Riksán a kastélyba – Egy londoni magyar divattervező kalandos útja
Nem annyira követni, inkább formálni igyekszik a divatot. Újrahasznosított anyagokból, amelyeknek történetük, sőt, történelmük van. Jánosi Matilda erdélyi születésű, Londonban élő magyar divattervező új kollekcióját Diana hercegnő egykori lakóhelye, a híres Spencer House függönyeiből tervezte és varrta. A környezettudatosságot luxussal társító dizájner munkáira világszerte egyre többen felfigyelnek, miközben ő maga izgatottan várja a „Két királynő” című angol történelmi film bemutatóját. Ismerjük meg Tilda és a TildArt történetét!
A Csekefalván kertészcsaládba született leendő művészt már gyerekként sem csupán a virágok színei nyűgözték le. Kisiskolásként babaruhákat varrt, kötni tanult a mamájától, s a szegénység a tárgyak újrahasznosítására nevelte. Festett is, ám egyszer az olajfesték a nadrágjára csöppent, ő pedig hirtelen ihletből átfestette a farmert. Akkor is stylistot játszott, amikor tizenöt évesen levágta az édesanyja velúrcsizmájának a szárait, hogy felsőruhát készítsen belőlük magának. Amíg az osztálytársai például orvosnak készültek, ő arról álmodott, hogy divattervező lesz.
Erdélyi lány, filmtekercs- és bakelitruhában
– A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola elvégzése után egy ideig családi címereket festettem és virágműhelyt nyitottam, mielőtt Magyarországra költöztem – idézi fel a kezdeteket. – Pesten még könyvelést is vállaltam a megélhetésért, miközben menyasszonyi ruhákat, esküvői dekorációkat készítettem, gyermekfoglalkozásokat tartottam. Újrahasznosított anyagokból formáltam klasszikus játékokat, ezzel is próbáltam tenni a környezettudatosságért.
Kreativitását ismerve barátai gyakran keresték Tildát, hogy kezdjen valamit különböző selejtezésre váró anyagokkal.
Így kapta kézhez egy moziból az utolsó filmtekercseket, majd egy lemezgyárból a kidobásra ítélt bakelitkorongokat. Ezekből(!) és pár régi függönyből készült el az első ruhakollekciója, amelynek darabjait ő maga kezdte viselni.
Egyedi öltözködését kiszúrták a szakmabeliek, így 2009–2012 között ő és a ruhái több divateseményre is meghívást kaptak.
– Aztán elcsábított a divat fővárosa, Londonba költöztem, ami szuper döntésnek bizonyult, pedig milyen nehezen indult… – gondol vissza. – Alig pár font költőpénzzel, egy hétre lefoglalt szállással érkeztem, és két éven át csak úgy tudtam megélni, hogy egy bérelt riksán fuvaroztam a turistákat a belvárosban. Nyelvtudás és helyismeret nélkül, szerencse, hogy Londonban még mutogatni és eltévedni is szeretnek az emberek! – nevet. – Olyan fizikai és szellemi kitartás kellett az álmaim megvalósításához, ennek az időszaknak az átvészeléséhez, ami testileg-lelkileg rendesen megedzett. Mindenkinek ajánlanék valami hasonlót, aki vállalkozni akar.
A riksa idővel afféle guruló stúdióvá alakult, miután Tilda két fuvar között is varrt benne. Nem mindig ruhát, sokszor például a kollégái elszakadt riksatetőit.
S hogy mi vitte még közelebb a célhoz? A riksabázis szemeteseibe dobált bicikligumik.
A bicikligumitól az ökodivatig
A fekete, rugalmas anyagok szétvágva, megmosva ugyanis a bőrre hasonlítottak. A belőlük készített kollekcióval pedig – az ökodivat újdonsült képviselőjeként – sikerrel pályázott a vancouveri Eco Fashion Weekre. A szervezők meghívták Kanadába, de elutazni csak úgy tudott a bemutatóra, hogy az utasaitól gyűjtött adományokat. A lelkes riksázóknak hála, a TildArt megindulhatott a nemzetközi (el)ismertség felé, a névadó dizájner pedig a fuvarozást egy angol divatcég szabói állására cserélte a vállalkozása mellett.
– A következő tervem az volt, hogy környezettudatos ruhákat vigyek a luxusárut viselők szekrényeibe is – mondja már az általa megálmodott öko-luxus irányzatról. – Az újrahasznosított anyagokat angol gyapjúval, szaténnel, filccel, illetve Swarovski kristályokkal kombináltam, mert utóbbi is öko-eljárással készül. Az ezekből kézzel alkotott ruhák, táskák, ékszerek – férfikarkötők és nyakkendők – egyedi darabok, amelyek a legelegánsabb réteg igényeit is kielégítik. Az amerikaiak imádják őket, igen nyitottan fogadtak New York-i, Los Angeles-i trade show-kon.
Függönyökből luxusruhák
2017-ben Tildát megkereste egy cég, amely függönyöket selejtezett le a híres londoni Spencer-házból, ahol Diana hercegnő is élt. Az ezekből nemrég elkészült új kollekciójában már az angol főváros legnevesebb – Savile Row utcai – szabói is együttműködtek a magyar tervezővel, aki a munkához Diana hercegnő hétköznapi ruhatárából merített inspirációt. A függönyök mellett bambuszselymet, organikus pamutot, skót méhviaszt használt e klasszikusan brit darabokhoz. Utóbbi anyag teszi vízállóvá az ottani csapadékos időjárásban a kabátokat, amelyekre Tilda – az angol vadásztradíciót követve – óriási zsebeket varrt (ilyenekbe rejtették valaha a zsákmányt).
– Ennek a kollekciómnak is történelme van, úgy az anyagot, mint a stílust tekintve – vallja büszkén, kiemelve a párhuzamot, hogy ő a mai napig szereti felvenni dédnagymamája és nagymamája saját kezűleg átszabott ruháit, hogy úgy érezze, a felmenői „vele vannak”. Majd újabb jó hírt közöl. – 2019. április 8 és 11. között Budapestre, a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület Global Sustainable Fashion Week eseményére hazahozom a „Dianás” ruhákat, alig várom!
De – ahogy a bevezetőben említettük – van más is, amit Tilda alig vár. A magyar mozik január végén mutatják be a „Két királynő” című angol drámát, amelynek ünnepélyes skóciai premierjére, a film egyik forgatási helyszínéül szolgáló kastélyba ő is hivatalos. Reneszánsz stílusú ruhát tervezett és varrt ugyanis abba a különleges kollekcióba, amelyet ez alkalomból mutatnak be, majd visznek tovább a februári London Fashion Week-re. A kollekciót a brit királyi család történelmi viseletei ihlették.
Megtisztelőnek tartja a lehetőséget, de hangsúlyozza, hogy bár vonzódik a hagyományokhoz, nem mulaszt el haladni a korral.
Ami megmenthető, az újra is alkotható
– Nemrég elvégeztem a „University of the Arts London” Central Saint Martins Egyetemének divatillusztrátor képzését, mert hiába imádom a klasszikus szabászatot, a tervezésben új világot nyit, ha számítógépen is alkothatok – jelenti ki, majd az ars poeticájáról beszél. – Jó érzés, ha a munkám gyümölcse másokat is boldogít! Még jobb, ha támogathatom vele a szemléletet, amely az angliai fiatalok körében egyre népszerűbb, hogy már ciki nejlonszatyorral mászkálni vagy eldobható evőeszközzel étkezni. Menő viszont újrahasznosított termékeket venni vagy vidékről hozatni a tejet, úgy, hogy az ajtód elé rakott üres üveget reggel a kiskocsi telire cseréli, a bolti műanyagflakonoshoz hasonló áron. A divat persze utolsó a folyamatban, de én lelkes vagyok!
Alighanem ez az a lelkesedés, amely az egykori álmodozó erdélyi lányt mára sikeres tervezővé, afféle nem hivatalos ökodivat-nagykövetünkké tette a világban. Mert ami megmenthető, azt Tilda megmenti és újraalkotja. Újra és újra. Így írja tovább az anyag – és saját maga – történetét.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Tartalmaink elkészítése, az oldal üzemeltetése és az új olvasók elérése azonban költségekkel jár. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t lehetőségeihez mérten. Köszönjük, hogy számíthatunk Önre!
Támogatom a kepmas.hu-t>>