A vakok is vágynak a videónézésre! – Magyar vak apa és gyengénlátó fia találmánya segít a videók akadálymentesítésében

Mi indította el az ötlet megvalósítását?

Péter Gábor: Édesapám fiatalon veszítette el a látását. Amikor születtem, már nem látott, én ebben nőttem fel, mindenben segítettem, hogy több információhoz jusson. Például, ha szeretett volna megnézni egy videót az interneten, én segítettem leírni, körülírni vagy elmesélni, hogy mi látható benne, milyen szereplők vannak, mi a konkrét történés. Arra gondoltunk, miért ne digitalizálhatnánk ezt oly módon, hogy másoknak is elérhetők legyenek az információk egy-egy adott videóról, hiszen ez sokaknak a hasznára lehet. Informatikus vagyok, a tudástechnikai háttér adott volt, ebből indult el a kezdeményezés, a fejlesztés.

Zsigmond, az ön számára mi jelentette a legnagyobb nehézséget az elmúlt évtizedekben?

Péter Zsigmond: Egyértelműen a hozzáférés az információkhoz. Amikor 13 évesen megvakultam, azt sajnáltam a legjobban, hogy nem tudok annyit olvasni, amennyit szeretnék. Az idők során ez javult, hiszen a képernyőolvasó szoftverek most már fel tudják olvasni a szöveges tartalmakat, ezekből rengeteget tanulhattam. Az utóbbi tíz évben egyre több információ jelent meg videófilmek formájában, ami sokkal teljesebb élményt nyújt, mint egy leírt anyag. Itt azonban újabb probléma merült fel. A videófilmek nem akadálymentesek, egy-egy anyagnak csak mintegy 20-30 százalékát fogom fel. Mivel egyre több ilyen videó került elém, a feleségemet és Gábort kérdezgettem mindig, mit látnak. Hallás útján sok mindent nem vagyok képes megérteni.

Akkor tudatosult bennem, mekkora élményt jelent, ha leírják nekem a videók tartalmát. Érzelmileg a fény, a színek, a mozdulatok, a tájak felidézése óriási töltést ad, a gyakorlati leírások pedig új ismereteket.

Azoknak a vakoknak, akik valaha láttak, ez óriási dolog, de még azoknak is, akik soha nem láttak, így ők is többet megérthetnek a látók világából. Ez a gondolkodásunkban is változást hozhat, ugyanis egy vak ember kicsit másként gondolkodik. A közlekedésnél például elindulok egyenesen, jobbra-balra érzek mondjuk kerítést vagy házfalakat, de igazából nem tudom, a térben mi van körülöttem. Ugyanez a helyzet a vizuális anyagokkal: nem látjuk az ábrákat, a táblázatokat, így nem tudjuk őket teljes értékűen feldolgozni. Az összetett gondolkodás nehezebb nekünk. Viszont, ha ilyen impulzusokat kapunk a látó világból, ahol nagy terek, távlatok vannak, az szélesítheti a látókörünket.

Technikailag hogyan kell elképzelni a projektet? Milyen részekből áll össze?

Gábor: Két fő része van. Az egyik platformot a látássérültek tudják használni, ez jelenleg interneten elérhető, és egy mobilalkalmazás formájában szintén letölthető lesz. Ha egy látássérült személy megnyitja az alkalmazást, egyből kap egy bemutatóanyagot, hogy merre tud elindulni, miket talál a platformon, de a központi elemet a videóleírások jelentik. A legutóbbiakat egyszerű listázni. Például, ha elkészült a Holdról szóló videóról egy leírás, ebbe belépve feljönnek különböző lehetőségek, például egyenként megnézhetjük a karaktereket, elolvashatjuk a szöveget a képernyőolvasó szoftverekkel. Ne úgy képzeljük el, mint az audiónarrációt, amit a tévékben, színházakban, mozielőadások alatt hallhatunk, az más megközelítés. Ott a dialógusok közé próbálják besűríteni az információt, itt viszont megáll a videó addig, amíg a leírást valaki elolvassa. Ha valakit egy konkrét videó érdekel, beküldi a címét az alkalmazáson keresztül, az bekerül a rendszerbe, innentől jön egy olyan webalapú szoftver, portál, ahol az önkéntesek látják a videókéréseket, és elkészítik őket. Külön szeretnénk gondolni a siket és vak emberekre, ahogy Apu is annak számít, hallókészüléket visel. A siket-vak emberek itt Braille-jelzővel tudják olvasni a leírásokat.

Amikor leírásról beszélünk egy-egy videó kapcsán, azt pontosan hogyan kell elképzelni? Mi az, ami információként megjelenik?

Zsigmond: A karakterek nemcsak személyek lehetnek, hanem például állatok is. Ilyen értelemben a külső leírásuk például személy esetében az arc, a test, a haj leírását jelenti. Vannak, akik úgy gondolják, ez minél objektívebb, annál jobb.

Én annak örülök, amikor arról is olvashatok, hogy az illető a mozdulataival, a tekintetével milyen érzéseket közvetít, s milyen információt nyújt ez a szereplőről, a helyszínről, ahol játszódnak az események.

A nagyobb részletektől a kisebbek felé megyünk, de nem célunk túl részletesnek lenni. Mondok egy példát: a Vakok Kertjében volt vendég Agárdi Szilvia látássérült televíziós műsorvezető, aki pingpongozott valakivel. A karakter leírása így hangzik: „Szilvia haja sötét színű, teljes hosszában francia fonással összefogva. Szilvia egy fekete nadrágot, fekete csizmát és világos, szinte fehér, homokszínű, puha és nagyon divatos szabású őszi kabátot visel, melynek ujjai könyéktől feketék, a szegése is fekete, a zsebei szegése is fekete, és a derekán is fekete, puha, anyagában illő övvel van összefogva. Széles gallérján a felvételhez rácsíptetett mikrofon is látható. Nyakában fehér alapon szürke, diszkrét mintás sál, fülében elegáns fülbevaló, arcán elegáns natúr smink. Barna szemei barnás-feketés, füstös hatással kiemelve, száján őszi borpiros rúzs. Fülében apró fülbevaló.” Azért van jelentősége a leírásnak, mert mi, vakok nem látjuk az emberek közti testhelyzeteket és azok üzeneteit. Gondolnunk kell arra, hogy nem mindegy, milyen ruhát veszünk fel, milyen a megjelenésünk, a hajviseletünk. Nem lehet azt mondani, hogy ne a külsőt nézzék a látók, hanem a belső értékeinket. Sajnos olyan szélsőségek is vannak, amikor egy vak ember abszolút nem törődik a külsejével, és akár értelmi fogyatékosnak is nézhetik, holott intelligens ember, de a megjelenése már kialakít körülötte egy falat.

Mi a távlati cél, mi lesz a következő lépés, hogyan lehet hozzájutni vagy kapcsolódni ehhez a projekthez?

Gábor: A videoforblind.com, illetve a videoavakoknak.hu oldalakon lehet információkat szerezni a projektről. Minden le van írva: hol lehet elérni a látássérülteknek szóló applikációt, a portálon a leírásokat és minden fontos útmutatót. Az elsődleges célunk, hogy minél több önkéntes csatlakozzon, akik ezekben a leírásokban segíteni tudnak. Közben technikailag is fejlesztjük a platformot még több látássérült ember bevonásával, hogy az igényeket folyamatosan felmérhessük. A távlati cél, hogy ez egy nemzetközileg is használt közösségi platform legyen, amelyen két csoportot kötünk össze. Szeretnénk elérni, hogy egymással kommunikáljanak. A nyomtatott sajtó kihalófélben van, sok szerepet átvesznek a videók. A célunk, hogy ez a platform felkészült legyen a megfelelő csapattal arra is, hogy a megváltozott világban speciális szükségleteket szolgáljon ki, és a látássérült személyek továbbra is egyre több információhoz jussanak.