Sokkal több mint ünnepi dekoráció – a tojás maga a húsvéti örömhír

Még mielőtt a keresztény húsvét szimbólumrendszerének szerves részévé vált, a tojást számos ősi kultúrában a termékenység, a világteremtés és az új élet szimbólumának tartották. Külső jegyei, kerekded, önmagába záródó formája is a teljességet és az újjászületést jelképezi, a természet körforgására rímelve. A tojáshoz kapcsolódó gazdag, pogány hagyománykört szívta magába a kora kereszténység szokásvilága, a hit jelentőségteljes jelképévé emelve – a Jézus Krisztus feltámadásában megnyilvánuló új élettel összefüggésben. 

E kitágult értelmezésben a tojás már nem csak a természet, hanem az ember újjászületését is jelképezi, az új életbe vetett reményt és a húsvéti örömöt hirdetve. 

Mária Magdolna és az első „húsvéti tojás”

Létezik egy, a kora keresztény időkből eredeztethető legenda, amely Mária Magdolna személyét a tojással, annak szimbolikájával köti össze. Ahogy azt János evangélista a Szentírásban elbeszéli, Mária volt az a személy, akinek először jelent meg a sírjából feltámadt, élő Krisztus. (János evangélista értelmezésében ez a találkozás egyben annak az ősképe is, ahogyan mi, emberek először találkozunk az élő Krisztussal.)

Mária Magdolna, aki az első tanúja volt Jézus feltámadásának, a hagyomány szerint élete hátralévő részét Krisztus örömhírének hirdetésével töltötte – amire egyébként maga Jézus is kérte: „…Menj most testvéreimhez, és vidd hírül nekik: fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „láttam az Urat és ezt mondta nekem.”  

A katolikus egyház emiatt „az apostolok apostolaként” tiszteli Mária Magdolnát, mert ő vitte el a feltámadott Krisztusról szóló hírt a tanítványoknak. A legenda szerint Mária Magdolna az akkori római császárt, Tiberiust is fölkereste az örömhírrel, akihez – egy tojással a kezében – így szólt: „Krisztus feltámadt!” A császár azonban kinevette, és hozzátette: „Jézusnak annyi esélye van a halálból való feltámadásra, mint annak a tojásnak, hogy vörösre változzon”. Erre a Mária Magdolna kezében lévő tojás azonnal élénk pirosra változott. 

A vörös szín ebben az összefüggésben Krisztus elhullajtott vérét – míg egyes hagyományokban a fehér (belső festetlen rész) a verejtékét – jelképezi. 

Innen eredeztethető az a szokás, hogy a pirosra festett tojáshéjat utcákon, tereken szórják szét, hogy emlékeztessen Krisztus kálváriájára.  A húsvéti tojást, a keresztény ünnepkör összefüggésében a sír szimbólumaként is értelmezik: jelképezve, hogy kereszthalála után Jézus miként szabadult ki a sírjából és támadt fel az örök életre. 

A tojáshéj Jézus lezárt sírboltját, a lezárt életet, a belőle feltámadó, kikelő élet pedig a halál felett aratott győzelmet és az új életet testesíti meg. (A tojáshéj feltörése a sír kinyílásának és a feltámadásnak feleltethető meg.) Tágabb értelmezésben pedig azt a fajta újjászületést is szimbolizálja, amit a keresztények élnek át, amikor Krisztusnak adják át magukat. 

Krisztus vére festi pirosra

A tojásfestés és díszítés ősi hagyományának eredete homályos. Régészeti leletek igazolják, hogy Kínában már több ezer évvel ezelőtt is piros tojásokat festettek a Nap tiszteletére, de a pogányok szokásai között is fellelhető a tojásfestés. Már az avarok korában is szokás volt ősi, kultikus jeleket, jellegzetes szimbólumokat festeni a tojásokra. Az ókorban így ünnepelték a tavasz eljövetelét, és gyakran használtak strucctojásokat tyúktojás helyett. 

Később, a kereszténység térnyerésével a szokás egyre inkább beleolvadt az egyházi ünnepbe, így lett az egykori ősi szimbólum, a piros tojás Jézus vérének és a feltámadásának jelképe. Az első keresztények általában vöröshagyma héját vagy virágszirmokat használtak festékként. A díszített tojás a középkori Európában is megjelent: I. Eduárd angol király például 1290-ben arannyal díszített tojásokat készíttetett húsvéti ajándékként. 

A húsvéti tojásfestés hagyománya ezek után egyre népszerűbbé vált, különösen Kelet-Európában, ahol népszokásként élt, él tovább. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Később kialakultak a feliratos tojások is. A díszítést viasszal „írták” a héjra, amelyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. 

A tojásfestés eredetével kapcsolatban több, a Mária Magdolna legendával összecsengő magyar monda is fennmaradt.Egy Gyula környékéről származó történet szerint egy asszony éppen tojásokat szedett össze a tyúkok alól, amikor meghallotta a hírt: Krisztus feltámadt. Sietett elmesélni a szomszédoknak, akik viszont ugyanúgy nem hittek neki, ahogyan Tiberius sem hitt Mária Magdolnának. 

Azt mondták, úgy igaz, hogy Krisztus feltámadt, ahogy a kötényében pirosak a tojások. Ekkor minden tojás hirtelen megpirosodott. 

A körmendiek hite szerint, amikor megfeszítették Jézust, odament egy asszony, tojásokkal a kosarában. Letette, és imádkozni kezdett. Egyszer csak egy csepp vér csöppent az egyik tojásra, ami pirosra színezte azt, ezért festik pirosra a tojást húsvétkor.

Vannak olyan régiók, ahol az volt a szokás, hogy a keresztszülők húsvétkor tojást ajándékoztak a keresztgyermekeiknek, hogy a keresztség szentségével vállalt kötelességekre, a megváltás örömére emlékeztessék őket.

Isten a közös étkezésekben is velünk van

Húsvét reggelén (vagy nagyszombaton) a negyvennapos nagyböjt lezárását jelképező katolikus szokás az úgynevezett nem böjtös ételek megáldása. Az ételszentelés szertartása a VII. századig vezethető vissza. A hívek ilyenkor a templomba viszik a különféle étkeket tartalmazó, letakart kosaraikat, hogy a pap megáldja azokat, jelképezve a böjt utáni bőséget és Jézus feltámadását. Ilyenkor leginkább kalácsra, főtt tojásra, tormára és sonkára szokás kérni Isten áldását, melyek mindegyike valamilyen módon az utolsó vacsora vagy a húsvét és a feltámadás jelképeivé váltak. 

A kalács alapjául szolgáló lepény Krisztus testét, a tésztafonatok pedig a töviskoszorút jelképezik. A tojás a feltámadásra emlékeztet, a szentelésre vitt bor Krisztus vérét, a torma a népi értelmezés szerint a keresztre feszített Krisztusnak kínált ecet keserűségét idézi. Az egészben főtt tojás egyes hiedelmek szerint a családi összetartást is szimbolizálja. 

A családtagoknak együtt kell elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. 

A szentelt ételek a néphit szerint varázserővel bírnak, ezért is vigyáztak minden egyes morzsára: volt, ahol a szántóföld négy sarkára vagy pedig az ég madarainak szórták. Az erdélyi Csíkszeredában 2001 óta hagyománnyá vált a szabadban, a város főterén tartott ételszentelés. Évről-évre hívek ezrei gyűlnek össze ilyenkor, hogy hímzett kendőkkel letakart kosaraikban lapuló húsvéti eledeleikre kapjanak áldást az ünnep vasárnapján. A szertartást követően mindenki az otthonába vonul, hogy családi körben fogyassza el a megszentelt ételeket.