Akik nem kérnek a modern civilizációból – Több mint száz népcsoport élhet ma is a világtól elszigetelten
Globalizáció ide vagy oda, léteznek még olyan őslakos törzsek, amelyek kifejezetten nem keresik más emberek társaságát, sőt. Míg egy-egy ilyen népcsoportot korábban ritkán sikerült megközelíteni, az utóbbi időben egyre többük adja fel ezt a fajta önként vállalt „száműzetést”, és mutatja meg magát a reflektorfényben. Nem önszántából, hanem mert nem maradt más választása. Ottlik Judit cikkében néhány olyan népcsoportot mutat be, amelyeknek a létezéséről is kevesen tudnak.
Bármennyire nehéz elképzelni, a mai napig léteznek olyan népcsoportok a világon, amelyek az emberektől távol, teljes elzártságban élnek. Ezek az érintetlen törzsek olyan őslakos népek, amelyek minden kapcsolatot elkerülnek a kívülállókkal – így meglehetősen keveset is tudunk róluk. Korlátozott ismereteink néhány találkozáson és levegőből készített felvételeken alapulnak.
Bár a pontos számukat nem tudni, becslések szerint több mint száz, a modern civilizációtól elzártan elő törzs élhet világszerte – legtöbbjük az Amazonas esőerdeiben.
Fontos lenne tudatosítanunk, hogy ők nem egy távoli múlt elmaradott és primitív maradványai, hanem kortársaink. A legtöbb kormány nem próbál kapcsolatba lépni az országuk területén izoláltan élő törzsekkel, békén hagyja őket. Ahol tiszteletben tartják a jogaikat, ott problémamentesen fenn is tudnak maradni. Többek túlélését azonban erőszak, különböző betegségek és a modern civilizáció feltartóztathatatlan terjedése veszélyezteti.
Nyílzáporral fogadják a kíváncsiskodókat
A szentinelézek a Bengáli-öbölben fekvő (hivatalosan Indiához tartozó) Észak-Sentinel-szigeten élnek, őket tartják a világ legelzártabb törzsének. Nem sokat tudunk róluk azon kívül, hogy vadászó, gyűjtögető életmódot folytatnak, az élelmüket íjjal és nyíllal szerzik. Alacsonyabb termetűek, és nagyon ellenségesek a betolakodókkal szemben. Számos kísérlet történt arra, hogy kapcsolatot létesítsenek velük, s hogy többet tudjanak meg róluk, de a legtöbb kudarcot vallott.
A szigetre érkező kutatókat – ahogy 1974-ben a National Geographic stábját is – rendre nyílzáporral fogadták.
Az 1960-as években azonban többszöri próbálkozás eredményeként sikerült néhány adatot rögzíteni róluk, azt is leginkább tisztes távolságból. Megközelíteni őket máig nagyon veszélyes, különösen azok után, hogy volt olyan eset, ami halállal végződő erőszakba torkollt.
Új-Guinea őslakosai sem tűnnek barátságosnak
Kutatók szerint számos máig ismeretlen nyelv, szokás és kultúra maradt fenn Új-Guinea területén. Felfedezésük viszont több okból is kihívást jelent: a terep feltérképezetlen, és ami még ennél is fontosabb, az ott elzártan élő törzsek természete teljesen ismeretlen. Néhány expedíciónak sikerült ugyan közelebb férkőzni egyesekhez, ezek az utak viszont többnyire rövidre sikeredtek, és túl sok adatot sem sikerült kigyűjteni. Azt, hogy az ott élő őslakosok sem feltétlenül tárt karokkal fogadják az érdeklődőket, sejteni lehet: egy 1961-es expedíció során a Rockefeller család örökösének például nyoma veszett.
Úgy tartják, hogy egy ott élő törzs fogságba ejtette, és megette.
Máig rejtély, kik és hányan élhetnek az Amazonas mentén
A Brazília területén élő törzsek hosszú évek óta teljesen ismeretlenek a kutatók számára, és ez a helyzet többnyire a mai napig fennáll. A kormány a népességszabályozás okán folyamatosan igyekszik feltérképezni, hányan élhetnek az Amazonas elszigeteltebb részein. Felvevőberendezésekkel felszerelt repülőket küldözgetnek a dzsungel fölé abban a reményben, hogy sikerül rögzíteniük az élet bármilyen jelét. Ritkán, de itt is volt már példa az agresszív fogadtatásra: 2007-ben alulról, nyilakkal támadtak egy repülőre, olyan területről, ahol a hatóságok úgy gondolták, senki sem él.
2011-ben pedig egy műholdas vizsgálat során fedeztek fel embereket, mindenki meglepetésére, lakhatatlannak tartott területeken.
Az erdőirtás és fakitermelés kergetette ki őket
A közelmúltban a nemzetközi sajtó arról számolt be, hogy egy vadászó, gyűjtögető életmódot folytató törzset kaptak lencsevégre Peru dél-keleti részén, a brazil határ közelében. Mint írják, a mashco piro népcsoport tagjai egyre gyakrabban vonulnak ki a területükre betörő fakitermelők miatt. Ennek kapcsán aggodalmát fejezte ki a világ törzseinek biztonságával foglalkozó Survival International igazgatója. Az 1969-ben alapított emberi jogi szervezet a bennszülött vagy törzsi népek, valamint az érintetlen népek jogaiért, s azért kampányol, hogy ezek a népcsoportok megtarthassák őseik földjét. Caroline Pearce – civil jogvédőkkel összhangban – azon a véleményen van, a munkások akár az egész törzset kipusztító betegséget adhatnak át az őslakosoknak, és egyik oldal részéről sincs biztosíték az agresszió elkerülésére.
Akik élőhalottnak hitték első látogatóikat
A surma nevű etiópiai törzs már évek óta nem érintkezett a világ többi részével. Leginkább arról ismertek, hogy a nők, asszonyok hatalmas ajaktányérokkal a szájukban élnek. A lánygyermekeknek 15 éves koruk körül vágást ejtenek a szájukon, ahová egy kisebb fadarabot tesznek be. Ezt időről-időre egyre nagyobb darabra cserélik, hogy a bőr minél jobban megnyúljon. Amikor elérkezettnek látják az időt, behelyezik az első tányért. Hagyományaik szerint minél nagyobb a tányér, annál jobb feleség lesz a lányból. A surma nép több száz fős csoportokban él, szarvasmarhákat tenyésztenek. Az első feljegyzett eset, amikor a törzsön kívül bárki kapcsolatba lépett velük, az 1980-as években történt, amikor orosz orvosok keresték fel őket.
A látogatók világos bőre miatt a surmák azt hitték, élőhalottak jöttek hozzájuk.
Az Ayoreo az utolsó elszigetelt nép az Amazonas vidékén kívül
Míg az Amazonas és vidéke rendszerint nagy figyelmet kap, létezik egy másik, hatalmas terület Dél-Amerikában, amit számtalan őslakos közösség az otthonának tekint. A Gran Chaco forró, száraz – hol gyérebb növénytakaróval, hol sűrűbb erdővel fedett – térségein Bolívia, Paraguay, Argentína és Brazília (Mato Grosso) osztoznak. Többek közt itt él az Ayoreo etnikai csoporthoz tartozó Totobiegosode őslakos közösség, amely az Amazonas vidékén kívül az egyetlen ismert érintetlen vagy találóbb kifejezéssel élve: önkéntesen elszigetelődött csoport Dél-Amerikában. A törzs egy kisebb csoportja 2004-ben amiatt vonult ki erdős lakhelyéről, mert az ott zajló területrendezés egyre kisebb területre szorította őket – ahol már nem tudtak tovább élni.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Így élnek a világ legidősebb emberei – Erre tanítanak a kék zónák lakói
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
