Dr. Bálint Balázs: „A szülőszobán liberális, abortuszügyben konzervatív vagyok”

– 2020 októberében újra fellángolt a lombikvita, ami abból fakad, hogy a katolikus egyház a mesterséges megtermékenyítés minden formáját elutasítja. Hogyan vélekedik erről a témáról? 
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert látom mindkét gondolkodásmód igazát. Tudományos értelemben hatalmas vívmány a lombik, de hívő emberként aggályosnak tartom, ami a mesterséges megtermékenyítés során történik a lefagyasztott, fel nem használt embriókkal. Ezt a dilemmát perpillanat nem tudom feloldani, ezért nem is szeretnék mélyebben belemenni, inkább elmondom, mi lenne a vágyam, mi lehetne a megoldás: létre kell hozni egy olyan termékenységi központot (szándékosan nem meddőségi centrumnak nevezem), ahol a fogantatást akadályozó okokat kezelik, gyógyítják. A lombiktól eltérően nem kikerülik a problémát, hanem az ún. helyreállító orvoslás két ága, a NaPro és a FEMM protokolljai szerint, mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül teszik a leendő anyák, apák szervezetét képessé a fogantatásra. A Budai Irgalmasrendi Kórházban ezt csináljuk jelenleg kicsiben, több hónapos várólistával, de már gőzerővel dolgozunk a kapacitásbővítésen.

Működésünk első három évében a hozzánk forduló párok körülbelül harmadának tudtunk segíteni. A lombik is hasonló hatékonysággal működik, de ott van egy csomó, a baba és az anyuka egészségét veszélyeztető tényező is.

Korábban, amikor még nem ismertem ezeket a természetes módszereket, én is irányítottam párokat a lombikcentrumokba, ma viszont ezt már nem teszem. Ellenpropagandát ugyanakkor nem végzünk, mindenkinek szíve joga választani a két út között. 

– Miben különböznek a NaPro és a FEMM protokolljai egy hagyományos nőgyógyászati kivizsgálástól? 
– A Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumában sokkal átfogóbban vizsgáljuk a pácienseket, mint ahogy arra mondjuk egy magánpraxis keretében lehetőség van. Ezen a szakambulancián a nőgyógyászok mellett dolgoznak endokrinológusok, hematológusok, immunológusok, férfi meddőséggel foglalkozó andrológusok, vagyis holisztikusan, egymással együttműködve tudjuk kezelni a problémát. 
A NaPro és a FEMM is alapvetően a női ciklus hormonális változásait jelző méhnyaknyák megfigyelésein alapul. Ennek segítségével, a bizonytalan „naptár módszerrel” ellentétben, pontosan ki lehet számítani a ciklus termékeny napjait, ahogy az is „látható”, ha épp nincs peteérés. Mondok egy konkrét példát: ahhoz, hogy a női ciklus hormonális változásaival tisztában legyünk, a bevett nőgyógyászati gyakorlat az, hogy két vérképet kérünk, egyet a ciklus elején kell levetetni, a 3-5. nap között, egyet pedig valahol a második felében, és ez már egy jóval bonyolultabb dolog. A peteérés után, de még a menstruáció előtt kellene megtörténnie, lehetőleg a peteérés után 7 nappal. Az, hogy mikor van a peteérés, nem olyan egyértelmű, ha nem követjük a szervezet jelzéseit. Minden ciklus más ugyanis, van, aki 23, más 35 naponta menstruál, de nem is biztos, hogy minden hónapban van peteérés.

Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a ciklus 21. napján érdemes levetetni a második vérmintát, pedig általánosságban ez szokott történni.

A nyák, a testhőmérséklet, azaz a hormonszintek változásait követő jelek megfigyelésén alapuló ún. cikluskövetéses módszerekkel pontosan kiszámítható, hogy hányadik napon kell a második vérvételt csináltatni ahhoz, hogy egzakt következtetéseket lehessen levonni a szervezet működésével kapcsolatban.

Kép

Kép: Páczai Tamás

– Ami még a lombiktémánál is jobban megosztja a közvéleményt, az az abortuszkérdés. A lengyel szabályozás tavaly októberi szigorításának a híre nemcsak Lengyelországban, hanem itthon is komoly indulatokat váltott ki. Ön milyen álláspontot képvisel abortuszügyben? 
– Olyan világot élünk, ahol az egyén érdeke felülírja egy másik ember vagy a közösség érdekét. Ez a liberalizmus. Én viszont hívő emberként ebben a témában a konzervatív oldalt képviselem, szemben a szülészeti álláspontommal, mert abban végtelenül liberális vagyok. 
Számomra a közösség érdeke előrébb való az egyén érdekénél, és a közösség érdeke az, hogy minél több gyerek szülessen.

Én is azt vallom, hogy a magzat élethez való joga erősebb az anya önrendelkezési jogánál. Nekem orvosként nincs jogom eldönteni, hogy ki jogosult az életre, és ki nem.

Az a szerencse, hogy ma Magyarországon e tekintetben is szabadság van, az orvos eldöntheti, hogy végez-e abortuszt. Én nem, és hál’ Istennek sokan vagyunk, akik számára az élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A hazai szabályozás egyébként véleményem szerint túlzottan liberális, hiszen az anya „válsághelyzetére” hivatkozással, ami azért egy elég tág kategória, a 12. hétig simán megszakítható a várandósság. 

– Ön találkozott már ilyen válsághelyzetben lévő kismamával? 
– Igen, sokkal. Nekem nincs jogom rábeszélni senkit arra, hogy ezt vagy azt cselekedje, de azt nyilván senki nem tilthatja meg nekem, hogy felvázoljam, milyen szempontokat érdemes mérlegelni egy ilyen hatalmas horderejű döntés előtt. Általában az anyák nem felejtik el, ha egyszer úgy döntöttek, hogy elvetetik a gyermeküket, bármennyire is átgondolták a döntésüket. Nagyon megható, amikor a pácienseim, akik végül az élet mellett döntöttek, küldenek egy babafotót, amire csak annyit írnak, hogy „köszönöm”. 

– A kollégái hogy fogadták, hogy ön nem végez abortuszt? 
– Amikor kezdő orvos koromban jeleztem, hogy én nem fogok magzatot abortálni, voltak, akik nehezteltek rám ezért, mondván, hogy én kihúzom magam ezekből a csúnya dolgokból. Igen, én kihúzom magam ezekből a csúnya dolgokból.

Nem ismerek olyan kollégát egyébként, aki szemrebbenés nélkül végez abortuszt, mégis sokan vállalják, kötelességtudatból, noha nekik ugyanolyan lehetőségük lenne távol maradni ettől, mint nekem. 

– Akik az anya önrendelkezési jogával érvelnek, többek között arra hivatkoznak, hogy egy sérült gyermek felnevelésére senki nem kötelezhető. Mit gondol, ilyen esetben is erősebb mondjuk egy Down-szindrómás gyermeknek az élethez való joga? A lengyel alkotmánybíróság szerint igen. 
– A Biblia és egyébként a jogszabályok is az élethez való jogról és nem az egészséges élethez való jogról „beszélnek”. Ebből a szempontból a kérdés megválaszolása „könnyű”, de ha azt nézzük, hogy lehet-e kötelezni valakit arra, hogy egy ekkora lelki és anyagi terhet vállaljon, már korántsem ilyen egyértelmű a válasz. Ha ezeknek a gyermekeknek a vállalását egy állam kötelezővé teszi, akkor azt gondolom, hogy a maximális segítséget is meg kell adnia hozzájuk. Az én álláspontom tehát az, hogy aki életet kapott, azt hagyni kell megszületni. Az összképhez azért azt fontos tudni, hogy a magzati rendellenességek miatti terhességmegszakítás csak töredéknyi részét teszi ki az abortuszoknak, sokkal több az olyan eset, ahol teljesen egészséges magzatot abortálnak. Visszautalva a beszélgetésünk elejére, a természetes családtervezés erre a problémára is gyógyír lehetne, hiszen a cikluskövetéses módszerek a nem kívánt terhességek elkerülésére is kiválóan alkalmazhatók. Azzal tehát, ha szakemberek segítségével, megtanítjuk a nőket a saját testük működésének a helyes értelmezésére, az abortuszok száma is jelentősen csökkenthető lenne. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>