Hálapénz nélkül – Január óta tilos borítékot adni és elfogadni

A hálapénz, ellentétben a nevével, már jó ideje mást takar az egészségügyben, az orvosok is tisztában vannak azzal, hogy a betegek nem hálából adják.

A boríték gyakorlatilag a félelem bére, amivel az emberek azt szeretnék elérni, hogy jobb ellátást kapjanak.

Viszont a hálapénz erre nem alkalmas, sőt, hosszabb távon épp azokat a káros folyamatokat konzerválta, amelyek miatt az egészségügy sok helyen rosszabban teljesített, mint Európa más országaiban. Erre kiváló példa a szülészet-nőgyógyászat, ahol a hála­pénz jelensége talán a legismertebb. „A kismamák a szülészeknek sem hálából fizetnek, hanem azért, mert bizonytalanok abban, hogy a terhesgondozás és a szülés során milyen ellátást kapnak. Szájhagyomány útján terjednek hírek arról, hogy ki a jó orvos, ki nem az, de objektív paraméterek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy orvos munkája megítélhető legyen” – mondja dr. Álmos Péter pszichiáter, pszichiátriai orvosi rehabilitációs szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke.

Azok az adatok például nem publikusak, hogy hol milyen arányúak a császármetszések, a gátmetszések, hol milyen a szövődmények száma.

Ezeket a mutatókat egyszerűen nem lehet megismerni, így a döntéseket az ismerősök elmondásai alapján kell meghozni. Emiatt lenne fontos, hogy a nyugat-európai országokhoz hasonlóan itthon is nyilvánosak legyenek az egészségügyi intézmények mutatói. (Mivel az új törvény azt is jelenti, hogy a kismamák által választott és a várandósgondozás során megismert orvos nem lehet jelen a szülésnél, sok nő tiltakozott az új rendszer ellen. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter márciusban egy sajtótájékoztatón azt mondta, fontos, hogy minden kismama annál az orvosnál szülhessen, akinél szeretne, az ehhez szükséges jogi hátteret az EMMI fogja kialakítani – a szerk.)

Kép

Kép: Freepik

Boríték helyett fizetés 

A borítékok abban is közrejátszottak, hogy az orvosi bérek nem emelkedtek, hiszen mindenki tudta: a doktorok megélnek anélkül is. Mindezzel együtt a hálapénz nagyságáról pontos ismeretek nincsenek: a KSH volt, hogy évi 75 milliárd forintról számolt be, de volt, hogy 12 milliárdról. Az mindenesetre biztos, hogy mértékében nagyon komoly eltérések voltak.

„A felméréseinkből az derült ki, hogy az orvosoknak mintegy 60 százaléka egészítette ki jövedelmét, de ennek a 60 százaléknak a túlnyomó többsége – mintegy 90 százalék – nem vitte haza még egyszer a fizetése teljes egészét, havonta 200 ezer forint alatti ilyen jövedelemről számolt csak be.

A rossz rendszert ugyanakkor már ez is fenntartotta” – mondja Álmos Péter. Milliós nagyságrendben csak az orvosok töredéke kapott hálapénzt, ők nagyon szűk réteget képviseltek. Ők a mostani változásokban nyilván ellenérdekeltek, de nem is volt cél, hogy további előnyt kapjanak. 
A paraszolvenciát már régóta elutasító, vagy azt soha el nem fogadó orvosok sok történetet tudnának mesélni arról is, hogy viselkedésük sokszor mennyire meglepi a betegeket. „Mindenki ismeri azokat a megalázó helyzeteket, amikor a páciensek próbálják erőltetni a pénzt. Annak, aki nem ebből akar megélni, aki ellentétesnek gondolja ezt a szakma alapelveivel, nagyon kellemetlenek ezek a szituációk” – mondja Álmos Péter. Persze érthető a betegek mozgatórugója is, hiszen nem akarják elveszteni az orvosukat, mindenképp meg akarják kapni az ellátást. Illetve ismert volt az is: az orvosok nincsenek jól megfizetve. Viszont ez januártól változik, a doktorok kapnak olyan fizetést, ami itthon tartja őket, így a hálapénznek ez az oka megszűnik. 

Röghöz kötött betegek 

Amíg a hálapénz tartotta fönn egy-egy orvos egzisztenciáját, addig ő is érdekelt volt abban, hogy a beteget ne mások lássák el. Még akkor se, ha a másik doktornak megvolt ehhez a jobb technikája, korszerű műszere és infrastruktúrája – például egy műtétet meg tudott oldani sokkal kisebb beavatkozással –, rendelkezésére állt rehabilitációs háttér.

Mert hiába lenne a továbbküldés a beteg érdeke, a hála­pénzből élő orvos ezzel elvesztené bevétele egy részét. Ilyenkor az egyéni boldogulás szempontja került szembe a szakmaiakkal.

A boríték a minőségi orvosképzést, utánpótlásképzést is gátolta. Elég ehhez az elhíresült veszprémi onkológus-nőgyógyászra gondolni, aki életmentő műtétekért kért előre pénzt. Őt a bíróság első fokon üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása miatt ítélte 3 év 6 hónap letöltendő szabadságvesztésre, de másodfokon már csak felfüggesztett kapott amiatt, mert a bíróság úgy ítélte meg: fontosabb, hogy speciális tudásával tovább dolgozzon, mint hogy a tetteiért bűnhődjön. Pedig az orvosnak annyira speciális tudása nem is volt, a problémát az okozta, hogy osztályán ezt a tudást nem adta tovább. 
Mivel a paraszolvencia konzerválta az orvosi béreket, és bizonyos területek köztudottan nem hálapén­ze­sek, a régi rendszer arra is hatással volt, hogy a frissen végzettek merre indulnak tovább. Emiatt lett különösen nagy hiány egyes szakterületeken, például a patológián. Ugyanígy nem hálapénzes szakma az infektológia, azt a területet is kevés fiatal választotta. 

Kép

Kép: Stockvault

Szezont a fazonnal 

A hálapénz az egészségügyben tartott olyan embereket is, akiknek nem orvosi, hanem szociális ellátásra, idős­gondozásra lett volna szükségük. Elég csak arra gondolni, mennyien fekszenek krónikus belgyógyászati osztályon úgy, hogy igazából nem arra van szükségük, míg mások – akiket viszont tényleg ilyen helyen kellene kezelni – nem jutnak be ezekre a részlegekre. De említhetnénk azokat a speciális szakrendeléseket is, ahol olyan betegeket kezelnek, akik folyamatosan ellátásra szorulnak. Ilyen például az endokrinológia vagy az addiktológia. Az ilyen szakrendelésekre járó páciensek jó részét tudná kontrollálni a háziorvos, felügyelhetnék a gyógyszerelésüket is. A szakrendelésen dolgozó specialistákhoz csak azoknak kellene járniuk, akik nehezebb esetek, akiknél szükség van a külön tudásra, nagy gyakorlatra. A hálapénz ezt a rendszert is torzította, mert olyan betegek is lefoglalták a szakorvosokat, akik amúgy jól voltak, nem lett volna szükségük külön kontrollra – egyszerűen csak szerettek volna specialistához járni. Viszont ezzel azok elől vették el a helyet, akik nem adtak hálapénzt, pedig magasabb szintű ellátásra lett volna szükségük. Sok helyen így alakult ki egyfajta szelekció az olyan betegek irányába, akik fizettek. Persze ez nem volt minden orvosra jellemző, a hálapénzzel igazán jól az orvostársadalomnak csak nagyon szűk része járt. Viszont ők hatalmas károkat okoztak. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>