„A tengeri fenevad” akár az Oscarért is versenybe szállhat

Chris Williams rendező, kreatív szakember nevéhez olyan Disney-produkciók sikere fűződik, mint a Moana és a Hős6os, de közreműködött társrendezőként és íróként olyan produkciókban is mint a Jégvarázs vagy az Aranyhaj és a nagy gubanc. A tengeri fenevad ízig-vérig Disney-film, egy olyan világba kalauzol, ahol háború dúl tengeri vadászok és hatalmas, víz alatti bestiák között.

A cselekmény ideje nem határozható meg: éppúgy játszódhat a 16. században, mint a modern korban.

A történet egyik főszereplője egy Maisie nevű afroamerikai kislány, aki folyton bújja a történelemkönyveket, egy nap azonban megelégeli, hogy csupán könyvekből ismerheti meg a hősöket és a kalandokat. Az éjszaka közepén megszökik az árvaházból, s meg sem áll az általa csodált, Elkerülhetetlen nevű szörnyvadász hajó fedélzetéig. Itt ismerkedik meg a morcos ábrázatú Crow kapitánnyal és a pökhendi Jacobbal. Habár a két férfi mindent elkövet, hogy kitegye a szűrét, ő mindig visszaszökik a hajóra.

Egy nap a királyi udvarban ultimátum elé állítja a legénységet a király és a királyné – akik nem mellesleg kizárólag az ölésben hisznek: vagy elejtik végre a Vörös szörnyeteget, vagy pedig fel is út, le is út. Az Elkerülhetetlen legénysége természetesen vállalja a veszélyes kihívást, és tengerre szállnak. Az út során Maisie és Jacob egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és sikerül jobban megismerniük a Vörös szörnyeteget is – ami megnyitja előttük annak a lehetőségét, hogy újraértékeljék az ember és a tengeri lények közötti kapcsolatot. Jacob, a macsó, pökhendi férfi, aki élete nagy részében hasonló szörnyetegeket vadászott, új perspektívával találkozik, amikor látja, hogy a kislány barátkozni próbál a szörnyeteggel. Ennek hatására az ő lelke is meglágyul, és kezdi megérteni az állatok (szörnyek) helyzetét is.

Kép

Jelenet az animációs filmből – Kép Netflix

Maisie bebizonyítja, nem biztos, hogy a fenevadak a valódi szörnyek, és hogy miattuk robbant ki az évszázados szembenállás. Karaktere azért csodálatos, mert rámutat az emberiség vétkeire és hibáira: kapzsiságra, hatalomvágyra, valamint arra, hogy konfliktusok, stigmák és vérontás mentén élünk.

Ha megkapargatjuk a meseréteget, rájövünk, hogy A tengeri fenevad egy elképesztően komoly mondanivalójú film, amely ugyanannyira szól kormánypropagandáról, mint történelemhamisításról.

A bátor Maisie – akár egy kis Megváltó – a végsőkig hisz az emberi jóságban, s vallja: bárki változhat, és magasabbra emelkedhet.

A történet nyomokban emlékeztet a Moby Dickre, A Karib-tenger kalózaira és Az öreg halász és a tengerre, környezetvédelmi koncepciója és transzgenerációs traumákkal kapcsolatos gondolatébresztői miatt pedig a Jégvarázs 2-re is. Az alkotók a humort ugyanolyan profizmussal adagolják, mint a komoly pillanatokat.

Kép

Jelenet a filmből – Kép Netflix

A látványvilág kiválóan megkomponált és magával ragadó, köszönhetően Matthias Lechner produkciótervező, Jung Woon Young művészeti rendező, Tony Fucile és Shiyoon Kim vezető karaktertervezők, Michele Clapton ruhatervező, R. Stirling Duguid vizuális effektfelügyelő és Zach Parrish animációs rendező munkájának. Egy percre sem hagyják, hogy a néző elkalandozzon. A fotorealisztikus karakterek, a látványos víz alatti és hajófedélzeti csatajelenetek – amelyek ember és szörny, emberi technológia és nyers erő, fenevad és fenevad között zajlanak –, no meg a szépséges természeti képek révén, mintha egy élőszereplős mozit néznénk.

Igazán nagyot persze nagyvásznon „szólna”, de az biztos, hogy így is jó eséllyel szállhat versenybe az animációs alkotásoknak kijáró Oscarért jövőre.

A tengeri fenevad megtalálja az utat a szívünkhöz, és egyértelműen méltó a figyelmünkre, kiskamaszokéra és szülőkére egyaránt. Fontos azonban, hogy olyan családok nézzék meg együtt, ahol a szülők hajlandók időt szánni arra, hogy átbeszéljék a gyerekekkel a látottakat, és felfejtsék a mesefelszín alatti réteget.