Ronaldo és J.Lo helyett Abigél – A legértékesebb aláírás az, amit egy gyermek szívébe ír egy jó apa

„Az autogramokat hatéves korom óta szenvedélyesen gyűjtöm, az apaszerep viszont teljes embert kíván, nem egyeztethető össze ezzel a sok utazással járó, időigényes hobbival” – magyarázza, majd rátér a május 12-én jogerőssé vált bírósági döntés előzményeire. Kislánya 2015-ben született, de csak 2018-ig nevelték együtt az édesanyával, különköltözésükkor a bíróság szabályozta a kapcsolattartást.

Gábor ennek megfelelően az anyával maradt kislányt kéthetente látogatta, ám 2019 nyarán egyszer csak nem találta őket otthon, mert váratlanul elköltöztek. Innentől 11 hónapon át nem sikerült – gyámhivatali közbenjárásra sem – érvényt szereznie a kapcsolattartási szabályoknak.

„Nagyon nehezen éltem meg, hogy ez idő alatt még közös szülinapot vagy ünnepet sem tarthattunk Abigéllel” – jelenti ki az apa, akinek a kezdeményezésére a bíróság ekkor újraszabályozta a láthatást: az apa havonta egyszer látogathatta gyermekét, s akkor péntek délután öttől vasárnap este hétig lehettek együtt.

„Ez működött is, amíg egy alkalommal külsérelmi nyomokat nem találtam Abigélen. A kislányom szó szerint azt mondta, hogy a nevelőapja seprűvel bántotta” – csóválja a fejét Gábor.

„Jeleztem ezt az illetékes szerveknek, a gyerekkórház igazolta is a sérüléseket, a rendőrség azonban bizonyítottság hiányában megszüntette az eljárást.”

Az apa érthetően nem volt nyugodt, s hamarosan az élet is újabb lépésre kényszerítette az ügyben. „Abigél egy következő kapcsolattartási hétvége végén az asztal alá bújva, sírva könyörgött, hogy nem akar visszamenni Győrbe. Nem tudtam autóba ültetni, hiába mondtam neki, hogy bajba fogok kerülni. Végül nem vittem vissza, amit az anyának, a rendőrségnek és a gyámhivatalnak is jeleztem. Beírattam Szegeden egy magánóvodába, ahol másfél héten át gyógypedagógus foglalkozott vele, aki észlelte, hogy a kislányom – elsősorban beszédben, tanulásban és a szükséges fejlesztésekben – nagyon le van maradva a kortársaitól. Tudni kell, hogy ő sajátos nevelési igényű, beszédfogyatékosságot állapítottak meg nála, elég specifikus diagnózissal.”

A gyámhivatal nem engedélyezte, hogy Abigél hivatalosan is az édesapjánál maradjon, a bíróság pedig az anya kérelmére az eset után felügyelt kapcsolattartást írt elő: apa és lánya a győri gyermekjóléti központban találkozhattak havonta egyszer szombaton, kilenctől tizenegyig.

„Ebbe kellett belesűríteni a mikulást, a karácsonyt, a húsvétot, a születésnapot és mindent. Így ment másfél éven keresztül” – idézi fel Gábor.

Közben szülői felügyelet megváltoztatása iránti pert indított a kislánya korábbi sérüléseire, valamint arra hivatkozva, hogy Abigélnél a gyakori költözések miatt elmaradnak a szükséges fejlesztések, hiszen rövid időn belül már a negyedik iskoláját kezdte.

„Csak azt láttam, hogy az eredményei folyamatosan romlanak. Mire a kislány megszokott egy körülményt, hirtelen ki is szakították abból, jelenleg hagyományos iskolába jár. Az eljárás szakértők bevonásával, szakvélemények beszerzésével, tanúk meghallgatásával zajlott. Amikor az anya visszaköltözött Szegedre, új kapcsolattartási szabályokat hagyott jóvá a bíróság: fokozatosan próbáltunk engem a lányom életébe újra bevonni, mígnem visszaálltunk a kétheti találkozásokra.”

Gábor sofőrként dolgozik a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületénél, munkaviszonyát és életkörülményeit a bíróság alkalmasnak találta a kilencéves kislány neveléséhez. „Kezdettől fogva szerettem volna őt én nevelni, ha a bíróság is úgy dönt, hogy nálam van a legjobb helye. Végül így határoztak, május 12-én az ítélet jogerőre emelkedett. Hihetetlen érzés volt hatévnyi küzdelem után megkapni Abigél kizárólagos felügyeleti jogát. Ez minden átélt rossz élményért kárpótol. Én mindig a gyermekem érdekeit néztem, senki kapcsolatát nem szerettem volna tönkretenni vele, csak a jövőjét próbáltam biztosítani.”

„Sosem fogom elszakítani az édesanyjától sem, bármikor beszélhetnek, a kapcsolattartás a szabályok szerint fog történni” – ígéri az apa, akinek konkrét tervei vannak a jövőre.

Július 1-jén hozzá költözik Abigél, akinek ősztől az intenzív fejlesztésén lesz a hangsúly. „Nagyon sok olyan élményt próbálok adni neki, amire eddig nem volt lehetőségem. Sokat gondolok az új életünkre, ami majd akkortól lesz igazán valóságos, amikor megfogom a kezét, hazamegyünk, és jelen leszek a mindennapjaiban. Nem hagyományos iskolába fog járni, hanem speciálisba, ahol a sorstársai közül ki tud tűnni, hiszen egy átlagos iskolában elkallódhatna. Meg fogja találni a barátait és olyan tanítókat, akik segítik a felzárkózását. Felépítünk mindent, biztos vagyok benne, hogy utoléri a kortársait.”

Az apa tervei közé tartozik a gyógypedagógiai foglalkozásokon túl a kislány számára megfelelő hobbi, kikapcsolódás biztosítása is. „Már mondogatja, hogy nézzünk meg egy balettet, menjünk el úszni meg lovagolni, ezeket be is fogjuk iktatni a programunkba a kézilabdával meg a labdarúgással együtt, hogy a fejlesztés mellé önfeledt idő is jusson. Mert nem látok a fejébe, de tudom, hogy megviselték az események, az eljárás végén sírva fakadt. Azt is tudom, hogy az anyával is jól érzi magát, aki már nem él együtt azzal a férfival, aki a feltételezés szerint bánthatta. Sosem fogom azt éreztetni vele, hogy döntenie kell anya és apa között, ne legyen ilyen teher rajta.”

Kép

Vincze Gábor Czutor Zoltánnal – Fotó: Szász Adrián

Adja magát a kérdés: mi lesz így Gábor eddigi „élete munkájával”: a 28 ezer alírással, amelyek között olyan sztároké is ott van, mint például Cristiano Ronaldo, Harrison Ford, Jennifer Lopez vagy Placido Domingo? A többségükkel ráadásul személyes találkozásra is sor került. Gyűlnek-e tovább, dönt-e velük rekordot Vinyó?

„Nem fogok többé a hobbimnak élni, sokkal inkább annak, hogy a gyermekemet egészséges nővé neveljem. De tudom, hogy sokan ismernek az ország aláírásgyűjtőjeként, ők fognak még hallani rólam, ezt megígérem! Mindent most még nem árulok el, de lesz még nagy dobásom e téren.”

Annyit azért megtudok, hogy Gábor a későbbiekben szeretne kiállítást tartani a relikviáiból, akár kisebb turné keretében bemutatni a gyűjteményét országszerte, a találkozókon az autogramokhoz kötődő sztorikat is elmesélné. Azt mondja, ha idősebb lesz, licitre bocsátaná a különböző ereklyéket – mezeket, pólókat, könyveket, cipőket, labdákat –, és a befolyó összegből elsősorban hátrányos helyzetű gyerekeket, családokat, gyerekkórházat támogatna. Hamarosan Facebook-oldalt hoz létre, ahol online is meg lehet majd tekinteni autogram-gyűjteménye darabjait.

Alighogy mindezt megosztja, a beszélgetésünk helyszínéül választott kávézóban összefutunk Czutor Zoltánnal, a Nyers és a Belmondo zenekarok énekesével, akit Gábor régi ismerősként üdvözöl. És mivel aláírása már van tőle, ezúttal egy közös fotó készül. Talán a gyűjtemény egyik utolsó darabja – egy időre. Hiszen a hírességek után mostantól egy kilencéves kislány lesz a sztár Vinyó életében.