„Mintha százötvennel száguldott volna a mennyországba” – Szentté avatták Isten kamasz influenszerét, Carlo Acutist

Az internetet valóban lehet rossz dolgokra használni, de ugyanannyi jóra is, csináljunk jó dolgokat, aki szeretne, kövessen – vallotta Carlo Acutis, akit a napokban avatott szentté XIV. Leó pápa. Ha valaki, ő valóban jó dolgokra használta a világhálót. „Az eucharisztia az én autópályám a mennyországba!” – vallotta, ezért barátai körében valóságos apostoli munkát végzett. 

Az eucharisztia misztériumát magyarázta nekik, és az eucharisztia apostolaként számítógépes tehetségét felhasználva megtervezett és elkészített egy nemzetközi kiállítást a történelem során bekövetkezett eucharisztikus csodákról.

Carlo lelkiségének másik alappillérét a Szűzanya iránti tisztelet jelentette, ami abban nyilvánult meg, hogy mindennap elimádkozta a rózsafüzért, önmagát Mária Szeplőtelen Szívének szentelte, és készített egy táblázatos programot Szűz Mária tiszteletére, amelyet a számítógépével terjesztett.

Gyors volt, mint az internet

Carlo Acutis – édesanyja visszaemlékezése szerint – nagyon korán beszélni kezdett, és már egészen kisgyermekkorától kezdve vonzódott a templomokhoz. Ha elhaladtak egy előtt, mindig be akart menni, köszönni Jézusnak és Szűz Máriának. „Úgy tűnik, az élete gyorsabb, összegezettebb volt a kortársaiéhoz és a környezetéhez képest. Mintha 150 kilométer per órás sebességgel száguldott volna a mennyországba” – jellemzi a szentet érdeklődésünkre Kovács Gergely posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője. 

Hozzáteszi: Carlo ugyanakkor megélte a pillanatot is, erről tanúskodik mindenkori arckifejezése, testtartása, viselkedése, öltözete is. A posztulátor szerint lelke finom és érzékeny volt, a fogantatása előtti istentapasztalat megmaradt benne a születése utáni másfél évtizedben, ez lelkesítette, és ezért tudott olyan hamar életszentségre jutni. 

Szent Ferenc példáját követte

Carlo Acutis 1991-ben született. Hétévesen lett elsőáldozó, az előírt korhatárnál korábban, külön engedéllyel; 2003-ban bérmálkozott. Később saját elhatározásából ideje egy részét a bérmálkozásra készülő gyermekek felkészítésére fordította. Számítógépes tudását folyamatosan fejlesztette, előrehaladását több oklevéllel díjazták, miközben egyfolytában segítette társait is a számítástechnikai ismeretek elsajátításában. Nem meglepő, ha népszerű volt barátai és osztálytársai körében. Tehetségét kiaknázva megtervezett a XIII. Leó Intézet önkéntesei számára egy honlapot, miközben olyan világhálós reklámok tervezését pártfogolta, amelyek megszólítják az önkénteseket. Gyakran időzött Assisiben található családi házukban, ahol megismerkedett Szent Ferenc és Szent Klára életével, tiszteletével. Ferenc példája nyomán igyekezett minél többet jótékonykodni. Assisiben természetesen akkora tiszteletnek örvend, hogy a napokban szobrot avattak tiszteletére. A mű a kereszt tövénél ülve ábrázolja, előtte egy nyitott laptop, amelynek képernyőjén az eucharisztia szimbólumai láthatók. 

A 20. század elejéig tilos lett volna Carlo Acutis boldoggá és szentté avatása. Addig ugyanis az volt a katolikus egyház meggyőződése, hogy az életszentségre, vagyis a hősies erénygyakorlásra egy gyermek vagy fiatalkorú nem képes eljutni, mert ahhoz felnőtt érettség szükséges. Az 1902-ben meggyilkolt, 11 éves Goretti Mária esete azonban nagy hatással volt az olasz hívekre, akik jótékony befolyást gyakoroltak Rómára, hogy a jövőben ne legyen kizáró ok az életkor a szentté avatási eljárás során. XII. Piusz pápa 1950-ben avatta őt szentté. 

„Carlo Acutis nem a szenvedéseivel szent, hanem az életével vált szentté. A gyors lefolyású leukémia miatt nem a korai halála, hanem inkább a fiatal élete, lelkének nyitottsága van előttünk. Ő Assisi második Szent Ference: gazdag családból érkezett, lehetett volna tehetős vállalkozó, a lehetősége megvolt rá. 

Ám ő – ahogy Szent Ferenc, aki kiszórta apja vagyonát a nép közé – a gazdagságát arra használta, hogy felkeresse az eucharisztikus kegyhelyeket, amit a világhálón mindenkivel megosztott. 

Vagyis a szent nem attól válik szentté, hogy ostorozza, semmibe veszi, kizsákmányolja magát, miközben mindenki mást szeret. Ilyen nincs! Az Úr Jézus megmondta: a szeretet a magunk és a mások iránti szeretet együtt, nincs egyik a másik nélkül” – fogalmaz Kovács Gergely.

A posztulátor kiemeli: Carlo Acutis előbb begyűjtötte az élményeket, majd megosztotta mindenkivel – mint egy méhecske – az internet segítségével. Azt adta, amit ő is ajándékba kapott. A szentek közvetítik a jót, a szeretetet és Isten szeretetét – ő is ezt tette. 

Kép

Fotó forrása: Profimedia

A csoda mindig önzetlen

A szentté avatáshoz csoda szükséges. „A mai csodákat egyházmegyei szinten és Rómában is szaktudományos vizsgálatnak vetik alá” – szögezi le Kovács Gergely. A csodákhoz legtöbben csodás gyógyulásokat kötnek, pedig a posztulátor szerint vannak különféle életben maradások, feltámadások vagy fizikai, mechanikai csodák is.

Carlo Acutis esetében egy kislány csodás gyógyulása jelentette a bizonyságot. A gyermek kerékpárbalesetben olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy az orvosok kevés esélyt adtak az életben maradására. Amikor ezt a kislány édesanyja megtudta, azonnal Assisibe indult, hogy felkeresse Carlo Acutis nyughelyét. Egy napon át esengett a sírnál, Carlo Acutis közbenjárását kérve lánya gyógyulásáért. 

Amikor visszatért a kórházba, a leány beszélni kezdett, vizsgálati értékei javulásnak indultak. Nyár végére a gyermek felépült, aki édesanyjával együtt ment Assisibe, hogy hálát adjanak Carlo Acutisnak a közbenjárásáért.

„A csoda mindig önzetlen, nem tartjuk meg magunknak, a csodát mindig egy közösség kapja, amit ugyancsak mindig megvizsgál egy bizottság, és dokumentálja a szentté avatási eljárás során. A csoda fontossága abban rejlik, hogy általa megerősödik a hitünk abban: a földi világon túl létezik egy olyan másik világ, ahol nem betegszünk meg, nem szenvedünk balesetet, nem halunk meg. Az üdvözítő Isten iránti hitünket erősítik ezek a csodák is” – magyarázza Kovács Gergely. 

Boldoggá avatták Bódi Mária Magdolnát

Carlo Acutis szentté avatási eljárásával közel egy időben, Veszprémben a pápa megbízásából Erdő Péter bíboros boldoggá avatta Bódi Mária Magdolnát. A több ezer hívő előtt a bíboros úgy fogalmazott: „Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú 24 éves sem volt, amikor életét áldozta a hitért és a tisztaságért. Vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett fiatal élet megkoronázása.” Bódi Mária Magdolnát 1945 márciusában egy szovjet katona ölte meg, mert a lány nem adta oda magát neki.  

Kovács Gergely kifejti azt is: a szentté avatás egyben lelkipásztori „eszköz” is, az egyház legfőbb küldetését, a lelkek szolgálatát támogatja vele. Ezért lényeges, hogy mi az éppen aktuális szenteszményünk, mi a fontos a lelkipásztorkodásban, milyen példák, eszmények, irányok kerülnek az egyház fókuszába, mert mindezek hatnak a szentté avatások folyamatára, igaz, nem kizárólagosan. 

Carlo, a menő

Carlo Acutis ügye „menőnek” számított, ezért is kaphatta a fiatal fiú az internet (védő)szentje megjelölést. Fiatalos és modern eszközöket használt, ami abból a szempontból meghatározó, hogy nagyon hamar utat talált a hívők széles rétegeinek szívéhez. A szentté avatási ügyét segítette, hogy a kezdetektől fogva nagy volt a tisztelete. Olyan egyértelmű volt a szentté avatása, mint Teréz anya vagy II. János Pál pápa esetében – mutat rá erre a régebben is működő közösségi vonatkozásra Kovács Gergely. Aláhúzza ugyanakkor, hogy a procedúrában a népszerűség nem jelent elsőbbséget, csak bizonyos fokú könnyebbséget.

Mivel a fiatal fiú nagyon ismert volt, halála után rengeteg tisztelője lett, az átlagosnál sokkal többen imádkoztak hozzá. A több eset közül könnyebb volt olyat találni, amely meghaladja a biológia, a fizika ma ismert törvényeit, amelyben széles körben felfedezhető Isten működése.

Carlo Acutis szentté avatása a posztulátor szerint azért különösen fontos, mert az olyan „hétköznapi” szentjeink, amilyen ő, alakítják a mindennapi vallási életünket. Erre jó példa Carlo édesanyjának megható tanúságtétele, aki azt mondta: élettanítója volt a 15 éves fia. Amikor gyermeke elhunyt, az édesanya úgy érezte: elárvult. 

Kovács Gergely szerint, ha mindennapi szenteket keresünk, Carlo Acutisnál nem találunk alkalmasabbat. A szentté avatási szakértő szerint azért nem érdemes a fiatal szent alakját aranyfestékkel „átfesteni”, mert akkor nem az a színes egyéniség tekintene ránk, aki Carlo volt, hanem csupán egy szép és átlagos szobor. 

Forrás: Magyar Kurír