„Sosem láttam ilyen démont!” – Ámulatba ejtett és elborzasztott Lola Montez, a 19. századi celeb

Bulvárra született

A háló már csak azért is a védjegye, mert a leghírhedtebb mutatványa a „póktánc” volt, amely során (előre odavarrt) pókokat keresett a szoknyájában, s tánc közben addig hajtogatta, emelgette azt, míg a nézők számára nyilvánvalóvá nem vált, hogy nem visel alsóneműt. Leglelkesebb rajongói az 1850-es évek közepén a kaliforniai arányásók voltak, akik nemegyszer aranyrögökkel díjazták a produkciót.

Jól mutatja mindez, hogy már a formálódó bulvársajtóba is milyen kétes értékű polgárpukkasztással lehetett bekerülni, hiszen Lola legendája nemcsak szájról szájra, hanem hírlapról hírlapra is terjedt, az aranyláz idején másfajta lázat is korbácsolva a San Francisco-közeli aranymezők kalandorai között.

S ha már a korbácsot említettük, az is a – divatos szóval élve – Lola Montez-imidzs része volt, hogy a környezetére nagy hatást gyakorló táncosnő állítólag rendszeresen egy ostorral közlekedett, amit hol férfiak megvesszőzésére használt a színpadon, hol őt kritizáló újságíróra vagy rendőrre támadt vele.

Mindegyik eset tovább turbózta a hírnevét, hiszen a rossz reklám is reklám, még ha a pletykákat ő csak ennyivel kommentálta is: „az egyetlen vigasz ezekben a hazugságokban az, hogy ezek az emberek tényleg meg is érdemelték volna a korbácsolást”. Mi tagadás, „nyilatkozni” is tudott…

A kezdetek Európában és Ázsiában

De honnan is indult ez a nehéz természetű, könnyűvérű csábító, mielőtt az ujja köré csavarta volna fél Amerikát? A sztorija ezen része is kacifántos. Az biztos, hogy – a latinos hangzású neve ellenére – Írországban született: a sírköve szerint 1818-ban Limerickben, a keresztelési oklevele szerint 1821-ben Sligóban. A neve öt tagból állt, de egyik sem a Lola vagy a Montez: Maria Dolores Eliza Rosanna Gilbert. Édesapja brit katonatiszt volt, akinek spanyol nemesi származású felesége, Eliza 14 évesen adott életet Lolának. Visszaemlékezések szerint gyönyörű kreol kislány volt heves vérmérséklettel: hol a templomban rosszalkodott, hol az utcán szaladt végig meztelenül. Hol a kettőt egymás után.

Édesapja ötéves kora körül elhunyt, így nevelőapa mellett cseperedett tovább, mígnem édesanyja szerette volna egy hatvan feletti tisztviselőhöz adni. Ám a lány a házasság elől Indiába szökött egy Thomas James nevű hadnaggyal, és 1837-ben inkább neki mondta ki az igent. Hogy ez boldogító volt-e, az költői kérdés, de a frigy öt évig tartott, 1843-ban pedig már Londonban lépett fel „Lola Montez, a spanyol táncosnő”. Hamar le is került a színpadról, miután felismerték benne a hadnagy feleségét…

Ezután megjárta Párizst, Varsót, Svájcot, ebben az időszakban csavarta el Liszt Ferenc és Alexandre Dumas fejét is, ők azonban időben és épségben megmenekültek az „átkától”. Nem úgy a következő párja, egy francia szerkesztő, aki hamarosan párbajban vesztette életét, majd második férje, Trafford Heald gárdatiszt, aki pedig vízbe fulladt. Vele amúgy is törvénytelenül kelt egybe a „művésznő”, mert előző hitvesétől azzal a bírói döntéssel vált el, hogy nem házasodhat újra, amíg az exférj életben van.

A bajor kaland

Sok jót tehát nem hozott az udvarlói fejére, 1846-ban mégis a karjaiban kötött ki a kilencgyermekes édesapa, I. Lajos bajor király is, akinek e házasságon kívüli románc a politikai karrierjébe került. A közvéleményt már akkor is foglalkoztatta a „közszereplők” magánélete, márpedig „a falu szája” szerint a király az első találkozás alkalmával kérdőn mutatott Lola dekoltázsára ezzel a mondattal: „természet vagy művészet?”

A nő válaszul felvágta a ruhája elejét, hogy segítsen eldönteni.

A Lajos feleségét, Terézia királynét igencsak kedvelő nép tiltakozva fogadta, hogy az új szerető még az ország ügyeire is befolyással bírt – miközben kastélyt kapott a királytól, sőt Rosenthal bárónője és Lansfeld grófnője lett. Egy tábornok azt is kijelentette: „Sosem láttam ilyen démont!” Lajos közben azt híresztelte, hogy Lolával csak barátok, és az ír nő spanyolul tanítja őt (nem baj, hogy alig beszélte a nyelvet). A müncheni egyetem diákjai egy alkalommal Lola lakóhelye előtt tüntettek, aki mindvégig csokoládét majszolt és pezsgőzött az erkélyen. Lajos a tüntetés után bezáratta az egyetemet, ám a nép haragja őt és a románcát is elsodorta. Fia követte a trónon, a nőt pedig kitoloncolták Bajorországból.

Munkásság a tengerentúlon

Ilyen európai előtörténet után bukkant fel Lola Montez – még mindig alig 30 évesen – az USA-ban, ahol nemcsak kurtizánként, hanem előadóművészként is sikeres lett bizonyos körökben. Persze amit a sajtó írt róla, azt a helyén kell kezelni, mert a celebcímlapok már akkor is éltek a túlzás eszközével.

Ami biztos: a vizuális hatáskeltéshez is értett, dagerrotípiából is jó néhány emlékezetes készült róla. Ő volt az első nő, akit cigarettával a kezében kaptak lencsevégre, és nem bánta, hogy festményeken, sőt karikatúrákon is visszaköszönt az alakja. Arról megoszlanak a vélemények, hogy valóban tudott-e táncolni, de arról nem, hogy a tengerentúlon is felforgatta az erkölcsöket, izzott körülötte a levegő.

Kép

Lola Montez (archív fotók)

Jó cselekedete, hatása is akadt: egyrészt bányásztáborokban fellépve vonzotta a befektetőket az adott bányába… Másrészt tánctanításban valóban bizonyított, ő mentorált ugyanis egy Charlotte Mignon Crabtree nevű kislányt, aki Lotta Crabtree művésznéven a Lolát követő generáció értékes sztárja lett, s akit az amerikaiak „A nemzet kedveseként” aposztrofáltak (a szó legjobb értelmében).

Ausztrália és a megtérés

Lola közben továbbra is a katonákra és az újságírókra bukott. A következő férje 1853-ban Patrick Hull San Franciscó-i laptulajdonos lett, igaz, őt két évvel később egy orvos kedvéért elhagyta, az orvost azonban a válóper idején lelőtték. A Montez-átok harmadik áldozata volt. Búfelejtés gyanánt Lola Ausztráliába utazott turnézni, ahol Sydney patinás színházában is fellépett több ezres tömeg előtt.

Egy helyi lap így számolt be a nevezetes póktáncáról: „A zene lelassult, amint felfedezett egy pókot az alsószoknyáján… Majd a szoknyáit vizsgálta, rázta, hogy újabb pókokat keressen. Küzdelme egyre hektikusabb lett, játszott a tűzzel. A közönség ámulatba esett és elborzadt, végül mennydörgő taps hallatszott”.

A média és a nézők többsége mégis ellene fordult, így jobbnak látta elhagyni a szigetet. San Francisco felé hajózva a menedzsere a Fidzsi-szigetek közelében a vízbe zuhant és – megfulladt.

Lola Montezt az utolsó éveiért kevesen irigyelhetik. Úgy tudni, a vérbaj tüneteivel küzdött, majd el is szegényedett, ám pont ez hozta ki belőle a jobbik énjét. A sors fintora, hogy pont addigra már nem ő volt a kor „influenszere”, ám egy darabig még előadásokat tartott Amerikában és Nagy-Britanniában. Mi másról, mint a nők szépségéről és az erkölcsről. Jótékonysági munkába kezdett, utolsó dollárjait hajléktalanokkal és kiközösített nőkkel osztotta meg. Imádkozott, Istenre is rátalált.

Önéletrajzát, szerelmi anekdotáit még papírra tudta vetni, ám alig egy hónappal a 40. születésnapja előtt – már agyvérzéstől is sújtva – tüdőgyulladásban meghalt. A brooklyni Green-Wood temetőben található sírkövén az Eliza Gilbert név szerepel. Egykori Nevada City-beli otthonát azóta újjáépítették, a ház ma is látogatható, sőt Kaliforniában tavakat és túraútvonalat is elneveztek Lola Montezről.

Idézetek tőle, róla
„Sosem állítottam, hogy híres vagyok. De mindig is hírhedt voltam” – vallotta magáról.
Így ajánlotta A szépség művészete, avagy egy hölgy toalettjének titkai, tanácsokkal az uraknak a lenyűgözés művészetéhez című könyvét: „Minden országban minden férfinak és nőnek, aki nem fél önmagától, aki annyira bízik a saját lelkében, hogy a saját egyénisége erejével ki mer állni, hogy találkozzon a világ árapályával.”
„Lola olyan kétes hírű személyiség, hogy nem érdemel finom bánásmódot” – írta róla egy újságíró 1857-ben, jól szemléltetve a sajtó viszonyát a Montez-jelenséghez.
„Szépsége csak előny az induláskor, amit tehetséggel is igazolni kellene” – fogalmazott egy kritika az egyik párizsi fellépéséről.
Ahhoz, hogy egy nőt tiszteljenek, „érdemeket, szellemi és szívbéli teljesítményt kell felmutatnia, ezek nélkül nem létezhet igazi szépség” – vonta le ő maga a tanulságot egy kései előadásában.
„Túl sok volt ahhoz, hogy a nők számára megszokott határokon belül maradjon; de túl kevés ahhoz, hogy biztonságosan túljusson a szabályok menedékén” – jellemezte egy barátja.

A Volbeat nevű dán rockzenekar Lola Montez című dala és klipje, több mint 18 milliós nézettséggel:

Források:
irishtimes.com, green-wood.com, maggiemcneill.com, librarycompany.org, allthatsinteresting.com, historyofyesterday.com, brittanica.com, ushistoryscene.com, anothermag.com