Zárójelentés – a számvetés, a hűség és a szabadság filmje
Szabó István filmrendező legutóbb a 2012-ben készült Szabó Magda-mű, Az ajtó feldolgozásával ajándékozta meg a filmszerető közönséget. Most bemutatott új filmjében, a Zárójelentésben pedig egy idős orvos történetén keresztül beszél arról, hogy képesek-e az emberek egymással békében élni.
A Zárójelentés nem az újító, bátor filmnyelvi tettei miatt figyelemre méltó alkotás, sokkal inkább amiatt, hogy erőteljes nézői élményt nyújt. Igényesen kivitelezett mozi, amelynek alapja a pontos történetépítkezés, a kidolgozott látványvilág és a jól felépített karakterek. Az értelmes, érzékeny ember hétköznapi drámájára fókuszál, az esendő főhős lelkének apró rezdüléseit követi nyomon. Kulcsszavai: a hit, a szülőföld iránti hűség, s olyan ellentétekre épít, mint fiatalság és öregkor, múlt és jelen, szabadság és elnyomás.
A napjainkban játszódó történet főhőse Stephanus professzor (Klaus Maria Brandauer), az elismert budapesti kardiológus, akit váratlanul, ereje teljében nyugdíjaznak. A doktor még nem szeretne elszakadni hivatásától, buzog benne a tettvágy, ezért hazaköltözik szülőfalujába, ahol körzeti orvosként kezd dolgozni. Újra találkozik gyerekkori szerelmével, legjobb barátjával, szembesül az egészségügyi ellátás korlátaival és a polgármester korrupt módszereivel, aki attól sem riad vissza, hogy ellene hangolja a falu lakóit. A professzor szemén keresztül láthatjuk a vidéki Magyarországot és a szülőhelyén bekövetkezett változásokat.
A Zebegényben forgatott film nemcsak az állásából nyugdíjazott Stephanus doktor története, hanem számtalan emberi sors felmutatása is egyben.
Koltai Lajos operatőri munkáját dicsérik a művészien komponált képek, a szereplők arcáról készített közeli felvételek. Érzékeny kamerája hosszan elidőzik az arcokon, mint ahogy visszatérően és hosszasan mutatja meg a falu orvosi rendelőjét, iskoláját, a főteret, az árnyas lombsátras vendéglőt is.
A rendező nagy műgonddal rajzolja meg Stephanus, a szimpatikus átlagember portréját, akivel zökkenőmentesen azonosulhatunk, sodródhatunk. A főszerepet játszó Klaus Maria Brandauer végig karizmatikusan van jelen a vásznon, 76 évesen is hozza azt az elementáris energikusságot, ami a korábbi Szabó-alkotásokban is (Hanussen, Mephisto, Redl ezredes) jellemző volt rá. Zseniálisan bemutatja az őt ért vádak miatt érzett keserűség, a visszafojtott düh és az elnyomó hatalommal szembeni tehetetlenség közötti őrlődést. A professzor édesanyját alakító Csomós Mari nem játszik, nem alakít, és nem szerepet formál, hanem valósággal átlényegül, mintha a saját személyiségét csupaszítaná le annyira, hogy láthatóvá váljon egy magányos, figyelemre éhes özvegyasszony karaktere, aki – a maga zsörtölődő-pletykálkodó módján – csak annyit kér, hogy szeressék, s hogy szerethessen.
A papot játszó Eperjes Károly jelenléte is rendkívül erős, játéka az utolsó percig hiteles, Udvaros Dorottya pedig gyönyörűen rajzolja meg az elegáns operadívát, érzékenyen, finom eszközökkel játszik. A polgármestert játszó Stohl András remek arányérzékkel elegyíti figurája negatív és pozitív vonásait, nem esik abba a hibába, hogy karakterét egyértelműen velejéig romlottnak és gyűlölhetőnek ábrázolná. Esendő embert jelenít meg, akinek számos hibája van. A filmben a főszereplők mellet olyan kiemelkedő magyar színészek játszanak még, mint Kerekes Éva, Csákányi Eszter, Szirtes Ágnes, Orosz Ákos, Börcsök Enikő, Bálint András, és ebben a filmben állt utoljára kamerák elé a nemrégiben elhunyt Andorai Péter.
Ezt az „öreges” filmet minden korosztály számára ajánlom, de különösen azoknak, akik úgy gondolják, hogy a nyugdíjas ember csak egy, a társadalom számára feleslegessé vált, maradi gondolkodású kolonc.
A Zárójelentés megható pillanatokban bővelkedő, fanyar humorral átszőtt, nagy gonddal összerakott alkotás, a rendező igazságérzetéből táplálkozó vélemény, mely reflektál a minket körülvevő problémákra, és tökéletesen alátámasztja Kertész Imre gondolatát: „bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.”
A Zárójelentés premierjét február 25-én, a Magyar Filmdíj 2020 – Magyar Mozgókép Szemle megnyitóján tartották a Corvin Moziban, már vetítik a mozik. (Szabó István február 28-án vehette volna át a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját, kitüntetését azonban visszautasította a közelmúltban ügynökmúltja miatt őt ért kritikák miatt.)
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>