A teremtett világ szeretete hatja át a telkibányai ökogyülekezet őshonos gyümölcsösét

Miként lett a teremtett világ tiszteletének megnyilvánulása az önök esetében egy gyümölcsöskert?

A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmát 2011-ben alapítottuk skót mintára. A teremtésvédelem a Skóciából átvett kritériumrendszer alapján kezdte meg működését, miután a mozgalmat irányító Ökogyülekezeti Tanács átültette magyarra a skótok feladatlistáját. A csatlakozó gyülekezetek – amelyek száma idén már elérte a hetvenet – felmérték, hogy milyen értékeink vannak, amelyek a teremtésvédelem tárgyai lehetnek. Korántsem csak napelemekre, víztakarékossági rendszerekre gondoltunk, hanem például Telkibányán a templomkert ősi fái között is kincsek után kutattunk, amelyek szintén bekerültek az értékleltárba. Olyan hétköznapi apróságokra is felhívtuk a figyelmet, hogy a nyomtatóba újrahasznosított papír kerüljön, a takarításnál ökovegyszereket használjunk, vagy hogy zöld bankban tartsuk a pénzünket. Az ökogyülekezetei programban értékeltük a gyülekezetek részvételét egyháztáji vásárokban, azokat a helyi termelőket segítve, akik a zöldségeiket, gyümölcseiket ilyenkor a templomkertben lelkészi ajánlással árusítják.

A 2011-ben indult „Gyümölcsfákat a papkertbe” program pedig országszerte gyümölcsfák telepítését szorgalmazta az elhanyagolt templomkertekbe.

A programot elsődlegesen a történelmi egyházaknak írta ki az állam, a legaktívabbak a református és katolikus közösségek lettek. Több mint 270 kert alakult a kezdeményezés nyomán az elmúlt bő tíz évben, köztük a telkibányai.

Mi motiválta önöket, hogyan vágtak bele ebbe a hatalmas munkába, a kertépítésbe-szépítésbe?

2004 óta szolgálunk Telkibányán a feleségemmel, és kezdetben a parókia hatalmas kertjét alig lehetett bejárni, olyan magasságúra nőtt a fű, de még a régi kiszolgálóépületek törmelékei, sittmaradványok, hatalmas meszes gödör, elkorhadt, derékba tört fák is felhalmozódtak. Kerestük a módját, hogyan tehetnénk rendbe a gyülekezet portáját. Annál is inkább, hiszen a Bibliából idézve: „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük”, azaz ma már egy lelkész nem szolgál 52 évig ugyanott – mint valaha a nagyapám Szatmárcsekén –, azaz nem magunknak rendezkedünk be, hanem a közösség vagyonát próbáljuk jó gazdaként karbantartani. Elődeink is küzdöttek a kert problémájával, mi is megörököltük, ám az ökogyülekezeti program sok embert aktivizált, hasznos kezdeményezésnek bizonyult. 2011–2013 táján álltunk neki a terület megtisztításának, amin mi ketten a feleségemmel is rengeteget dolgoztunk, de hívtunk például teológushallgatókat is fizikai munkát végezni, hogy a kert egy-egy részét rehabilitáljuk. Tűzoltásszerű munka volt, de csak így tudtunk helyeket kialakítani az ültetőgödröknek. 2013 őszén hoztuk el a negyven darab csemetét Tápiószeléről, a program központjából, s elültettük őket a parókia épülete mögötti háromszögben.

Pontosan milyen fákat telepítettek?

Az egyik célunk az volt, hogy megtörjük a szilvafák egyeduralmát, amely Telkibányát, azon belül a templomdombot különösen jellemezte. Még most is sok porta tele van magról, maguktól serkent szilvafákkal, a parókia udvarán is egymás hegyén-hátán nőttek ezek, de a mi igényünk az volt, hogy legyenek alma-, körte-, cseresznyefák is, szilvából pedig inkább különlegesebb fajták a változatosság kedvéért. Végül mindegyik említett gyümölcsfából több típusút is sikerült beszereznünk, mert a kert célja a sokszínűség felmutatása is. Nem azokat a fajtákat kerestük, amelyek hamar termőre fordulnak, és pár évig ontják magukból a gyümölcsöket, aztán elpusztulnak, hanem az olyan jellegű tartós típusokat, amelyek már a régi térképeken is a patakok, folyók, hegyek mellett tereptárgyként szerepeltek, igazodási pontok voltak.

A Kárpát-medencében őshonos fajtákban gondolkodtunk, s végül Erdély mellett tettük le a voksunkat, a fáink 80 százaléka erdélyi nemesítésű ősi gyümölcsfa.

Az ön által említett sokszínűségről eszembe jut a bibliai édenkert. Idecitálható ez a fogalom?

Biblikusan nézve a kert valóban több, mint gyümölcsfák összessége. Amikor néhány éve készítettünk egy kisfilmet a projektről a skót testvéreinknek, azt azzal a mondattal indítottam, hogy a kert a vidéki embernek az éléskamrája és a tornaterme, a városi embernek pedig a menedéke és az oázisa. A bibliai édenkert sem csak arról szólt, hogy ott minden adott volt az embernek ahhoz, hogy jól érezze magát, hanem az Istennel való találkozás színterét is jelentette. Hogy mi is ilyen találkozási ponttá varázsoljuk a kertünket, üzeneteket fogalmaztunk meg, és ezeket hirdető, csodás fotókkal illusztrált, imádságos, elmélkedős, hitvallásos táblákat helyeztünk el a fáknál, amelyek mellett a lelki üzenetre fogékony turisták is megállnak. Igeverseket választottunk ki a táblákra például az édenkertről, tehát a Teremtés Könyvéből is, vagy Luther híres idézetét: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még ma ültetnék egy almafát!” A táblák az utca felé néznek, a kert ezeket olvasva körbe is járható.

A kert ráadásul nem egyszerűen gyümölcsös, hanem bemutatókert is. Ez mit takar, mi látható még benne?

Egy külön embernagyságú táblán felsorakoztattuk a fáink terméseit fotóval, s rövid összefoglalóval az adott gyümölcs jellemzőiről. Madáretetőket is tettünk ki, madáritatót készítettünk, bogárhotelt építettünk, hogy bemutassuk ezen élőlények fontosságát, de van egy ezerliteres vízgyűjtőnk és három komposztálónk is. A feleségem levendulaültetvényt hozott létre a gyümölcsös közepén, s több száz tulipánhagymát ültetett. Amikor itt járt a Virágos Magyarország verseny zsűrije, külön pontozták, hogy mindegyik gyümölcsfánk alá muskátli volt kiültetve. Sok olyan apró dolgot megvalósítottunk, ami vonzza a tekintetet, ami az embereket kíváncsivá teszi. A legújabb projektünk, amely félig már elkészült, egy keresztyén téka a kert szélén, ott, ahol egy hatalmas kőrisfa állt, ami kiszáradt. Három méter magasan derékba vágtuk, és készítettünk rá egy szép tetőt, a törzs szívébe, a belsejébe pedig egy kis szekretert faragtunk, amelybe keresztyén irodalom fog kerülni. Egy kispadot teszünk a fa mellé, a tékának az lesz a neve, hogy „Tolle, lege!”, azaz „Vedd és olvasd!”, Szent Ágoston megtérési gondolata alapján. Abban bízunk, hogy a keresztyén verseskötetek, regények, teremtésvédelmi kiadványok, vagy akár maga a Szentírás felkeltik a kirándulók figyelmét is. Ha így lesz, kézbe veszik, esetleg magukkal is viszik az irodalmat, vagy csak leülnek, és az árnyas fák alatt olvasgatva hasznos lelki benyomásokra tesznek szert.

Ahogy hallgatom, abban is biztos vagyok, hogy további tervek is sorakoznak a fiókjában...

A terveknek sosincs vége, csak legyen forrás, amely fedezi őket, mert a bibliai növénykerttől kezdve az ökojátszótéren keresztül a zarándokszálláshelyig sok mindent szeretnénk még megvalósítani.

A terület óriási, tudnánk még fokozni a kihasználtságát, és isteni léptékben gondolkozunk. Az Úr ideje végtelen, a mienk véges, de ha Ő jónak látja, hogy még több beleférjen a gyülekezet életébe, akkor azt kimunkálja. Persze mi már azért is nagyon hálásak vagyunk, hogy ezidáig ennyi mindent megtehettünk!

Érezhető, hogy a kert létrehozása a helyi közösséget is megerősítette, akár új arcokkal bővítette?

Egy közösség, gyülekezet élete változó, hullámzó. Mi közösségfejlesztő szakemberrel is együtt dolgozunk, de azt vettem észre, hogy 2010 és 2013 között, a telepítés előtt nagy összefogást sikerült kovácsolnunk, így születhetett meg a kert. Aztán a kert alakításában is sokan részt vettek, és az ide szervezett programokon is: nyitott kertkapuk hétvégéje, a kert születésnapja, teremtésünnepi alkalmak, az elkészült fejlesztések átadója. Olyan hátrányos helyzetű gyerekek gyakorlókertje is lettünk, akik a Máltai Szeretetszolgálat táborában nyaraltak Telkibányán, és önkéntes szolgálatot végeztek nálunk. Református kollégiumi diákok is jártak virágosítani a templom körüli területet és a gyümölcsöskertet, azaz sokféle aktivitást bevonzottunk. És mindhez találtunk lelkes embereket!

Ahogy említette, a feleségével ketten lelkészkednek Telkibányán. Hogyan osztják meg egymás között a feladatokat?

Mi Sárospatakon, a teológián ismerkedtünk meg, és az esküvőnk után lényegében egyik napról a másikra kellett döntenünk, hogy elvállaljuk-e Telkibányán a szolgálatot. Azóta is itt vagyunk, mert megszerettük a helyet, és kezdettől fogva megfeleztük az amúgy egy lelkészre szabott feladatokat, egy fizetésért. Azonban nemcsak a gyülekezet lát el minket, hanem mi is igyekszünk a gyülekezet gondját viselni. Az istentiszteleti vagy esküvői szolgálatok egyik felét a feleségem viszi, a másikat én, de a temetésekre például mindig együtt megyünk. Néhány éve a mellettünk lévő zsújtai gyülekezetet is megkaptuk, ez is adott újabb feladatokat.

Mivel 19 éve itt vagyunk, már olyanok is jönnek hozzánk esküdni, kereszteltetni, akik a mi kezeink alatt nevelkedtek.

Mennyire hatja át a családjuk életét is a természetvédelem, a zöld gondolat?

Erre csak egy példa: amikor idekerültünk, még nem volt szelektív hulladékgyűjtés a településen, de mi már akkor szelektíven gyűjtöttük a szemetet, és a megfelelő helyre dobtuk ki. A szomszéd nem is értette, hogy miért nem húzzuk ki minden héten a szemetest. Feleségem Dédestapolcsányban nőtt fel, a Bükk, a Szalajka-völgy csodás vidékén, a természet szeretete őt is áthatja. Én pedig, mint lelkészgyerek a győrteleki parókia udvarán cseperedtem fel, ahol száz bagoly lakott, a kerti csap alatt pedig hosszú évekig egy varangyos béka. A tyúkok is a mogyoróbokrok alatt költötték ki a csibéiket, ez a természeti közeg jó értelemben véve megpecsételte a sorsom. Emlékszem, amikor felújították kívülről a templomot, s ehhez ágakat metszettek le a fákról, én kisgyerekként könnyeztem és ölelgettem a fákat, mondván, biztosan fájt nekik a csonkítás. Amerre járunk, ma is felkeressük a kastélyparkokat, arborétumokat, botanikus kerteket. Igyekszünk nemcsak az igével, hanem ezzel is feltölteni a lelkünket, és örömmel látom, hogy ezt a szellemiséget a két kislányunk is örökölte.