Lázadó, piros hajú kamaszként bekerül a Frankába, ahol eleinte nem tanul túl jól (valahol azt olvastam, az énektanár felmentette az éneklés alól is). Aztán...
Kölnei Lívia
„Testről és lélekről” – Az álom valóság is lehet – Beszélgetés Borbély Alexandrával
Borbély Alexandrával azért ültünk le beszélgetni, mert a „Testről és lélekről” című magyar film, amelynek egyik főszerepét ő alakította, nagy sikert aratott: első helyezést...
Szám Kati
Ráckevei Anna: „A színház morális intézmény”
Ráckevei Anna számomra mindig valami szép komolyságot tett hozzá színpadi és filmes karaktereihez. Nem lehet véletlen, hogy általában ő a szinkronhangja a sokszínű, de...
Gábos Katalin
Petrik Andrea: „Nem kell mindenbe belehalni”
Petrik Andrea 13 éves volt, amikor rátalált az „álmára”, és alig 15 éves, amikor elindult, hogy megvalósítsa. Szerbiából érkezett Magyarországra, a szentesi Horváth Mihály...
Szám Kati
Nádszálkisasszony a Moszkván – Szalóki Ági
A feltúrt, zajos Széll Kálmán tér labirintusában csalinkázunk. Vajon a porral dúsított 35 fokos melegben kordonok közt botorkáló járókelők közül hánynak jutnának eszébe ezek...
Egy sajtótájékoztatón egyszer azt mondta Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója a "Billy Elliot" című musical kapcsán, hogy bízik benne, ez a darab majd meghozza...
Baka Ildikó
Nem mindig egyenes, de jól vezetett út
A Szerzetesek tere rendezvényen a Képmás magazin az alábbi kérdést tette fel a látogatóknak: Te örülnél, ha a gyereked bejelentené, hogy szerzetes lesz? Aki...
Szám Kati
Titok a betegség és titok a gyógyulás – „Alkoholista vagyok, de pap szeretnék lenni!”
„Körülbelül négyéves koromig édesanyám egyedül nevelt, majd jött egy alkoholista nevelőapa. Hatévesen már kocsmába jártam, hogy bort vegyek neki. Tízévesen állami gondozásba kerültem. Tizenhat...
Széles-Horváth Anna
Vendégségben a MáSzínháznál
Szürke betonjárdán sétálok a nagy fakapuhoz. Óvatosan nyitom. Benn, a Jurányi Házban még visszhangzik az ajtó nyikorgása, amikor én már a lábam alatt rohanó...
Szám Kati
Gryllus Dorka: „Nehéz ügy a vallási tolerancia”
A Kaláka sokunk kedvence, annak bizonyítéka, hogy a költészetet nem megzenésíteni kell, hanem – látszólag pofonegyszerűen – újraegyesíteni a zenével. Talán ezért is tudom...