Egy ártalmatlannak tűnő nagypapának is lehetnek sötét titkai – Így hálózzák be gyermekeinket a pedofilok

Meghökkentő dokumentumfilmet készített a gyerekek online zaklatásáról Barbora Chalupová és Vít Klusák cseh rendező. Az alkotók azzal a felhívással szerveztek castingot, hogy olyan fiatalnak tűnő felnőtt nőket keresnek, akiknek a gyerekkori képeik segítségével kamuprofilt készíthetnek chatoldalakra. Huszonhárom lány jött el a válogatóra, közülük tizenkilencen számoltak be arról, hogy zaklatták őket gyerekkorukban. Volt olyan jelentkező, akinek a szűz vizeletét kérte egy férfi, hogy meggyógyuljon, és azt hazudta, hogy csak akkor hatásos, ha még meleg, ezért megkérte a kislányt, hogy menjen el hozzá, és nála használja a mosdót. Egy másik színésznőnek a kameráját meghekkelte valaki kamaszkorában, így a férfi titokban figyelhette őt, felvételeket készíthetett róla, amiket később eladott. Ez annyira sokkolta a lányt, hogy évekig pszichológushoz kellett járnia.

Három kislány, három gyerekszoba, végtelen sok pedofil

Három különböző karakterű színésznőt választottak ki, akiknek gyerekszobadíszletet építettek.

A hitelesség kedvéért a lányok kedves gyermekkori emlékeiket és fotóikat is magukkal vitték a forgatáshoz. A chateléshez szabályokat állítottak fel, például, hogy nem keresnek fel senkit, csak válaszolnak, kihangsúlyozzák, hogy tizenkét évesek, nem flörtölnek vagy csábítanak, személyes találkozót csak a ragadozó kezdeményezhet, és a nyíltan szexuális kérésekre naivan azt felelik, hogy „Nem tudom, szégyenlős vagyok.”

Terezára nem sokkal a regisztráció után ráír egy idősebb férfi, aki a WC-ről jelentkezik be, és elmondása szerint éppen a barátaival nyaral. Nem sokkal később már lefelé irányítja a kamerát, így láthatóvá válik, ahogy önkielégítést végez (a nézők szerencséjére a képet blőrözik, de így is sokkoló a látvány). „Azt hittem chatelünk” – mondja félénken a lány. „Majd holnap, jó?” – válaszolja nyögve a férfi, majd megszakad a hívás, a színésznőt pedig magukhoz hívják a stábtagok, hogy szakemberekkel átbeszéljék a történteket.

„Elképesztő, hogy mennyire nem érdekli őket a tetteik következménye. Az adott gyerek praktikus célokat szolgál. Szexualitás, mindenfajta érzelem nélkül” – mondja döbbenten Vit Klúsák rendező, majd a pszichológussal arról beszélgetnek, hogy milyen veszélyes, ha egy lány kamaszként megtapasztalja a tárgyiasítást, ami torzképet alakíthat ki benne a párkapcsolatról és a szexualitásról.

Anežka egy nagypapával beszélget, aki elmondja, hogy felesége és két unokája van, aztán szexuális utalásokat tesz arra vonatkozóan, hogy a lánynak milyen tapasztalatai lehetnek az iskolában a fiúkkal.

Néhány mondat után furcsa mozdulatokat tesz a kezével, és amikor Anežka kíváncsian rákérdez, hogy mit csinál, egyszerűen csak annyit felel: „Fényesítek valamit.” Ez a filmrészlet rádöbbenti a nézőt arra, hogy egy teljesen ártalmatlannak tűnő nagypapának is lehetnek sötét titkai.

„Őt ismerem!” – a ragadozók köztünk élnek

A dokumentumfilm egyik legsokkolóbb jelenete, amikor a stáb sminkese felismeri az egyik pedofilt, Martint, aki talán a legbetegebb és legveszélyesebb az összes közül, mert amikor éppen nem chatel, akkor gyerektáborokat szervez, így nap mint nap érintkezik kiskorúakkal. A férfi karizmatikus személyiség, aki manipulálni próbálja Terezát, és gyerekpornót is küld neki, amelyben egy tízéves kislány szerepel, azzal a szöveggel, hogy „Látod, ő is pont olyan, mint te”.

A filmben az aberráltak több típusát is felvonultatják, és „kikockázott” nemi szervekből sincs hiány a vásznon.

Rémisztő és szánalmas látni, ahogy felnőtt férfiak keze elindul az asztal alá, miközben egy gyerekkel beszélnek, és hallgatni a beteges gondolataikat, amelyeket olyanokkal osztanak meg, akik igencsak hitelesen játszák a tizenkét évest.

A stáb hamis félmeztelen képeket is photoshopol a lányokról, amelyekkel az egyik férfi, aki korábban állatos pornót is küldött a „tininek”, vissza is él, felteszi őket a netre, majd azzal zsarolja a lányt, hogy nem szedi le, ha nem teljesíti a kéréseit. „Ha ezt tizenkét éves koromban megélem, biztosan leugrom egy hídról” – mondja Tereza rávilágítva arra, hogy vannak olyan gyerekek, akik a zaklatók elől öngyilkosságba menekülnek.

Kép

Részlet a „Csapda a neten” c. filmből

A film nézése közben az ember úgy érzi, mintha egy satuban lenne, ami percről percre egyre jobban összeszorítja a testét. Az egyetlen átmeneti feloldozást akkor kapja a néző, amikor feltűnik a képernyőn a húszéves, betegápolást tanuló Lukas, aki Anežka profiljára kattint. Amikor a lány megkérdezi, hogy miért chatel vele, egyszerűen annyit felel, hogy „szívesen beszélek akárkivel, aki épeszű.” A színésznő elmeséli Lukasnak, hogy „egy csávó pénzt ajánlott neki, hogy vetkőzzön le.”. A fiú kedvesen elmagyarázza neki, milyen veszélyes, ha meztelen képeket oszt meg emberekkel az interneten, és azt mondja, hogy „szívesen tenne arról, hogy ezek az emberek kielégüljenek, de láncfűrésszel”. A film egyik legszebb dramaturgia eleme, ahogy Lukas elmondja, hogy az intimitás valójában mit jelent két ember között, akik szeretik egymást, és közben fokozatosan kivilágosodik az arca, így megláthatjuk őt, egyedüliként a chatpatnerek közül.

„Nem az én gondom!” – A szembesítés

A film végén találkozókat is láthatunk, amelyeket biztonságos körülmények között, egy cukrászdának álcázott díszletben vettek fel. Az összes ragadozót ide hívták, akik bizarrabbnál bizarrabb ajánlatokkal érkeznek. Van, aki a visszataszító barátnőjével jön, és azt magyarázza, hogy milyen felállásban képzeli a hármas szexet egy tizenkét éves lánnyal. A gyerekprogramokat szervező Martint a házánál kapják el. A férfi először tagad, aztán felháborító válaszokat ad a számonkérésre, amelyek mind arról szólnak, hogyha a szülők olyan rosszul nevelik a gyereküket, hogy szóba elegyednek vele, az nem az ő problémája. „Engem kikapcsol, maga mit csinál a szabadidejében?” – szegezi a rendezőnek a kérdést a lebukott szexuális ragadozó. „Vigyázok a négy gyerekemre, és nem szeretném, hogy a lányom olyanokkal beszélgessen, mint maga!” – válaszol Vit Klusák, aki nem véletlenül vállalkozott többgyermekes családapaként erre a szomorú filmes kísérletre. A dokumentumfilm végén némi megnyugvást jelent, amikor elmondják, hogy a rögzített anyagokat a stáb átadta a cseh rendőrségnek, amely eljárást indított a bűnelkövetők ellen.

Azt, hogy vannak perverzek a neten, mindenki tudja, de nem mindenkiben tudatosul, hogy ezek az emberek nemcsak az interneten léteznek, hanem a valóságban is, és ez a film legfontosabb üzenete.

Sokan ebben a percben is a gép előtt ülnek, letolt nadrággal, prédát keresve beteges fantáziáik kiélésére.

A produkcióból kiderül, hogy a cseh gyerekek hatvan százaléka internetezik szülői felügyelet nélkül, és negyvenegy százalékuknak küldenek pornográf képeket. Minden második gyerek cseveg idegenekkel, húsz százalékuk a találkozótól sem riadna vissza. Csehország mérete, népessége és társadalmi felépítése hasonlít a magyarra, így el tudjuk képzelni, hogyha tíz nap alatt 2458-an írtak a lányokra, és utána huszonegyen személyes találkozót is kezdeményeztek, itthon mennyire aggasztó lehet a helyzet.

Ezt a filmet minden szülőnek és serdülőnek látnia kellene, hiszen a castingon is arról számolt be az egyik jelentkező, hogy a szülei nem beszéltek erről a témáról, és ennek is köszönhető, hogy igent mondott a személyes találkozóra egy interneten megismert pedofillal. A dokumentumfilm vágott, cenzúrázott változatát éppen ezért iskolákba is szeretnék eljuttatni.

A „Csapda a neten” című alkotás szeptember 16-án debütál a hazai mozikban.