„Hányan vagytok?” „Tizenhárman.” „Mind életben?” – Fotelhez szögez a thai barlangi mentőakcióról készült film
Négy évvel ezelőtt egy tizenkét fős gyerekfocicsapat és edzőjük rekedt egy thaiföldi barlangban, miután azt elöntötte a víz. A mentőakció több mint két hétig tartott, eközben lélegzetvisszafojtva figyelte a világ, mi lesz a fiúk sorsa. A mentés történetéről hollywoodi sztárokkal a főszerepben szuperprodukció készült. Ron Howard nagyjátékfilmje, A tizenhármak a barlangi mentők szemszögéből hitelesen mutatja be, mi is történt abban a bizonyos tizennyolc napban. Olyan alkotás született, amelyet kár kihagyni.
Augusztus elején debütált az Amazon Prime-on Ron Howard nagyjátékfilmje, A tizenhármak (Thirteen lives), amely a 2018-as, az egész világot lázban tartó thaiföldi barlangi mentőakciót mutatja be. Howard az utóbbi bő két évtizedben olyan filmeket rendezett, mint az Egy csodálatos elme, amely Oscar-díjat hozott neki, A Da Vinci-kód vagy a Frost/Nixon.
A barlang foglyai
2018. június 23-án a tizenkét fős, 11–17 éves gyerekekből álló focicsapat és 25 éves edzőjük születésnapi ünneplésre készült. Ám előtte elbicikliztek a thaiföldi Csiangraj tartomány Nang Non-hegységében található Tham Luang-barlanghoz.
Nem először jártak ott, a bicikliket kint letámasztották, ők pedig bementek.
Ám időközben leszakadt az ég, a barlangot elöntötte a monszun évszakkal járó eső, a vízszint megemelkedett, ők pedig nem tudtak kijönni.
Akkoriban egy napilap szerkesztőségében dolgoztam, s napról napra követtem a mentőexpedíció alakulását. Folyamatosan bújtam a nemzetközi híreket, és a mai napig emlékszem az első képre, amely egy rövid, néhánymondatos szöveggel került be a lapba: tizenhárom fiú rekedt egy thaiföldi barlangban. Aztán ahogy teltek a napok, az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogyan alakul a fiúk sorsa. És már nem mínuszos, hanem vezető, címlapos hír lett itthon is a tizenhárom fiú története.
A film főszereplője két brit barlangi búvár: John Volanthen (Colin Farrell) és Richard Stanton (Viggo Mortensen).
Ők azok, akik tíz nap után, július 2-án, egy több mint hatórás merülés során, mintegy 3,2 kilométerre a barlang bejáratától, a Pattaya-part nevű területen rátaláltak a fiúkra.
– Hányan vagytok?
– Tizenhárman.
– Mind életben?
– Most már kimehetünk? – az első szavak a gyerekek és megtalálóik között.
Innentől kezdődik csak igazán az expedíció neheze.
„Nem azért jöttem, hogy gyerekeket öljek”
– Tudtad, hogy megtaláljuk őket.
– Azt nem vártam, hogy élve.
Ez a párbeszéd hangzik el John és Rick között, majd a film fókuszába az kerül, hogyan hozzák ki élve a fiúkat.
Hiszen a Tham Luang szűk járatai, a villámárvizek, a sodrás egy tapasztalt búvár számára is életveszélyesek, hát még egy tizenéves, legyengült, esetleg úszni sem tudó gyereknek.
A küldetés olyannyira veszélyes, hogy a 38 éves, korábban a thai haditengerészet elit kommandójában szolgáló Saman Gunan életét veszti a barlangban, amikor épp a gyerekektől tart visszafelé. Ugyanis miután a brit búvárok rátaláltak a kis csapatra, ételt, orvosi segítséget, oxigénpalackokat is eljuttattak hozzájuk.
Colin Farrell és Viggo Mortensen tökéletesen hozzák a két brit búvár karakterét. John az emocionális, aki mindenáron segíteni akar, maga is egy kisfiú édesapja, míg Rick a szkeptikus egykori tűzoltó, aki barátja unszolására jön Thaiföldre. Párosuk remekül működik, a feszült jelenetek közé egy-egy mondatuk, arckifejezésük képes humort csempészni. A film második felében hozzájuk csatlakozik több profi búvár: az aneszteziológus Harry Harris (Joel Edgerton), Jason Mallinson (Paul Gleeson), Chris Jewell (Tom Bateman).
A történet kulcsszereplőjévé válik az aneszteziológus orvos-búvár Harry. Az ő segítségével ugyanis benyugtatózva, öntudatlan állapotban ki tudnák hozni a gyerekeket. Elméletben. „Nem azért jöttem, hogy gyerekeket öljek” – feleli Harry, aki először elzárkózik az ötlettől. Ekkor már tizenöt napja raboskodtak a fiúk a barlangban, fogytán volt az oxigén, és újabb esőzés közeledett.
A mentőakció ezen részét - hogy benyugtatózva, altatásban hozták ki őket, a média elől sokáig titkolták, és a film szerint a szülőknek sem mondták el a thai hatóságok.
A gyerekek szülei, ahogy a több ezer, mentésben részt vevő ember, szintén tábort vertek a barlang bejárata közelében, és folyamatosan követték az eseményeket, imádkoztak és áldozatot mutattak be a sikeres mentés érdekében. A barlang a Nang Non-hegy (Alvó hercegnő-hegy) mélyén található, és a helyiek szerint azért rekedtek belül a gyerekek, mert „az Alvó hercegnő mérges”.
Az élet hollywoodi forgatókönyvet írt
A több mint kéthetes mentőexpedícióról született már több film is: például 2021 őszén jelent meg a National Geographic dokumentumfilmje, a The Rescue, egy thai-brit rendező pedig The Cave címmel forgatott játékfilmet. A tizenhármak az első hollywoodi nagyjátékfilm a mentőakcióról. A „nagy” szó szerint értendő, ugyanis két és fél órás lett az alkotás. De nézőként ezt egy cseppet sem bánjuk.
Amerikai szuperprodukcióról van szó, mégis sikerült megmaradni a dokumentarista jellegnél, nincsenek benne felesleges hollywoodi elemek. Nincs is rájuk szükség, mert 2018 június-júliusában a Tham Luang-barlangnál maga az élet írta a hollywoodi forgatókönyvet.
A játékfilm olyan valóságos, mintha egy dokumentumfilmet néznénk.
A barlangi, sokszor víz alatti felvételek teszik igazán átélhetővé az egészet. Bár a többségünk tudja, mi lesz a végkifejlet, mégis végigizguljuk a két és fél órát. Howard filmje életszerűen mutatja be a szülők fájdalmát és örömét, a thai vallási tradíciókat, illetve a mentésben részt vevők közti viszonyokat. Egy kis hiányérzet azért marad az emberben, mivel arról keveset tudunk meg, hogy – miközben az egész világ rájuk figyelt – a focicsapat a barlang mélyén miként élte meg a történteket.
Több ezren segítettek
A mentésben több mint ötezer ember vett részt, tizenhét országból. A film olyan részleteket is bemutat, amelyekre több év távlatából már alig emlékszünk. Többször is utal rá a rendező, hogy a mentés idején zajlott a futball-világbajnokság.
A mentés kulcsa volt az is, hogy a folyamatos esőzés miatt állandóan szivattyúzták a vizet a barlangból, emellett egy bangkoki mérnök kitalálta, hogy a hegyről el kell vezetni a patakokat, hogy fentről ne folyjon be a víz a járatokba. Így a környező szántóföldekre terelték el a vizet, számolva azzal is, hogy a gazdálkodók termése tönkremegy.
Az önkéntesek 212 millió liter vizet térítettek el.
A filmet az alkotók a barlangban elhunyt Saman Gunan és Beirut Pakbara emlékének ajánlották. Beirut a thai haditengerészet tagja volt, a mentés során szerzett vérmérgezés következtében, 2019-ben halt meg.
A mentőakció után nyolc hónapra elöntötte a víz a barlangot. Bizonyítva, hogy azért a víz az úr.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Megharapta egy cápa? Na, ne szórakozzon!” – interjú Karáth Emil tengerbiológussal, víz alatti operatőrrel
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Biciklivel Ázsiában – Preier Bálint különleges adománygyűjtő akciója
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
