„Stand-up” az egyházban? - Interjú Fábry Kornél atyával

– A „stand-up” közvetlen nyelvezetű kommunikációt feltételező műfaj. Miben látja az egyházi nyelvezet megújításának lehetőségét?

– Az egyházi nyelvezetnek mindig az igazságot kell kifejeznie. Az üzenet mindig ugyanaz, de a csomagolás, az előadásmód, az átadás módja mindig változik. Nyilván maguknak a szavaknak is vannak jelentésváltozásai, és olyan szavakat kell használnunk, olyan módon kell megfogalmaznunk az igazságot, ami a mai ember számára is érthető.

Gyakran beleeshetünk abba a hibába, hogy katolikus vagy keresztény zsargont használunk, és lehet, hogy egészen mást jelent egy szó a mi, egyházi, belső köreinkben, mint a világ számára.

Gondolok például a kegyelem szóra. A kegyelem: Isten élete bennünk. Lehet, hogy egy egyházon kívül élő ember számára a kegyelem az, amikor valakit mégsem ítélnek halálra – ezeket magyarázni kell tudni, át kell fogalmazni a mondanivalónkat közérthető módon. Mi az, hogy üdvösség vagy megváltás? Nyilván ezt is jó olyan szempontból megnézni, hogy mit jelentett Jézus korában, és mit jelent ma.

A lényeg az, hogy mindenkinek a maga szóhasználatára kell tudnunk áttenni Krisztus üzenetét.

– Hogyan lehet ma közérthetően beszélni a hit dolgairól?

– Az első kiindulási pont, hogy fel kell tenni kérdést: mi az, ami a mai embert érdekli? Olyan alapvető kérdéseket kell megfogalmazni, amelyek mindannyiunknak közös kérdései. Miért vagyunk? Mi van a halál után? Mi az életünk célja? Amint ezek a közös miértek megszületnek, akkor erre már tudjuk közösen keresni a választ. Az igazság felfedezéséhez a közös pontokra kell rávilágítanunk, hiszen mindenkit érdekel az örök sorsa, a halál utáni élet, amiből kiindulva eljutunk egzisztenciális kérdésekig.

Vannak olyan témák, amelyek mindannyiunkat érintenek: legyen az a szenvedés, a jóság, a becsületesség, az örök élet kérdése vagy a hit. Azért fontos ez, mert ki mit hisz, aszerint él. Ki amiben hisz, aszerint alakítja az életét. Ha valaki azzal a tudattal él, hogy a halállal minden véget ér, egészen más értékrendet fog magáénak tudni, mint az, aki tudja, hogy ez a földi élet az örökre megmaradó érdemszerzés ideje is, ami a halállal lezárul. Nagyon fontos, hogy a kérdező szóhasználatát tudjuk mi is átvenni. Ugyanakkor az is fontos, hogy meg tudjuk kérni a kérdezőt, hogy fogalmazza meg, ő miben hisz, és abból kiindulni. Sok esetben nagyon hasonlót mond, mint mi, csak más szavakkal. De ezután máris egy nyelvet tudunk beszélni.

– A fiatalok és az idősek merőben más csatornákon tájékozódnak. Hogyan lehet az Egyházon belül áthidalni ezt a generációs különbséget?

– Az Egyház nagyon színes és átfogó, éppen azért, mert az újszülöttől a legidősebb emberig bárki, férfi és nő, a legkülönbözőbb társadalmi helyzetekből jövő ember egyaránt tagja lehet. Ez az a közösség, ami a legnyitottabb az egész világon. Nyilvánvalóan különböző fórumok vannak, más szól az időseknek, más a fiataloknak, és ezeknek a nyelvezete is kell, hogy ehhez alkalmazkodjon. Természetes, hogy egy nyugdíjasklubban, egy már több évtizede vallását gyakorló közösségben másként tudunk beszélni, mint olyan fiataloknak, akik most találkoznak először a keresztény szóval, a keresztény hittel. Az, hogy egymással is szót értsenek, kölcsönös megértés és elfogadás kérdése. Nagyon fontos, hogy a fiatalok tudjanak tanulni az idősektől, tudják átvenni azokat a pozitív tapasztalatokat, amiket ők már megéltek, illetve, hogy az idősek bízzanak a fiatalokban, és nyitottan fogadják el őket minden különbözőségükkel együtt – eltérő kulturális, zenei és egyéb ízlésükkel.

– Hogyan lehet az evangelizálás eszközévé tenni a különféle kommunikációs csatornákat? Tapasztalata szerint melyik ma a legfontosabb, melyikre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?

– A Szentírás azt mondja, hogy a hit hallásból ered. Ezzel együtt a szociális média, a különböző felületek mind lehetőséget adnak különböző információk átadására.

De a tapasztalat az, hogy a tanúságtétel – mint műfaj – az elmúlt kétezer évben semmit sem vesztett az erejéből.

Nagyon fontos, amit VI. Pál pápa mondott, hogy a mai kor emberének nem tanítókra, hanem tanúságtevőkre van szüksége. Ha ma egy ember találkozik egy másikkal, és elmondja a saját történetét, akkor azt az üzenetet hordozza majd a történet, hogy ha veled megtörtént, akkor velem is megtörténhet – ezért tanúságtétel. Ilyen leírást a hivatásról találunk Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelében vagy az Apostolok cselekedeteiben. Történt egy esemény, és azóta valami megváltozott: ez a tanúságtételnek a lényege. Hogy ezt leírjuk-e, hang- vagy videóanyagban tesszük-e közzé, egy közösség előtt mondjuk-e el vagy személyes beszélgetésben, az éppen az adott helyzettől függ. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan tárhelyek, ahol az ember, ha tanúságtételt keres, akkor találjon. Még jobb, ha egy-egy elolvasott tanúságtétel után további személyes beszélgetésre is lehetőség nyílik. A szociális média, az internet akkor ér el jelentős eredményt, ha a végeredmény személyes találkozás lesz, illetve az, hogy aki ott olvas a keresztény hitről, az valóságosan is találkozzék Jézus Krisztussal. Ezt keresztények között, valóságos – és nem virtuális – közösségben tudja megélni. Világos, hogy a leghatásosabb a személyes tanúságtétel, de mind a sajtó, mind a rádió, mind a videó, mind az internet, mind a szociális média afelé kell, hogy vezessen bennünket, hogy Krisztussal személyes kapcsolatra lépjünk, és egymással keresztény közösséget alkossunk.

– Hogyan lehet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus üzenetét egyszerre befelé és kifelé is eljuttatni a célközönséghez? Mit tesznek ezért a szervezők?

– Három év van még hátra a NEK-ig: az első kommunikációs csatornánk a honlapunk, ahol igyekszünk minél több tájékoztató információt közzétenni – ez az iec2020.hu. Az előző kongresszusokról is találunk az interneten számtalan külföldi oldalt, ahol tájékozódhatunk. Az üzenetét egyrészt igyekszünk ezen a magyar honlapon továbbadni, másrészt különböző fórumokon, önkéntesek segítségével, missziós küldöttek segítségével, akik a saját közösségük felé egyfajta nagykövetséget látnak el a kongresszus részéről. Nemrég mutattuk be a logót, annak leírását, üzenetét. Különböző találkozókat szervezünk, igyekszünk meghívásoknak eleget tenni, hogy valóban minél többen, minél szélesebb körben kapjanak tájékoztatást arról, hogy mi is a NEK. Fontos, hogy mindenki a sajátjának érezze: „ott a helyem, engem is várnak”.

– A KATTÁRS-on – a Katolikus Társadalmi Napokon – megjelenő szervezetek egy vágyott víziót tárnak a társadalom elé: hogyan lehetne élhetőbb gazdaságot, világot teremteni. Mennyire érzi ezt utópiának? Lehet-e kis körben elkezdve változást elérni?

– Úgy gondolom, hogy csak kis körben elkezdve lehet változást elérni, ki-ki a maga környezetében kell, hogy ezt megtegye. Nagyon egyszerű példa: Kaposfüreden, plébános koromban a legtisztább utcarész a templom és a plébánia közötti rész volt, mert valahányszor arra mentem, és láttam egy eldobott papírt vagy bármilyen szemetet, felvettem, és a templom előtti vagy a plébániai szemetesbe bedobtam. Ha mindenki ezt a maga területén megteszi, akkor tiszta környezetben élünk.

Ha valaki becsületesen éli a mindennapjait, az ő példája át tud ragadni a környezetére. Mindannyian példakövetők vagyunk, és ez a példa ragadós lehet.

Arra gondolok, hogy ha mi egyszerűen csak nem káromkodunk, ha szeretettel vagyunk a többiek felé, akkor jellé tudunk válni a munkahelyünkön, társaságban, mindennapjainkban egyénileg és csoportban is. Az egyedül levő keresztény veszélyben levő keresztény. De ha egy munkahelyen, egy társadalmi csoportban, egy nyugdíjas klubban, egy sportkörön már ketten vagy hárman vannak keresztények, akik tudnak egymásról, akkor a magaviseletük, szóhasználatuk, kedvességük, szeretetük meg tudja változtatni kovászként azt a közeget, amiben vannak. Kicsiben kell elkezdeni, és ez a kicsi fog szép lassan kisugározni a többiek felé. Talán elérik, hogy az ő környezetükben már nem beszélnek csúnyán, nem pletykálkodnak a többiek sem, az élhetőbb gazdaságban nemcsak a profitot tartják szem előtt, hanem ahogy a keresztény üzletemberek által alapított ÉrMe Üzleti Hálózat mottója hirdeti: az üzlet több, mint profit. Azaz minden gazdasági tevékenységnek a kölcsönös jót, a társadalmi közjót kell szolgálnia elsődlegesen.

A KATTÁRS rendezvényei Győrben, több helyszínen zajlanak június 25. és 27. között.