Boldogító igen farmerben, ingben, patakparton – különleges történetek egy szertartásvezető „naplójából”

Az esküvő – legyen az nagy előkészületekkel szervezett, elegáns, nagyszabású rendezvény, vagy szűkebb körű, szerényebb körülmények között zajló szertartás – minden pár életében fontos, meghatározó esemény. Ha minden jól megy, egyetlenegy van belőle, s ha nem is zökkenőmentesen, de férj és feleség sokáig, akár életük végéig együtt maradnak. Már csak ezért is jó, ha emlékezetes, szép szertartást él át a pár, amire mindig jó visszagondolni.

Fraller Ildikó szertartásvezetőként Gombóc Artúr módjára mindenféle esküvőt (a kicsit, a nagyot, a nyárit, a télit, a szabadtérit, a lazát, az ünnepélyeset) szeret, mondja magáról. 

Arra is törekszik, hogy minél egyedibb, személyre (párra) szólóbb szöveggel tegye örök élménnyé az esküvőt. Ennek érdekében kiadós beszélgetés alapján készül fel a párból, igyekszik mindig kreatív, játékos, komoly, de nem patetikus beszédet írni, mondani. 

Azt is megjegyzi: ő nem anyakönyvvezető, hozzá azok a párok fordulnak, akik a hivatalos polgári szertartáson túl vagy amellett szeretnének még valami pluszt. (S természetesen van, aki templomi esküvőt is tart.) Nagyon élvezi ezeket a feladatokat, hiszen a szertartásvezetésben minden korábbi munkatapasztalatát fel tudja használni, és személyisége mély, ugyanakkor könnyed vonásai is meg tudnak nyilvánulni. 

Az érdeklődését e tevékenység iránt egy régi, kedves operatőr ismerőse keltette fel, aki szerint Ildinek igazán testhez áll az esküvők szervezése, levezetése. Ezért aztán belevágott, és az elmúlt években számos meghitt, felszabadult pillanat részese, alakítója lehetett. Ezek közül említ néhányat, amikor arra kérem, meséljen különleges helyszínekről, alkalmakról. 

„Mindegyik az valamiért – válaszolja. – Hiszen minden pár, kapcsolat története egyedi, és már önmagában ettől különleges lesz az esküvő.”

Az egyik meghatározó és szokatlan felkérés szerint – még az elsők között – a Gaja-patak partján adott össze egy fiatal párt. A szertartás nélkülözte a látványos külsőségeket, csak jelzésértékű volt a ruhától kezdve a dekoráción át minden, mégis annyira ünnepélyes és szép alkalom kerekedett belőle, amire Ildi a mai napig örömmel emlékszik. A pár farmerben, a lány fehér felsőben volt, a fején egy szép virágkoszorúval. A vendégek és Ildi is a természetes környezethez öltöztek, így egységes volt a kép. A fiatalok azért szerették volna ezt a helyszínt, mert sokat jártak oda kirándulni, így ott akarták kimondani az igent is egymásnak.

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Az erdőben, a népszerű kirándulóhelyen van egy kis tó is, amellett egy fedett pihenőhely padokkal – ott történt a házasságkötés, a vendéglátás pedig a népes vendégsereggel amolyan piknikjelleggel zajlott.

Ildi még azt is meg tudta tenni, hogy a teljes násznéppel elmondatott egy esküt, amelyben azt fogadták meg, hogy kitartanak a pár mellett. 

Valahogy úgy érezte, ott, velük ez is menni fog, és valóban: mindenki ráhangolódott a közös esküre. 

Kicsit hasonló élmény volt ugyanezen a környéken, egy erdészháznál rendezett esküvő. Mivel a pár kedvenc hobbija a túrázás, erre hangolták a szertartást is. A szabadtéri eseményen a hatalmas fenyők alatt a Tankcsapda egyik számára vonult ki már házaspárként a férj és a feleség, akik a szertartás részeként túrabakancsot húztak egymás lábára. Mindez nagyon természetesnek hatott abban a pillanatban és helyszínen, érezhető volt, hogy a szerelmesek személyiségéből fakadt minden ötlet. 

Valójában ez a lényeg, véli Ildi, vagyis, hogy a párhoz illők legyenek a körülmények, mert ettől válik igazán hitelessé a szertartás. S természetesen mindez egy szép beltéri helyszínen is megtörténhet, talpig elegáns öltözékben, hagyományosabb esküvő formájában. Ildi a szertartás egyik legfontosabb és legszebb részének tartja a fogadalom elmondását. Erre azonban nem minden pár vállalkozik, vannak, akik szeretnék csupán a szándékukat kinyilvánítani, mert kissé szégyenlősebbek. Akik azonban szívesen nyílnak meg ebben a helyzetben egymás és a násznép felé, azok a saját maguk által írt, egyedi fogadalmukkal tesznek esküt a párjuknak. 

Nagyon emlékezetes volt az a szertartás is, amelyet a szertartásvezető meg is tartott, meg nem is. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a covid idején felkereste egy Írországban élő pár, akik Magyarországon szerettek volna összeházasodni. 

Le is szerveztek mindent – helyszínt, menüt, ruhát, egyebeket –, Ildivel is egyeztettek, ám végül a hazautazásukat ellehetetlenítették a körülmények. 

Nem akartak mindent átszervezni, mert az nagyon macerás és költséges lett volna, így végül Írországban tartották meg az esküvőt. Ildi felvette a szertartás A kis herceg alapján megírt szövegét, és elküldte nekik. Később megtudta: a menyasszony a nászúton fordította le a szöveget férjének, akivel fogadalmat is tettek egymás előtt – és minden nagyon bensőségesen, szépen zajlott le a rendhagyó körülmények ellenére (vagy éppen azért) is. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Rawpixel

Ugyancsak kivételes volt a saját idősebbik bátyja és sógornője esküvője, amelyen szintén ő volt a szertartásvezető. A személyes, családi érintettség okán is emlékezetes maradt az esemény. És lehetne még sorolni a példákat, hiszen Ildi úgy érzi: mivel a párok egy kicsit beavatják az életükbe, arra az időre, amíg eljutnak az esküvőig, szorosabb kapcsolat alakul ki köztük, ettől oldottabb, személyesebb lesz maga a szertartás is. 

Kép

Fraller Ildikó szertartásvezető szerint minden pár, kapcsolat története egyedi, és már önmagában ettől különleges lesz az esküvő − Fotó forrása: eskuvography.hu 

Hosszú távon azonban nem tartja a kapcsolatot a párokkal, mert úgy van vele: erre az egy alkalomra szerződnek, addig kíséri őket, amíg a szertartás megtörténik. Aztán a közösségi médiában úgyis lehet követni, kinek hogyan alakul a sorsa.

Persze a jól sikerült esküvő örök kötelék marad köztük, mert arra mindenki szívesen emlékezik. Vannak, akik a szertartás szövegét is el szokták kérni tőle. 

Kicsi esküvő, nagy esküvő, szabadtéri esküvő, elegáns esküvő, egyszerű esküvő – legyen bármilyen a szertartás, az a fontos, hogy a pár őszintén szeresse egymást, és belőlük fakadjon minden, ami azt a bizonyos napot szebbé, hitelesebbé teheti.