„Egy normál szülésnél nincs orvosi teendő” – beszélgetés Bálint Balázs szülész-nőgyógyásszal

Bálint Balázs az egyik legnépszerűbb magyar szülészorvos, akinél hosszú sorban állnak a kismamák. Édesapja örökségeként viszi tovább az „otthonszülés a kórházban” elvét és gyakorlatát négy budapesti munkahelyén. Elnyerte a Kopp-Skrabski egyéni díjat, és ugyanaznap országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelővé választották.

Kép: Bálint Balázs

– Hivatásod és természetes szüléspártiságod köztudottan családi örökség. Egyértelmű volt a pályaválasztás?
– Voltak más terveim is: jogász, lelkész és régész is akartam lenni, de mindig a szülész-nőgyógyászat maradt a prioritás. Édesapám és nagybátyám is szakmabeli, az egyik fiam is orvosnak tanul. Az én sorsom talán azért is alakult így, mert édesapám – aki példakép is számomra – gyakran bevitt magával a kórházba, ahol megnézhettem az újszülötteket, s ez maradandó élményt jelentett.

– A Szent Imre Kórházban kezdtél el dolgozni, ahol édesapád is. Azonnal átvetted az ő szemléletét?
– Akkor még a Szent Imrében is erősen jellemző volt a medikalizáció, ami máshol még mindig általános – amire szükség is van, csak nem ilyen mértékben. Így megtanultam a hagyományos szülészetet is, de közben otthon sokat hallottam másfajta szülési technikákról és a psziché fontosságáról a várandósság és a szülés alatt.

A természetes szülés egyébként sosem volt a kórház húzóágazata, csak kívülről tűnhetett úgy, hogy nálunk éjjel-nappal „alternatív” szülés zajlik. Két-három ilyen szemléletben dolgozó orvosnál és bábánál nem volt több, és ma sem vagyunk sokkal többen. De ez a kis csapat nagy szaktudással vállal például faros szülést és császármetszés utáni természetes szülést is.

Láttam tehát mindkét oldalt, ezért nem lepett meg, amikor a statisztikákon alapuló ún. evidence-based kutatások is megerősítették: a háborítatlan szülés jó és veszélytelen. E kutatások mindenhatóságát egyébként némileg megkérdőjelezem, mert egy adott ember egy adott szülése esetében nemcsak a statisztikákra, hanem a megérzéseinkre is hallgatnunk kell. Ugyanakkor nagyon fontosak, hiszen kimutatták:

Ha egy szülés spontán indul, ha az anya megválaszthatja a testhelyzetét, ha mellette lehet egy általa választott kísérő, ha nincsenek rutinbeavatkozások (ha az első három feltétel teljesül, akkor ezekre eleve ritkán kerül sor), és ha a baba minél többet együtt lehet az anyával a szülés után közvetlenül és a gyerekágyas időszakban – akkor a szülés nagy valószínűséggel komplikációmentesen fog lezajlani, a baba egészségesen jön világra, az anya felépülése gyors lesz.

És lesz egy olyan szülésélménye, amely után nagyobb valószínűséggel vállal újabb gyermeket – vagyis ez egy komoly demográfiai tényező is.

Kép

Kép: Bálint Balázs

– Ha a háborítatlan szülés ennyire egyértelműen és igazoltan jó dolog, miért nem követik ezt mindenütt?
– A magyar rendszerben a felelősség az orvosé. És ha már az egyetemi képzés során arra kondicionálják őt, hogy életeket mentsen, azaz beavatkozzon, majd pedig a szakmai gyakorlat során is ezt látja élőben, akkor bizony ez lesz a sajátja. Édesapám sokat mondó hasonlata szerint az anya számára a várandósság és a szülés olyan, mint egy virágos mező, az orvos számára viszont ugyanez egy aknamező. E nézőpontbeli különbséget nagyon nehéz összeegyeztetni. Főleg akkor, ha semmi másra nem tanítják meg az orvosokat, minthogy aknakeresővel közlekedjenek.

Vészhelyzet esetén természetesen be kell avatkozni, de egy normál szülésnél nincs orvosi teendő.

A hagyományos szülészorvosi szemlélet kialakulására jó példa, hogy a szakorvosképzésem elején kollégáim még kíváncsisággal hallgatták szentimrés „alternatív” szüléstörténeteimet. Öt év múlva ugyanerre azt mondták: milyen veszélyes. Másik példa: a rezidens időszakát nem nálunk kezdő tehetséges fiatal kolléga, kétujjnyi méhszájnál burkot akart repeszteni, de nem tudta megmondani, miért.

A szülésnél ott vannak még a szülésznők, akiket gyakorlatilag orvosasszisztensnek képeznek ki és arra is használják őket. Ez így nem jó. Ezért is javasoltam, hogy az orvosképzésben legyen több gyakorlat, a szülésznőképzés pedig váljon kétlépcsőssé, és a másodikban (a mesterképzésen) kizárólag gyakorlati oktatás legyen.

– Sok javaslatot tettél már, például a családbarát szülészetekkel és az ambuláns szüléssel kapcsolatban is.
– Tizenvalahány éve mondom ugyanazt, s mostanra úgy tűnik, nem feleslegesen: egyre inkább meghallgatásra találnak a javaslataim. Legutóbb az, hogy a családbarát szülészeti pályázatokon eszközbeszerzésre csak akkor kapjon támogatást egy kórház, ha a munkatársak minél nagyobb részét elküldik a szemléletváltáshoz szükséges továbbképzésre: nem-gyógyszeres fájdalomcsillapításról szóló kurzusra, kommunikációs tréningre, perinatális és szoptatási szaktanácsadó képzésre.

Csak így van remény arra, hogy nemcsak a Szent Imre Kórházban szülő nők élhetik meg a természetes szülés élményét, hanem egyszer majd mindenki ebben az országban.

A szakfelügyelőséget is azért pályáztam meg, mert a hivatalosan előírtakon túl gyakorlatilag ugyanazt kell tennem, amit korábban önkéntesen: javaslatokat a hagyományos szülészeti szemlélet megváltoztatására.

Kép

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

– Sokan az ambuláns szülésben látják az anya- és bababarát szülések lehetőségét.
– Támogatom az ambuláns szülés bevezetését is a szülészeti medikalizáció csökkentéseként. A szakpolitikusok is támogatják, de a gyermekorvosok jogosan féltik a kórházi ellátásból korábban kikerülő babákat, hiszen van olyan település, ahol házi gyermekorvos sincsen. Kötelező képzéssel, családi otthonokba kijáró neonatológusokkal ez megoldható volna, de ez még a jövő zenéje. Emellett fontosnak tartom a felvilágosítást, ezért gyakran vállalok ilyen jellegű előadásokat is, határon túl is. A nők óriási kompetenciavesztésen mentek keresztül, amióta nem nagycsaládokban élnek, ahol a szülés és a kisgyermekgondozás az élet természetes része volt. Egyre többen tájékozódnak a lehetőségeikről és jogaikról, de még mindig sokan vannak, akik azt sem tudják, hogyan jön létre egy kisbaba.

– A természetes szülés népszerűsítéséért vállalsz annyi „terepmunkát”? Hogyan egyezteted össze a sok elfoglaltságodat?
Kondor Kata, aki a szememben a világ legjobb bábája, egyszer azt mondta:

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak évi 100–120 nőnek adjuk meg a természetes szülés élményét.

Ezért vállaltam a szakfelügyeletet, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórházban működő nőgyógyászat és a Bethesda Gyermekkórházban létrejövő referenciaszülészet szakmai hátterének kialakítását is, amelyek majdani vezetésével is megbíztak. Ha ezek elindulnak (várhatóan két év múlva), át kell majd gondolnom a vállalásaimat, de addig teszem a dolgomat mindenhol – az édesapámmal és nagybátyámmal alapított Gólyafészek Születésközpontban is. Ütközés miatti döntési helyzet persze előfordul: a babák nem akkor érkeznek, amikor nekem megfelelne, én viszont soha nem sürgetek meg egy szülést csak azért, mert dolgom van máshol, így néha lemondok egy rendelést, esetleg lemaradok egy másik szülésről… Nem mindig könnyű a döntés, de ha egyszer eldöntöttem, nem vívódom tovább, a másik lehetőséget elengedem. Hívő keresztény vagyok, ami a döntésekben és a kiégés ellen is segít.

– Ha már hit és kiégés, azon kevés nőgyógyászok egyike vagy, aki soha nem végzett abortuszt. Ezt lehetséges?
– Igen.

A jelenleg hatályos törvények szerint egy állami kórházban elég egyetlenegy olyan csapatot felállítani, amely a terhességmegszakítást el tudja végezni. Egyházi fenntartású kórházakban pedig ilyen jellegű ellátási kötelezettség egyáltalán nincs.

– Még nem is beszéltünk a családról, a cserkészetről és az egyházközségi munkádról...
– És a feleségemről sem, aki nélkül mindez nem működne. Zsuzsával még az egyetemen ismerkedtünk meg és 23 éve házasodtunk össze. Három gyermekünk mellett a gyermekradiológiát választotta, ami az orvosi munka örömét és a családanya szerepét is biztosítja számára. Együtt dolgozunk a Gólyafészek Születésközpontban, de másokkal együtt vele alapítottuk a pátyi cserkészcsapatot, amely mára már 155 fős. Valószínűleg előbb-utóbb megint kitalálunk valami új közös projektet. Számunkra nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, egymást meghallgassuk, mindent megbeszéljünk, mert ez a jó házasság alapja.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti