„Egy nappal azután, hogy lelépett...”

Évekkel ezelőtt volt egy tévéreklám (egyébként szerinte szellemes), ami olyan volt, mintha egy korpásodás elleni sampont reklámozna. A kényelmes karosszékben ülő főhős korpás haját fiatal lányok fésülgették, és a szlogen valami olyasmi volt, hogy „a hajam még most is korpás, de már nem érdekel” – és a lottót, azaz az elérhető gigantikus lottónyereményt reklámozták. Nos, így gondolt magára, azzal a különbséggel, hogy ő persze nem nyeri meg a főnyereményt. Soha életében. Mert ilyen csak mással történhet meg. Vele biztosan nem. (Neki csak a haja marad korpás.)

Ugyanígy gondolt azokra is, akiket a sztráda mellett vagy a képes híradásokban látott, akik súlyos balesetet szenvedtek. Mert olyan csak mással történhet meg. Vele biztosan nem. Ez is sokszor eszébe jutott az évek során.

Hát, ez utóbbiban tévedett. Most is iszonyúan kellett sietnie. Kapkodott, kapkodta a levegőt, zakatolt az agya. Fejben mindig két lépéssel előrébb járt, mint fizikailag. Mégsem látta azt az autót, amikor lelépett az úttestre a villamos takarásából. És az autós sem láthatta őt.

Abban viszont igaza volt, hogy életében nem nyeri meg a főnyereményt. A lottósorsolás másnap volt. Egy nappal azután, hogy lelépett.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>