„A teljes embert kell néznünk, nem csak egy elváltozást” – A mióma nem csupán méheltávolítással orvosolható

Úgy vélitek, hogy szükség van női összefogásokat erősítő szövetségekre? 

Igen, kifejezetten női témákat viszünk és képviselünk. A személyes jelenlétet igénylő rendezvényeinken mindig kiderül, hogy ezek többnyire tabukérdések. A menopauza-konferenciánk az ageing, a szexizmus megéléséről is szólt, a libidóvesztésről, a változó szexualitásról. Erről általában csak felszínesen kommunikálunk, a szavak nem érik el személyesen az érintettet. A kerekasztal-beszélgetéseink után sokszor órákig tanácskozunk a jelenlévőkkel, és válaszolunk olyan kérdésekre is, amelyeket addig fel sem mertek tenni. Próbálunk továbblépni, és szociális kontextusban is ránézni az élethelyzetekre, nem csak a fizikai betegségre. Ez társadalmi szerepvállalás is részünkről.

A „tabutéma” kifejezés sajátos visszhangot kelt bennem. Lépten-nyomon tapasztalom a legbensőségesebb határok állandó és nyílt feszegetését, és mégis újratermelődött a tabu egy új területe, ami azokat a betegségeket és tüneteket érinti, amelyekkel kifejezetten a nők küzdenek. Ezeket illik titkolni…

Az egyik oldalon zajlik a szélsőséges magamutogatás, különösen a közösségi hálón vagy a pornószektorban. A másik oldalon viszont elmagányosodás, virtuális ismeretségek jelennek meg barátságok nélkül, a „mit ettem – mit főztem – hol nyaralok” témákon túl alig van kapcsolódás. Az, ami mélyen belül marcangol minket, nem fog ezeken a felületeken meghallgatást és válaszokat kapni.

Senki nem rukkol elő a közösségi médiában azzal, hogy borzasztóan zavarja az öregedés, a teste változása, a memóriazavar, az agyi köd, a sebezhetőség, mert ezek nem trendik. 

Próbáljuk a tüneteket elfedni plasztikai műtétekkel meg instant pszichológiai megoldásokkal, ahelyett, hogy mély emberismeretre és önismeretre törekednénk. Elvonulunk két napra, de még ott is az ötperces megvilágosodást keressük. 

A mióma szó sem hangzik jól egy ismerősi csevejben. Inkább olyan, mint valami gonosz varázsige, ami három lágy szótaggal porrá zúzza az életünket. Hogyan segít ezen a tudatosság?

A mióma a leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés, minden negyedik szülőképes korú nő küzd vele. Bár a mióma jóindulatú elváltozás, és van, akinél semmilyen tünetet nem okoz, mégis erős félelemérzet kapcsolódik hozzá. Ezért nekünk orvosoknak, akik arra vagyunk trenírozva, hogy nevesítsünk dolgokat, óvatosan kell bánnunk a szavakkal. Ha eljön a beteg egy rutin nőgyógyászati vizsgálatra, talán panaszmentesen, vagy enyhe rendellenes vérzésről számol be, és látjuk az ultrahangon, hogy a méhfalban egy mióma alakult ki, akkor a betegnek ez az első élménye a betegséggel. A bőséges, alvadékos vérzéssel és erős menstruációs görcsökkel járó miómákat fedezik fel gyakrabban, de sok lappangó eset is lehet, mert a nők egy része nem jár szűrővizsgálatokra, vagy mert aíí rákszűrés protokollja nem tartalmazza az ultrahangvizsgálatot. A diagnózis kimondása nyomasztó lehet.

Arra gondolok, hogy a nők számára mennyire meghatározó a viszonyuk a méhükhöz, még akkor is, ha erről sem szoktunk beszélni. Annyira rettegünk attól, hogy a nőgyógyásznál elhangzik valami végzetesnek gondolt szó, hogy inkább el se megyünk?

Egy svájci interaktív szemléletű nőgyógyászati konferencián úgy kezdte az egyik előadó, hogy a méh az ember alsó szíve. 

A méh kommunikál: van kapcsolata a külvilággal a hüvelyen keresztül, a petevezetékeken át pedig a szervezet belső világával kommunikál. 

A női lét ciklusban zajlik, aminek a felborulása vérzészavarok, anorexia vagy a perimenopauza okán igen komoly fizikai, lelki változásokkal jár. Négy fázisban zajlik a petefészek-méhnyálkahártya ciklus, a hold fázisainak analógiájára, ez a teljesség szimbóluma. A méhünk az anyaságunk, nőiségünk jelképe, a ciklusunkat átéljük, az életünk része. 

Kép

Kép: Jenei Levente

Ha azt halljuk, hogy mióma, az első gondolat, ami eszünkbe jut, a méheltávolítás. Talán még a hormonterápia kifejezés hangzik ismerősen.

Magyarországon évente 13 ezer méheltávolítás történik, több, mint 70 százalékban mióma miatt. Ennek nem kellene így lennie! Szerencsére a betegoldal és az orvosi oldal is sokat változott az utóbbi években. Tudatosabbak lettek a nők, keresik a megoldást arra, hogy a diagnózis ellenére megmaradjon a méhük. Régebben orvosi oldalról élt az elképzelés, hogy egy negyven évnél idősebb nő gyermekvállalási időszaka már lezárult, miért ne lehetne a végleges megoldást alkalmazni. Ha teljesen kiveszünk egy méhet, az bizony megváltoztatja a medencefenék anatómiáját, vizelettartási problémákat, szexuális funkciózavart okozhat. Ma már elérhetők méhmegtartó alternatív medicinák, és az orvosi szemlélet is változott. A teljes embert kell néznünk, nem csak egy elváltozást: mi a páciens viszonya az elváltozáshoz? Tudjuk-e kezelni a panaszokat? Mit tudunk tenni a meddőség vagy a fájdalom ellen? Aki úgy érzi, hogy radikális megoldást szeretne, annak legyen nyitva ez a lehetőség, de más, egyéb utakat is fel kell, hogy kínáljunk. 

Ahhoz, hogy megfelelő tájékoztatást adhassatok a miómáról, kutatást is végeztetek. 

Egy életminőségeket feltérképező kutatást folytattunk mélyinterjúkkal arról, hogy mi a nők tapasztalata az élethelyzetről. 

Úgy láttuk, hogy a nők többsége a kommunikáció hiányát sérelmezi, azt, hogy nem kínáltak számukra alternatívát, nem tehették fel a kérdéseiket, nem tudtak beszélni a félelmeikről. 

Úgy élték meg, hogy mivel kevés idő jutott egy páciensre, megtörtént a vizsgálatok minimuma, és ha láttak egy vérzészavart okozó nagy miómát, akkor előjegyezték őket méheltávolításra. Az egyénre szabott terápia és az életmódorvoslás elmaradását sokan nehezményezték.

Ők milyen tünetekkel és félelmekkel küzdöttek?

A vezető tünet mióma esetén az erős, görcsökkel járó vérzés. Ebben az időszakban sok érintett ki sem tud mozdulni, gondot okozhat az is, hogy a nyári hőségben mit vegyenek fel, ami nem fehér, amibe belefér egy óriási betét, és sokszor a kocsiban vagy a táskában csereruhát is tartanak. Hirtelen jelentkezhet náluk egy löketszerű vérzés, olyan mértékben, hogy bokáig tócsa lesz alattuk. Ennek lelki oldala a megszégyenülés, ezért inkább nem mennek színházba, társaságba. Amikor érzed, hogy most mozdulnod sem szabad, miközben valaki beszél hozzád, megsemmisítő. Ez az élet minden területére kihat. Szoronghat a miómás nő a munkahelye elvesztésétől, a párkapcsolata kudarcától, a gyermektelenségtől. Óriási társadalmi probléma is ez, forintra váltható munkakiesést jelenthet. Egy ösztrogén-dominanciájú miómás nő hangulata instabillá válhat, szorongó, befelé forduló lehet, amit impulzuskontroll-zavarok kísérhetnek, amikor kirobban, vagy pótcselekvésbe menekül. A terhesség idején is veszélyforrást jelent a mióma, korai lepényleválást okozhat, a magzat beágyazódását is zavarhatja, szülés alatt pedig nagyobb vérzést indíthat el. Ez egy életminőség-romlást előidéző állapot. 

Ti milyen hívószavak mentén alakítottátok ki a programotokat?

Az egyik mottónk az, hogy tudatosítsuk: a fájdalmas menstruáció nem normális. Jellemző, hogy a nők igyekeznek a fájdalmat eltitkolni és elbagatellizálni. Előfordul, hogy valakinek 5–10 éve van panasza, és azt hiszi, hogy ez élettani fájdalom, hiszen anyjának, nagyanyjának is fájt. A menstruációs vérzés mennyiségéről való tájékoztatás is fontos üzenetünk. 

90 milliliter vér tekinthető normálisnak, a miómások sokszor ennek a többszörösét is elveszítik. Ez vérszegénységet okozhat, ami rontja az immunrendszer állapotát, egyéb szervek funkciózavarához vezet. 

Az is előfordulhat, hogy egy légszomj tünet hátterében miómás vérzés áll az alacsony véroxigénérték miatt. Mi minden esetben a megértésen alapuló megoldást képviseljük. 

Hogyan lehet ezzel jól megküzdeni? Hogyan lehet hasznunkra a tudatosság?

Olyan kapcsolati hálóra van szükségünk, amelyben összekötő szál az őszinteség: az orvossal, a partnerrel, önmagunkkal szemben is. Ott dől el, merre mozdulunk, mi áll a gondolkodásunk fókuszában. Ha arra koncentrálunk, hogy adott tünetet legyőzzünk, akkor erre induljunk el. Ebben az esetben érdemes a tüneteket naplózni, objektív módon láthatóvá tenni, illetve őszintén feltárni. Egy méhnyaki mióma például járhat fájdalmas együttléttel, ezt fontos tudnia az orvosnak. A megküzdés ebben az esetben lehet a medencefenék-torna. Lehet megoldás a gyógyszeres kezelés is, vagy ott van lehetőségként a szelektív miómaműtét, amikor nem a teljes méhet operálják ki, hanem csak a panaszt okozó göböt. 

Létezik egy érsebészeti eljárás, az embolizáció, amely során a miómát ellátó eret zárják el, így az általa ellátott göb következményesen összeesik. Vannak rádiófrekvenciás eljárások is, amiket nem mindenhol kínálnak fel, és nem mindenhol elérhetők. Létezhet olyan döntés is, hogy csak azt a göböt vesszük ki, amelyik a gyakori vizelési ingerért felelős, vagy amelyik bedomborítja a méhet. Jól megfigyelhető egy naplóból, hogyan képes a stresszhormon ösztrogéntúlsúlyt kiváltani, és ezzel rontani a tüneten. Ezen a ponton be is avatkozhatunk a folyamatba, ez is lehet a megküzdés része, hiszen a stressz elkerülhető. 

A megküzdésben az, hogy saját döntést hozhat valaki, felszabadító: olyan mintha egy súly hullana le. 

Két kis filmet is készítettetek a szabad választás, az edukáció érdekében, amelyekben a vörös szín erősen dominál. Mi ennek a színnek az üzenete?

A vörös a vér színe, emellett egy meleg, körülölelő érzet is kötődik hozzá, ami a nőiség, anyaság érzelmi megfelelője is. A vörös a női lét inkarnációjának színe. Nem kell ezt elveszítenünk, nem kell a miómának döntenie.

A FEME infografikája

A cikk a Felelősen Magadért Egyesület támogatásával készült.