A média család-, felnőtt- és gyerekképe

„A média ábrázolása alapján, a felnőttkor a sztárság fogalmával egyenlő, ami egyben a sikert is jelenti, s melynek mértéke számokban kifejezhető. Az élet kiteljesedéseként a felnőttkort láthatjuk, de csupán 45 éves korig. Az ezt követő időskor, társadalmi és közösségi értelemben is egységet képez, mégsem jelenik meg, csupán 3-4%-ban a hírműsorokban, a fikciós műfajokban pedig ennél is alacsonyabb mértékben.

Az érett kor előnyeinek ábrázolása – a szívósság, kitartás, az egyenletesség – ezekben az esetekben sem jellemző, inkább gyámoltalan, szerencsétlen, sebzett és egyéb nem kívánatos szerepben tűnnek föl az idősek. Olyanoknak, akiknek semmi más dolguk nincs, mint hogy segítsenek főzni, mosni, takarítani vigyázni a gyerekre. Médiamegjelenésük alapján jelentőségük a társadalomban minimális, holott a valóság nem ez.

A mai média ünnepli az ifjúkort, miközben nem mutatja be, és semmiben nem becsüli a magas életkort, csupán veszteségként tünteti fel. Ebben a médiakörnyezetben az egyén gyerekként és idősként nem látja magát, minden erejével azon kell fáradoznia, hogy minél hamarabb sikeres sztárfelnőtt lehessen és minél tovább megtarthassa ezt az állapotot.”

...

„A családkép változása is megfigyelhető a médiában: a kiterjedt család megszűnt, az egy helyen élő több generációs családok eltűntek. Létrejött az atomi család, melynek léteznek kisebb csoportjai: az egyszülős családok. Ezt korábban csonka családnak neveztük, utalva a kívánatos teljes családra, ma azonban ez már nem a veszteséget jelöli a kifejezés, hanem egy lehetséges alternatívát. Egy friss felmérés alapján Amerikában ma 900 ezer és 3 millió közé tehető az azonos nemű szülőkkel élő gyerekek száma. A mozaikcsalád ma már sokszor nem kényszermegoldás, hanem egy előre megtervezett családkép, ami örökbefogadások által alakul ki. Ma mindegyik családtípus ábrázolása megjelenik a médiában, leginkább a szappanoperák – melyek erős kultúraépítő hatással bírnak – mutatják be a különböző családformákat. Tipikusan kétféleképpen láthatóak a családok, az egyik: az idilli-eszményi a másik a botrányos, mely alapján senkinek nincs kedve családban élni, vagyis a legjobb döntésnek az egyedüllét mutatkozik. Hiányzik a reális kép, amelyet a küzdelem, a szeretet- és életfeladat jellemez.”

(Részlet Aczél Petra: Felnőttkép és gyerekkép a médiában c. előadásából, amely Vonzások és Választások konferencián hangzott el.)