondozásában. Engedélyt is kért II. Erzsébet királynőtől, hogy szeretné megnézni a dédapja műveit, amit meg is kapott, elutazott Balmoralba, és meggyőződött róla, hogy a képek tényleg ott vannak” – teszi hozzá Magdus néni.

3. Zichy, a gyűjtő

Amikor az iskolában A walesi bárdokat tanultam, fellapoztam azt a hatalmas és gyönyörű könyvet, amelyben Arany János balladáit Zichy illusztrációi színesítik. A rajzokat összenézve a szöveggel, megelevenedett előttem Ágnes asszony bűnös alakja, a Hídavatás kétségbeesett lelkei, a Tengeri hántás ropogó tüze. Zichy utazásai során sok tárgyat, bútort vásárolt, gazdag gyűjteményét pedig 1866-ban hozta haza Zalára Oroszországból.

Ezek közül számos darabot rajzolt bele az illusztrációiba, például az Arany-balladákhoz, Madách Az ember tragédiájához, vagy a grúzok nemzeti eposzához, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélés-sorozathoz, amely miatt a grúzok nemzeti festőjükként tisztelik. Zichyt annyira lenyűgözte a grúz művészet, hogy az egyik szobába egy zalai mesterrel grúz mintás kazettás mennyezetet készíttetett. Magdus néni elmesélte nekem, hogy „a II. világháború alatt a gyűjtemény nagy részét ellopták. Zichy unokája elment a szomszédos Tabra az orosz parancsnokságra, és rábeszélte az oroszokat, hogy adják vissza, ami még náluk van, Zichy Oroszországgal való szoros kapcsolatára hivatkozva és azt kidomborítva. Így tudott megnyílni ez a kiállítás.”

4. A pálmalevél rejtélye

Zalán látható egy vázlat, amely az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című képhez készült. Deák temetésekor Erzsébet királyné is lerótta kegyeletét, és egy csendes imát is mondott. A következő nap az újságok közölték a hírt, és Trefort Ágoston miniszter felkérte Zichyt (aki Párizsban élt ekkoriban) a jelenet megfestésére.

Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál

A festő hazautazott, újra felépítették neki a ravatalt, kikérdezte a személyzetet, hogy ki mire emlékszik, Erzsébet királynéhoz is elment, megmutatták azt a gyászruhát, amelyet viselt, sőt, még modellt is ült neki.

Visszament Párizsba, megfestette a képet, amelyet mégsem állítottak ki Budapesten. Zichy azt írta haza a családjának Zalára, hogy azért nem engedték az osztrákok a képet kiállítani, mert ráfestette azt a pálmaágat, amelyet Kossuth Lajos küldött Deák sírjára. Ezután állítólag lefestette a pálmát róla. Magdus néni hozzáfűz egy érdekes adalékot, miközben nézem a vázlatot: „Pár évvel ezelőtt restaurálták ezt a képet, ami a háború alatt erősen sérült, és nem találtak semmi lefestést rajta, amely a pálma eltüntetését bizonyítaná. Valami biztos, hogy lehetett a történetben, mert Zichy nem írta volna a családjának, hogy átfestette… Ez egy rejtély a mai napig.” Az eredeti festmény a Gödöllői Királyi Kastélyban látható.

5. Modern erkölcsök

1880-ban jelent meg Émile Zola nagy felzúdulást kiváltó kötete, a korabeli erkölcsi viszonyokra utaló történet, a Nana. Zichy itt, a zalai műteremben festette meg a kurtizán alakját. A modern szirén című kép egy pénzéhes, kíméletlen, minden áldozatán keresztülgázoló, a kincsek és vagyon mámorát hajszoló kéjnő ábrázolása, akinek kegyeiért versengenek az őt körülvevő áldozatai. A festményről Zichy Mihály így nyilatkozott: „Ez a testileg és erkölcsileg tönkrement courtisane a valódi, tipikus bosszuló angyala minden igazán szép, szellemes és erényes asszonynak, akit férje elhanyagol, elhagy. Ha én ezt a nőt ellenállhatatlan, elbűvölő szépségnek festem meg, akkor a férfiak eredendő bűnét szépítgettem, mentegettem volna, a mi szándékom sohasem lehetett. Azért festettem ezt a nőt rútnak, visszataszítónak."

Modern szirén (Nana)

6. Meghiúsult világkiállítás

Zichynek nemcsak utazásai, de a festményei körüli botrányai is legendásak.

Élete főműve, A rombolás géniuszának diadala az 1878-as párizsi világkiállításra készült. Ez volt az a kiállítás, amin Munkácsy Mihály is részt vett Miltonjával, Benczúr Gyula pedig a Vajk megkeresztelése című képével. A zsűri megtiltotta Zichy festményének kiállítását, nem akartak ugyanis háborús képet, hiszen nemrég ért véget a francia-porosz háború. Ennél nagyobb gondjuk volt, hogy ráfestette azokat az alakokat, akiknek érdekei fűződtek a hatalom megszerzéséhez. Ortodox kereszttel a kezében áll II. Sándor cár, aki elindította az orosz-török-bolgár háborút, az orosz nagyherceg pisztolyt tart a kezében, ott van Vilmos német császár, előtte fekszik a legyőzött III. Napóleon. Ráadásul az egyháznak sem tetszett a kép, mert ráfestette az eretnekek koponyahegyén trónoló IX. Piuszt, utalva arra, hogy ő volt az a pápa, aki a főinkvizítort szentté avatta. A festő úgy gondolta, ha az ő képe nem jelenhet meg a Francia Köztársaságban, akkor átfesti a képen a pápa mögött álló francia nőt, aki a szabadságot jelképezte, így helyébe a békét szimbolizáló Krisztus alakja került.

Zichy a kizárás híre után külön műtermet bérelt Párizsban, ott mutatta be a festményt a közönségnek óriási sikerrel, hiszen mindenki látni akarta, mi az, amit nem engedtek be a világkiállításra.

Hiába, a negatív reklám sokszor a legjobb reklám. A kép ma a zalai múzeum utolsó termének falát díszíti. A festőt a feljegyzések szerint szerette a falu népe, műtermében megfordultak a parasztemberek, akiknek Zichy Mihály lelkesen magyarázta alkotásait. A falu kis templomának új harangot is készíttetett, a harangot a Rákóczi-induló hangjai kíséretében húzták fel a toronyba. Még Jókai Mór is meglátogatta Zalán, aki így írt róla: „Zichy kezében az ecset beszél, dalol, világít.”

Zichy Mihály Emlékmúzeum, Zala

A Zichy Múzeum címe: 8660 Zala, Zichy M. u. 20.

Felhasznált idézetek:

Bényi László és B. Supka Magdolna: Zichy Mihály. Művelt Nép, Budapest, 1953.
Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága (1827-1906). Akadémiai, Budapest, 1964.
Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Athenaeum, Budapest, 1927.