Dr. Mihalec Gábor: Kőkemény meló a szülőség, avagy „a legszebb szavaidat és a legjobb formádat tartogasd a hozzád legközelebb állók számára”

Az időnként dalra fakadó előadót, a sok személyes történetet, a levetített filmrészleteket, a munkafüzet tesztfeladatait, a páros és kiscsoportos beszélgetéseket lehetetlen írásban rögzíteni, így maradnak a tények.

1. A szülők leggyakoribb kihívásai

David. H. Olson 50.000 párral végzett kutatásából kiderült: a problémás párok 82%-ánál a gyermekvállalással párhuzamosan csökken az elégedettség a házassággal, 65%-ánál az apa nem vesz kellőképpen részt a gyereknevelésben, 64%-a elégedetlen a gyereknevelési feladatok elosztásával; 63%-a különböző nézeteket vall a fegyelmezésről, és 64%-a szerint a társuk több figyelmet fordít a gyermekre, mint a házasságukra.

„A bölcső, amely a gyermeket ringatja, a szülők egymással való kapcsolata”

Nem a gyermek az első, ahogy sokan tévesen gondolják, hanem a szülők kapcsolata egymással.

A gyermeknevelés első lépése tehát, hogy a kettőnk kapcsolatát tegyünk rendbe: ápoljuk a kapcsolatunkat és kezeljük a konfliktusokat. A John M. Gottman-féle „ökölszabály” szerint „napi fél óra, heti egy este, havi egy nap, negyedévente egy hétvége és évente egy hét” szükséges. A konfliktusokat ne söpörjük szőnyeg alá, de négyéves korig ne veszekedjünk a gyerek előtt, négy–nyolc éves kor között a gyerek lássa a kiengesztelődést is, nyolc év felett legyünk különös tekintettel a gyerek legnagyobb félelmére: szülei el fognak válni és ennek ő az oka.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – de ki áll egy sikeres nő mögött?

A társadalmi szerepvállalások okozta (karrier és családi élet közötti) feszültségek csökkentéséhez szükség van a szerepek újraalkotására minden élethelyzetben, a családtervezéstől kezdve az iskolaválasztásig. A viták valójában nem a pelenkázásról szólnak, hanem a párok mélyebb szükségleteiről és a családon belüli hatalmi játszmákról. A hagyományos munkamegosztás alternatívájaként ma már sokkal élhetőbb az egyenlőségpárti, kompetenciákon alapuló szereposztás.

A gyermeknevelésben részt vevő férfi ma már nem segít a feleségének, nem szívességet tesz neki, hanem felépíti a saját kapcsolatát a gyermekeivel.

Mihalec állítja: ma Magyarországon ezzel a típusú szerepértelmezéssel nagyobb eséllyel leszünk boldogabbak a házasságunkban. A jelenlegi helyzet egyensúlytalanságát mutatja alá az a vizsgálat, amely szerint a vezető pozícióban dolgozó férfiak 90%-a nős és stabil párkapcsolatban él, míg ez a nőknek csak 58–64%-ára igaz.

Ki a szövetségesem: a gyerek vagy a társam?

Az „alig vagyok vele, miért én fegyelmezzem” téveszme helyett tegyük fel a legfontosabb két kérdést:

Ki a szövetségesem, a gyerek vagy a társam? Hogyan kezeljük, ha nem értünk egyet? Nem engedhetjük meg, hogy kétféle álláspontot lássanak gyerekeink, és az sem mindegy, hogy a közös álláspont kialakítása után ki az, aki azt közli azt a gyerekkel. Ugyanis „a szülők dolga a gyermek saját és a társunk iránti tiszteletének építése”.

Kép

Dr. Mihalec Gábor 

A szülők is szexelnek?

A válások egyik leggyakoribb időszaka az első gyerek születését követő egy–három év (a másik az életközépi válság), aminek oka: a nőnek az anyaság teljesen kitölti a nőiességét, vagyis szülés után alig van szüksége a férjére, hogy nőnek érezze magát; míg a férjnek továbbra is szüksége van feleségére férfiasságának megéléséhez. Gottman szerint azonban három éven belül visszaállhat az eredeti elégedettség, ha a nők szóban elismerik férjük értékességét és férfiasságát, a férfiak pedig gyakran megérintik a feleségüket nem szexuális célzattal. Addig is fogadjuk el, hogy a dolgok megváltoztak; kérjük egymástól a szexet, beszéljünk az ezzel kapcsolatos érzéseinkről, kísérletezzünk, fogadjuk el a „gyors kajákat”, de tudatosan tervezzünk „ínyenc lakomákat” is.

2. Akarsz valami jót adni a gyermekednek? Neveld érzelmi intelligenciára!

Gottman 1986 óta tartó kutatásának eredménye négy szülői nevelési stílus: az elutasító, a helytelenítő, a laissez-faire (korlátmentes) és az érzelmileg fejlesztő típusú szülő.

A korlátoknélküliség nem szabaddá teszi a gyermeket, hanem szorongóvá, ahogy a túl szűk korlátok is. Az ésszerű korlátok nyújtják a szükséges biztonságérzetet.

Az első három nevelési stílus negatív hatása között nincs különbség; a negyedik a megfelelő (és tanulható) módszer. Technikái: meghallgatás, empátia, segítség az érzelmek megnevezésében és az érzelmek szabályozásában, elfogadható érzelmi kifejezési formák felajánlása, határszabás és problémamegoldási készség tanítása. Hosszú távú hatásai: jobb tanulmányi eredmények, jobb kapcsolat a kortársakkal, pozitív hozzáállás az élethez, magasabb önbecsülés, a válás negatív hatásainak jobb feldolgozása, stabilabb házassági kilátások.

3. Felejtsd el a majdani nagy felvilágosító beszélgetést!

Egy pedofilt idézett az előadó, sokkolva hallgatóságát: „A mi esélyünk az, hogy a szülők nem beszélnek a gyerekükkel a szexről.” A szexuális nevelés legfontosabb tételei: a szülő legyen az elsődleges és hiteles forrás; fontos az életkornak megfelelő információk átadása, a téves mítoszok eloszlatása és a kapcsolati készségek fejlesztése.

A cél: megismerni és elfogadni saját testük működését. A szexualitás egyidős az emberiséggel, így a gyereknevelésnek is természetes része, és a születéssel kezdődik.

Nem mindegy tehát, hogyan állunk a pelenkázáshoz, hogyan nevezzük az intim testrészeket, hogyan segítjük gyerekünk testének felfedezését. Mint általában a nevelésben, itt is nagyon fontosak a korlátok és a jelenlét: felejtsük el a majdani nagy beszélgetést, ha ugyanis a mindennapokban apró kérdéseinél nem vagyunk elérhetők, akkor gyerekünk nem fog hozzánk fordulni az élet nagy kérdéseivel sem. Bármikor kérdez, mindig válaszoljunk neki korának megfelelően.

Az én gyerekem is fog szexelni?

Két dologban bízhatunk: a gyerekünkben (hogy jó döntéseket hoz; vagy ha mégse, akkor is mellette állunk) és az átadott értékekben. És hogy miért fontos, hogy az első szexuális élmény minél később történjen? A legfontosabb készség egy kapcsolat működtetéséhez a kommunikáció, viszont amikor a szex belép a képbe, a kommunikáció fejlődése megáll – így minél jobban kitolódik az első szexuális kapcsolat, annál fejlettebb lesz a kommunikációs készség és a kapcsolat minősége. A sok partner veszélye: minél többször kötődünk, annál jobban csökken a kötődési képességünk, s mire az „igazihoz” érnénk, már nincs elég belőle.

Kép

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Szexuális bántalmazás és homoszexualitás

Néhány sokkoló adat: a gyerekként bántalmazott felnőtt 20 évvel rövidebb ideig él; az esetek 75%-ban a bántalmazó egy családtag; fiúk és lányok ugyanúgy lehetnek áldozatok és elkövetők; az interneten minden nap 750 ezer pedofil keres magának áldozatot.

Óriási tévedés azt gondolni, elég akkor beszélni róla, amikor helyzet van. Már előtte meg kell tanítani a gyereket a „mondj nemet, fuss el és mondd el” szabályra, és figyelni kell az árulkodó jelekre.

Melyek lehetnek ezek az árulkodó jelek? Fizikai nyomok, összerezzenés, önkárosító magatartás, korai szexuális ismeretek, függőség.

Homoszexualitással kapcsolatos álláspontunkat képviselni kell gyerekeink felé is, mert ha nem tesszük, megteszik a lobbiszervezetek. Fontos az értékalapú, tudatos és emberséges hozzáállás a homoszexuálisokhoz, az emberi méltóság sérthetetlensége. Kifejezésre juttathatjuk, hogy a házasság egy nő és egy férfi életszövetsége, és különbséget tehetünk megítélésben az ember és tette közt.

4. A legnagyobb erő: a jellem

A jellemes ember „egy arccal él”, nem kell energiát fektetnie abba, hogy másnak mutassa magát, mint ami. Ez a legnagyobb erő, ami szülőként a kezünkben van – figyelmeztetett Mihalec, és butaságnak nevezte az „amit szabad Jupiternek...” és az „otthon miért ne ereszthetném ki a gőzt...” típusú gondolkodást.

„Ha jó embert akarsz nevelni, te magad is jó légy, hiszen a gyerek nem azt teszi, amit mondasz, hanem amit lát, hogy teszel; a legszebb szavaidat és a legjobb formádat tartogasd a hozzád legközelebb állók számára.” Döntsd el, hogy érdekek vagy értékek mentén akarsz élni, és egy idő után megtalálnak a hasonlóan gondolkodó emberek, és a gyerekeid is elkezdenek olyan emberekhez vonzódni, akik így gondolkodnak. E gondolkodásnak tükröződnie kell a gyermeknevelés minden aspektusában: a fegyelmezésben, a közösségi oldalak használatában, a szexualitáshoz való viszonyban, a szórakozásban és a zeneválasztásban.

5. És hol vagyok ÉN?

A szülőnek tudnia kell: nem első a sorban, de ez a „szükségletkésleltető” állapot nem tart örökké, a gyerekek felnőnek, és újra eljön az ő ideje is. A gyerekeknek az a dolguk, hogy elmenjenek a szüleik világából, hogy kialakítsák a magukét, de ha stabil alapokat kaptak, szeretettel fognak visszalátogatni. Addig pedig szülőként egyetlen dolgunk van: „a feltétel nélküli elfogadás, mert ez a legmélyrehatóbb élmény, amelyet az ember képes átélni.”