„Ma is emlékszem arra a pillanatra, amikor gimnazista koromban rádöbbentem, hogy az anyukám nemcsak anya, nemcsak azért van, hogy kiszolgáljon, szeressen, mellettem legyen.” –...
Kedves, fekete szemű kislány – így mesélt róla valamikor a hetvenes évek közepén, egy radió felvétel szünetében édesapja, Huszárik Zoltán. Aztán teltek az évek...
„Hogy jutottam eszedbe pont én?” – ez volt Györgyi Anna első kérdése, és én, zavaromban – mert nem emlékeztem biztosan, elárulhatom-e, ki is ajánlotta...