8 remek családi film otthoni mozizáshoz

A Bélier család (2014)

A Bélier család látszólag teljesen átlagos, leszámítva azt a tényt, hogy tinédzser lányuk, Paula kivételével mindenki siketnéma. Ám ez a fogyatékosság életük döntő részében semmiben sem akadályozza őket, hiszen Paula összekötő kapocsként tolmácsol a külvilág és a családtagok között. Egy nap a lány szerelmes lesz, és választottja miatt jelentkezik az iskolai kórusba, ahol kiderül, hogy csodálatos hangja van. Az énektanár Párizsba küldené tanulni, de ő otthon nélkülözhetetlen: nemcsak a családi gazdaság ügyes-bajos dolgait intézi, hanem a polgármester-választáson induló apja politikai karrierjének egyengetésében is közreműködik. A lány sokáig titkolja, hogy énekel és énekeskarriert álmodott magának, ám elérkezik az idő, amikor oda kell állnia a családja elé. Az élethelyzet abszurditását az adja, hogy a szülők lányuk tehetségéből semmit sem érzékelnek, hiszen sosem hallották még énekelni. A kérdés: vajon így is képesek lesznek támogatni őt és elfogadni a döntését?

A film külön érdekessége, hogy a főszereplő lányt Louane Emera alakítja. Érdemes rákeresni a nevére, és meghallgatni akár még a film megnézése előtt a Je vole című számát. Louane a francia The Voice zenei tehetségkutatóban az elődöntőig jutott, és rendkívül hitelesen formálja meg a felnőtté válás nehéz folyamatát éppen átélő kamasz lány szerepét. A szülőket alakító színészekről – François Damiens és Karin Viard – pedig az első perctől kezdve elhisszük, hogy siketnémák, és a humor eszközével döntik meg sorra a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos sztereotípiákat. A film egyik legerősebb jelenete, amikor Paula énekbemutatóján a legszívhezszólóbb dalrészlet kellős közepén a rendező elnémítja a hangot, és hirtelen a siketnéma szülők szemszögéből, hangok nélkül látjuk a jelenetet.

Kamaszokat nevelő szülőknek kötelező film elengedésről, összetartozásról és az egész életünket meghatározó döntésekről.

Paddington (2014)

A világ meseirodalma tele van kedves mackókkal. Karinthynak hála Micimackó a magyar gyerekek kollektív tudatába is bekerült, de a Paddingtont sajnos hiába fordította le Tandori Dezső magyarra, neki nem sikerült ugyanezt elérnie. Szerencsére most itt a film, amely némiképp pótolja a mulasztást, mert nem kérdés: Paddingtont érdemes a szívünkbe zárni!

Paddington, a kismackó a perui dzsungelben nőtt fel Lucy nénikéjével, aki sokat mesélt neki Angliáról. Amikor egy földrengés elpusztítja otthonukat, Lucy néni felcsempészi a mackót egy bőröndben az Angliába tartó hajóra. Kis hősünk egyedül érkezik a Paddington állomásra, ahol azzal szembesül, hogy az élet a városban nem pont olyan, amilyennek megálmodta. Szerencsére találkozik a Brown családdal – akik épp olyanok, mint a Banks família a Mary Poppinsban –, amelynek tagjai befogadják, amíg megkeresi azt a felfedezőt, aki annak idején olyan nagy hatást tett Lucy nénire.

A filmnek nemcsak a látványvilága, de a humora is lenyűgöző, és tele van kedvesebbnél kedvesebb, egyben izgalmas és vicces jelenetekkel: ahogy például Paddington a zsebtolvajt üldözi, vagy ahogy a mindig balkezes medve galibát galibára halmoz a család otthonában. 

Ám a viccen túl a mese hátterében egy nagyon is valós történet húzódik meg, az angolok ugyanis a sztoriba a második világháborús történelmük egy epizódját szőtték bele.

Történetesen azt, amikor London bombázása elől sokan vidékre menekítették a gyerekeiket, akiknek egy-egy cédulát akasztottak a nyakába, hogy örökbe fogadja őket valaki.

A film olyan fantasztikus élmény volt számunkra, hogy még mi, felnőttek is elfelejtettük közben, hány évesek vagyunk, és arra is csak később ébredtünk rá, hogy „te jó ég, hiszen ennek legalább a fele animáció volt!” Akinek tetszett az első rész, az a folytatást se hagyja ki, nem fog csalódni!

Kép

Nanny McPhee és a nagy bumm (2010)

A kislányom, Jázmin tízéves volt, amikor ráakadtunk erre a fantasztikus alkotásra, amely bár tele van mesés jelenetekkel, a szimbolikája és a hátterében végigfutó valós történeti szál mindenképp főként nagyobbak számára teszi élvezetes és érthető moziélménnyé. A Nanny McPhee és a nagy bumm egy Christianna Brand-regény Emma Thompson-féle továbbgondolása, amelyben ugyan csak utalások formájában, de megjelenik a második világháború (nem túl zavaróan, épp csak annyira, amennyit egy családi vígjáték elbír). Az az alapkonfliktus, hogy a gyerekeivel egyedül maradt édesanya elveszítheti az otthonukat jelentő tanyát. Szerencsére a film minden eszközzel oldja a valójában fajsúlyos tematikát: repülő kismalacokkal, beszélő tárgyakkal, varázslatokkal és rengeteg kedves poénnal operál. Thompson mindig szór egy kis humort a keverékbe, hogy ne érezzük terhesnek a menetrend szerint érkező tanulságot. A Nanny McPhee kedves, jó ritmusú, eleven és izgalmas családi film kitartásról, szeretetről, elfogadásról, összefogásról, bátorságról, leleményességről és persze arról, hogy soha ne ítéljünk elsőre, amíg nem ismerjük a teljes történetet.

Kép

Egy kutya négy élete (2017)

A filmben egy olyan kutya, Bailey életét követhetjük nyomon, aki valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a halála után egy újabb kutyatestben ébred, úgy, hogy mindenre emlékszik az előző életéből.
A négy különböző történetet Bailey alakja fűzi össze: az első főszereplője egy középiskolás fiú, Ethan, aki a hatvanas évek Amerikájában cseperedik, és minden vágya, hogy legyen egy kutyája. A tapasztalatlan gazdi és a játékra mindig kész eb hamarosan elválaszthatatlan barátokká válnak, akik feltétel nélkül elfogadják egymást. Megannyi izgalmas kalandot élnek át együtt, miközben Bailey arra a nagy kérdésre keresi a választ: mi lehet a létezése célja, mi keresnivalója van az emberek között? A második történetben a főszereplőnk egy rendőrkutya képében éled újra, harmadszor pedig egy fekete egyetemista lány szobakutyájaként, végül pedig igen rossz körülmények között növekedik, a fiatal gazdái szinte végig láncon tartják, amíg egy nap sikerül meglépnie. Vándorlásai során Bailey számos gazdit tanít meg nevetni és szeretni, mialatt próbálja megérteni, milyen küldetéssel született a világra. Bár a filmet rengeteg kritika érte, nekünk mégis tetszett, teljesen bele tudtuk élni magunkat az újjászülető Bailey helyébe, és végig azon drukkoltunk, hogy megtalálja élete küldetését, amiért megszületett.

Kép

Jelenet az Egy kutya négy élete című filmből

David Attenborough: A kék bolygó (2001)

Bár anno David Attenborough-t főnöke, Mary Adams nem szívesen engedte kamera elé, mivel túlságosan nagynak találta a fogait, szerencsére hamar kiderült, hogy ez a kis szépséghiba eltörpül a férfi pozitív kvalitásai mellett. Bámulatosan gazdag életművének az A kék bolygóhoz, vagy az A növények magánéletéhez hasonló remekei milliókat nyűgöztek le. Ennek hála generációkban tudatosult, hogy nem vagyunk egyedül a mesés planétán, és kellő óvatosság híján ténykedésünkkel végső soron a saját pusztulásunkat előidéző, helyrehozhatatlan károkat okozhatunk.

A kék bolygó a BBC sorozataként az első természetfilm, amely megpróbál teljes képet adni a világ óceánjainak élővilágáról.

Alkotói olyan helyekre jutottak el speciális kameráikkal, ahol ember még nem járt.

Feltárják a mélység féltve őrzött titkait, megmutatják a víz alatti világ leghátborzongatóbb teremtményeit, a lélegzetelállítóan gyönyörű növény- és állatvilágot, a nyüzsgő élettel teli felszínközeli területeket és az örök sötétségbe burkolózó hihetetlen mélységeket, ahol korábban soha nem látott, nem ismert állatfajokat is sikerült megörökíteniük. A néző szemtanúja lehet szokatlan szokásoknak és kamera által ezelőtt még sosem rögzített drámai eseményeknek – láthatunk bálnakölyökre támadó cápákat, különleges „fegyverekkel” felszerelt mélytengeri szörnyetegeket, és elámulhatunk az élet sokszínűségén ott, ahol a felszínen örökké mínusz 70 fok alatt van a hőmérséklet. Szájtátva nézős sorozat, amit mindenkinek látnia kell, kisiskolás kortól 99 éves korig!

Kép

A kék bolygó plakátja

Wonder – Az igazi csoda (2017)

Csodácska – 2014-ben ezzel a címmel jelent meg magyar nyelven R. J. Palacio regénye. „Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története” – így mutatta be a bestsellert a Wall Street Journal.

Auggie Pullmann, az okos, kedves kisfiú az első négy osztályt magántanulóként csinálta végig az édesanyja segítségével, az ötödiket viszont már a közeli iskolában kezdi. Számára ez hatalmas próbatétel – be kell illeszkednie. A kisfiú ugyanis arcdeformitással született. Auggie-nak, bár külseje mássá teszi őt, mint az átlag, pontosan ugyanolyan vágyai vannak, mint a kortársainak, és épp olyan hétköznapi dolgok érdeklik, mint a többi gyereket. A kisfiú mindent megtesz, hogy barátokat szerezzen, és elfogadják, de beilleszkedése nem megy zökkenőmentesen.

A kisfiú története nem pusztán a másságot övező általános előítéletekre világít rá, hanem arra is, hogy önmagunk elfogadása a legnagyobb kihívás, még akkor is, ha semmilyen deformitásunk nincsen.

Fájdalmas, egyben lélekemelő film egy kisfiúról, aki szeretné, ha elfogadnák, egy testvérről, aki úgy érzi, láthatatlanná vált a testvére betegsége miatt, egy anyáról, aki mindent megtenne a gyermekéért, hogy befogadják őt. Nevetős, zokogós, nehéz, egyben nagyon szeretnivaló film.

Kép

Jelenet a Wonder – Az igazi csoda című filmből

Igen nap (2021)

Néha kell az embernek egy könnyed, kedves film, amin jókat lehet nevetni, és nem kell rajta sokat gondolkozni. Az Igen nap pontosan ilyen, a saját kategóriáján belül határozottan jól sikerült darab.

A film alapötlete szerintem nagyon sok gyerek fejében megfogalmazódott már: milyen jó is lenne egy igen nap, amikor a szülők minden kérésükre igent mondanak. Allison (Jennifer Garner) és Carlos (Edgar Ramírez) régebben határozottan bátor, bevállalós pár voltak, majd megszülettek a gyerekeik, és az igeneket felváltották a nemek. A kölykök túl szigorúnak tartják őket, ezért arra a döntésre jutnak, hogy változtatnak a dolgokon, és kipróbálják az igen napot, amikor a csemeték minden kérésére igent kell mondaniuk (persze bizonyos határokon belül) – de azt nem is sejtik, hogy ebből mekkora káosz lehet.

Kép

Jelenet az Igen nap című filmből

A film nem akarja megváltani a világot, csupán annyit szeretne elérni, hogy ellazuljunk, és jókat nevessünk. Tulajdonképp nem ad semmi újat, viszont van benne szív és lélek, emiatt szerethetőbb, mint a hozzá hasonló alkotások. Az Igen nap nem csupán azt „tanítja meg” nekünk, hogy szülőként muszáj egy idő után elengedni és szárnyalni hagyni a gyerekeket, hanem azt is, hogy néha pontosan egy könnyű családi filmecske kell a lelkünknek – amiben egyebek közt gyomorrontásig eszik a gigantikus adag fagylaltot, illetve habbal árasztják el az egész házat.

Nagyon vicces, sokszor „magunkra ismerős” történet ez az egész családnak.

Derült égből apu (2016)

Hugo Gélin filmje első látásra tizenkettő egy tucat vígjátéknak tűnhet. A témáját könnyen gondolhatnánk elcsépelt, újat mutatni már nem tudó próbálkozásnak, hiszen mi is a film kiindulási pontja? Samuel gondtalan, minden felelősséget hárító agglegényéletet él a napsütötte Dél-Franciaországban. Egy nap váratlan esemény zavarja meg futókalandokkal színesített, békés hétköznapjait: betoppan egy régi barátnő az életébe, és kiderül, hogy a röpke viszonyból lánya született, akiről eddig nem is tudott. Az anya otthagyja Samuelnek a gyereket, és eltűnik, hogy legközelebb csak nyolc év múlva jelentkezzen. A férfi először nem akarja magára vállalni a felelősséget, de nincs más választása. Londonba utazik, hogy megkeresse a gyermek anyját, de kudarcot vall. Megismerkedik azonban egy filmproducerrel, aki befogadja őt és a kislányát, és még állást is szerez neki.

Kép

Innen indul Samuel és a tündéri Gloria története, hogy aztán az anya évekkel későbbi felbukkanásával igazi Kramer kontra Kramer sztorivá alakuljon. És amikor kezdjük azt érezni, hogy innen már rendben lesz minden, jön ismét egy olyan csavar, amivel már képtelenek vagyunk megbirkózni könnyek nélkül. Így a film csak félig-meddig vígjáték, ami a végére egészen máshol lyukad ki. Omar Sy, az Életrevalók és a Samba című filmek főszereplője ebben a filmben is maradandót alkot. A filmet az érzelmileg nehéz jelenetek miatt 12 éves kor felett ajánlom.