Édes otthon – Az otthonunk a tükörképünk, nem mindegy, mit látunk benne

Gyermekeim miatt eleve sokat vagyok itthon, így nem újdonság az otthonlét, de tény, hogy most még többet és máshogyan vagyok itthon. Mégsem élem meg nehézségnek, mert szeretem a lakásom – és persze a benne élőket is –, és nagyon hálás vagyok érte, hogy funkciójában teljesen kiszolgál, és esztétikailag – színeivel, formáival, tereivel, hangulatával – feltölt minket. A karanténhelyzethez nemcsak mi, de a lakás is azonnal alkalmazkodott: a pince egy diszkont ABC-re hasonlított, sokszor „leugrottam a boltba”, a piac a lépcsőfeljárón volt, a gyerekszoba délelőtt-délután kizárólag a babáé, a nappaliban kialakítottunk egy új tanuló- és rajzsarkot a nagyobbaknak, a hálóban pedig a férjem rendezett be home office-t magának.

A funkciók pillanatok alatt átrendeződtek, és igazodtak az új igényeinkhez! Mindig vannak új helyzetek, és jó, ha a lakásunk is rugalmasan alkalmazkodik ezekhez.

A járvány kitörése előtt éppen eladtunk egy könyves szekrényt, hogy egy új olvasósarkot alakítsak ki (ehelyett lett most a tanulósarok), korábban pedig a bababútorok költöztek a hálószobából a gyerekszobába, de karácsonykor is kicsit át kell rendezni a nappalit. Szóval sosincs megállás, a lakás is egy dinamikus képződmény, ami pontosan követi életünk változásait. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e, tudatosítjuk-e ezt magunkban? Törekszünk-e arra, hogy a lakásunk egy támogató közeg legyen, ami segít céljaink elérésében és biztosítja számunkra a pihenést és az inspirálódást? Nem árt néha újraértelmezni a lakást (és persze saját magunkat is), hiszen lakásunk a mi tükörképünk, és nem mindegy, hogy mit látunk benne…

Kép

Kép: Fliegh Andrea

Mindnyájan szeretünk kellemes környezetben lenni, hiszen egy szép helyen jobb a hangulatunk, kreatívabbak, egyszóval boldogabbak vagyunk. Saját lakásaink felújításánál órákig ültem minden sarokban, és elemeztem, lefuttattam különböző verziókat, hogy mi illene az adott térbe, azaz intuitív módon igyekeztem a lakást berendezni, stílusossá tenni, otthonná varázsolni. Az elmúlt időszakban azonban utánajártam a mögöttes „rendezőelveknek” is, így most már tudatosan is alakítom otthonunkat. Mert az otthon több, mint a négy fal, amelyek között élünk. Az otthon szinte azonos velünk, a lenyomatunk. Ez az a hely, ahol pihenünk, feltöltődünk, melegítőben elnyúlunk a kanapén.

Egy kellemes otthon inspirál, segít, támogat minket, de ha rendezetlen, piszkos, túlzsúfolt, úgy elszívja előlünk a levegőt, és kimerültek leszünk.

Fontos, hogy az otthon nemcsak az enyém, hanem mindenkié, aki ott él. Ezért nem erőltethetem rá a stílus- és színvilágomat a páromra, függetlenül attól, hogy a férfiak általában a háttérbe húzódnak, ha színválasztásról, stílusról van szó. Az nem működik, hogy én elhalmozom a lakást a nekem tetsző chabby chic darabokkal, a férjem pedig fémvázas bútorokat rendel magának, hanem meg kell találni azt a közös stílust, ami nekem nem túl kevés, neki pedig nem túl sok. A lakás színeit is érdemes a benne lévőkhöz igazítani. Érdemes olyan színeket választani, amik személy szerint is jól állnak neked/nektek. Ha tudod, hogy milyen színek állnak jól az öltözködésnél, akkor az egy jó kiindulási alap lehet a lakásnál is. Ha a párod teljesen más színtípus, mint te, akkor érdemes valahogy ezt a két színtípust összekeverni, ami ugyan kihívást jelent, de nem lehetetlen. Bár korábban nem voltam ennek tudatában a színválasztásnál, de utólag bebizonyosodott, hogy remekül keverednek a lakásban az ő és az én színeim. A párkapcsolati egyensúly tehát a lakásban (és a lakás színeiben) is visszaköszön, ezért ne akarjuk párunk minden elképzelését a szőnyeg alá söpörni, hanem igyekezzünk olyan színeket, stílust összeállítani, hogy abban mindketten jól érezzük magunkat, és mindkettőnk számára harmonikus legyen.