Rettegésünk tárgya: a pók

Óvakodj a mérges póktól!

Természetesen a pók elpusztítása legföljebb annyiban hoz tényleg balszerencsét, hogy több kártékony rovar – légy, molylepke és egyéb – marad abban a házban, ahonnét a pókokat kiirtják. Ugyanakkor a pók veszélyességét is alaposan eltúlozzák: bár csaknem minden pók méreggel pusztítja el zsákmányát, fegyverét az emberrel szemben csak önvédelemből veti be, szándékosan soha nem támad: darázs- vagy méhszúrást sokkal többen szenvednek el, mint pókcsípést. Emellett – főként a hazai fajok között – kevés is az olyan pók, amelynek marása az emberi szervezetben komoly kárt tudna tenni: leginkább a búvárpókról mondható ez el, amellyel azonban még a természetes vizekben strandolók is ritkán találkoznak.

Ahány láb, annyi szem

Az, hogy sokunkban mégis ilyen ősi idegenkedés van a pókok irányában, talán annak tudható be, hogy az emberiség trópusi bölcsőjében sok a mérges állat (ízeltlábú és kígyó), s mivel ezek kis méretüknél fogva ránézésre nem tűnnek olyan egyértelműen veszélyesnek, mint mondjuk egy nagymacska vagy krokodil, ki kellett alakulnia őseinkben egyfajta ösztönös elkerülő viselkedésnek: ha valaminek a szokottnál több vagy kevesebb lába van, ne nyúlj hozzá! Márpedig lábakkal a pók elég jól fel van szerelve: négy pár, azaz összesen nyolc járólába a szélrózsa minden irányába áll, illetve gyakran vészjóslóan mozog, és emellett rendelkezik még állkapcsi lábakkal, úgynevezett pedipalpusokkal is, amelyeket tapogatásra és mindenféle egyéb „kézimunkára” használ. A nyolcas számot szeretik a pókok, szemük is ennyi van.

Szőr a köbön

Fokozhatja az idegenkedést az is, hogy némelyik pók teste szőrös, ámbár ezen az alapon még elég sok állattól lehetne irtózni. Bizonyos pókok esetében ez a szőr több is, mint ártalmatlan bőrfüggelék. A hatalmas termetű madárpókok védekező eszköze, hogy ha veszély fenyegeti őket, potrohukat hátsó lábaikkal megdörzsölve szőrszálak tömegét repítik a levegőbe, amelyek kellemetlenül ingerlik a támadó nyálkahártyáit, ha a szemébe jutnak vagy belélegzi őket. Ezek a pókóriások tenyérnyi (vagy tányérnyi) méretűre is megnőnek (beleszámítva persze a szétterpesztett lábaikat is), nevük onnan származik, hogy akár madárfiókát is zsákmányolhatnak a parányi kolibrik fészkeiből, bár fő táplálékukat rovarok alkotják.

Hogy készül a pók levese?

Azt viszont a legmegátalkodottabb pókbarátnak is el kell ismernie, hogy táplálkozási szokásai nem ok nélkül késztetik az embert bizonyos borzongásra. A pók nem képes szilárd anyagokat lenyelni, ezért emésztése jórészt a testén kívül zajlik. Az elfogott zsákmányt selyemszövetébe szorosan becsomagolja, és tűhegyes csáprágóiból belefecskendezi a mérgét, amely egyben emésztőnedv is. Ennek hatására az áldozat teste elfolyósodik, szövetei lebomlanak, s az így keletkezett „húslevest” a pók végül felszürcsöli.

A földgömböt szövő leány

A legismertebb és legjellegzetesebb tulajdonsága a pókoknak kétségkívül az, hogy fonalat és szövedéket hoznak létre, még ha fogóhálót nem is minden faj készít. Az ókori görögök természetesen ebből is megalkották a maguk legendáját a pókok Arakhnéjáról, a csodás szőtteseket készítő leányról, akit a sértődött istenek pókká változtattak.

A pókok egyes csoportjai eltérő alakú és szerkezetű hálót szőnek, illetve, van, amelyik nem is készít hálócsapdát, csak a lakóüregét béleli selyemszövettel. A keresztespók hálója a természet egyik legsajátosabb képződménye. Készítése ösztönös képessége a póknak, és minden egyes példány pontosan ugyanúgy csinálja – de csak a nőstények. A kör alakú háló a földgömb hálójára emlékeztet, és sugaras küllőkre feszített spirális fogófonalával mintha magát a földkerekséget szimbolizálná. A keresztespók még a világűrben, a súlytalanság állapotában is képes hálót szőni. Kábítószerek hatása alatt azonban hálója torz, aszimmetrikus lesz: a drogok az ő idegrendszerét is megzavarják. A pókfonal hihetetlenül erős és rugalmas: eredeti hosszának ötvenszeresére is megnyújtható. Emellett antiszeptikus hatása van: a népi gyógyá­szatban sebkötözésre használták, amint az az Egri csillagokban is olvasható.