Dömötör Ágnes: Könnyek árja

Dömötör Ágnes sokáig dolgozott az Origónál kulturális újságíróként, gyerekei születése után váltott a családi témák felé. A Gyereklélek magazinnál két és fél évig, a lap indulásától kezdve idei megszűnéséig dolgozott. 

Könnyek árja

Természetes, hogy ha a kisbabád sír, megvigasztalod és segítesz rajta. És ha az 5 éves zokog egy csoki miatt? „Most azonnal meg kell tanítanom neki, hogyan kontrollálja magát. Nem bömbölhet így!” – idegeskedsz. Az érzelemszabályozást tényleg tanítani kell – de hogyan?

Kétévesek múltak az ikreim, kimerült voltam, és frusztrált. Panaszkodtam a sógornőmnek – maga is anyuka –, aki rögtön segíteni próbált. Ott helyben szemléltette a nevelési módszereit, hátha hasznukat veszem. „Ne vedd fel!” – szólt rám, amikor az egyik lányom egy elorzott homokozólapát miatt bőgve jött hozzám. Aztán a gyerekhez fordult: „Anya csak akkor ölel át, ha nem sírsz.”

Sokan gondolkoznak így. Ez az „etesd a jót, koplaltasd a rosszat” elve, ami voltaképpen a behavorista tanuláselméleten alapszik. Dióhéjban: amiről le akarjuk szoktatni a gyereket, arra ne reagáljunk, vagy büntessük. De a sírás vajon tényleg olyan viselkedés, amiről le kell „szoktatni” a gyereket?

Nem szelep, hanem kapocs
Miért sírunk mi, emberek? Sokáig úgy magyarázták, hogy a sírás egy szelep, amin keresztül a feszültségek kiáramolhatnak. Ma a modern kutatók már más irányból közelítik meg a kérdést.
Az ember az egyetlen faj a Földön, amely könnyekkel sír. Ad Vingerhoets kutató szerint a könnyek nagyon is hozzájárultak az ember elképesztő evolúciós sikeréhez. Láttátok már, hogyan sír egy rézuszmajom? Az éktelen rikoltozáshoz képest a halk emberi sírás nemcsak azért jelenthetett evolúciós előnyt, mert nem keltette fel a ragadozók figyelmét, de a csoporton belüli agressziót sem növelte.
A stresszjelzés kezdetben csak arra szolgált, hogy az ember segítséget, együttműködést kérjen a fajtársaitól. Mára legtöbbször egyedül sírunk? A könnyek után kapott csoporttámogatás olyan erős megnyugtató érzéseket kelthetett az emberben, hogy ez a megnyugvás aztán fajtársak jelenléte nélkül is követte a sírást. Vagyis a sírás (részben) levált a segítségkérésről, és stresszoldó, önmegnyugtató funkciót kapott. Erre utal például, hogy a sírás beindítja az agyban a kötődést segítő, „társas” (egyben stresszoldó) hormon, az oxitocin termelését.

A sírás csökkenti a stresszt
- Nagy fokú feszültség, érzelmi izgatottság „(„arousal”) ---> Bekapcsol a paraszimpatikus idegrendszer ---> Oxitocin és fájdalomcsillapító, nyugtató természetes opioidok felszabadulása
- A zokogás megnyugtatóan hat (hasonlóan más ritmikus mozgásokhoz)
- A szaporább levegővétellel több hideg levegő jut az agyba, ami így lehűl, és több oxigénhez jut

Hangulatjavulás, stresszcsökkenés

Gyere, szükségem van rád

Judith Kay Nelson amerikai pszichiáter kisbabákat vizsgálva jutott ugyanerre: hogy a sírás – eredeti funkciója szerint – nem érzelmi stresszlevezetés, hanem a kapcsolódási igény jelzése, a felnőtteknél is. Az ősközösségben az ember túlélése még közvetlenül a többiek védelmétől és gondoskodásától függött, ezért volt szüksége erre a jelzőrendszerre. A könnyes arcokkal végzett kísérletek azt mutatják, a felnőtt sírás nagyon hatékonyan vált ki segítő reakciót a többi emberből. Hatékonyabban, mint a szavak!

De ha a sírás csökkenti a stresszt és előmozdítja az együttműködést, akkor miért akarjuk róla leszoktatni a gyereket??? Azért, mert a sírás – valljuk be – iszonyatosan idegesítő. Segíthet elviselni, ha tudjuk, pont így lett kitalálva.

Miért olyan idegesítő a sírás?

A dühös sírás automatikus fiziológiai stresszreakciót indít el bennünk. Gyorsabban kezd verni a szívünk, felmegy a vérnyomásunk, és úgy érezzük, muszáj tennünk valamit. A természet így akarta bebiztosítani, hogy ha sírást hallunk, azonnal felpattanjunk, és segítsünk az önellátásra képtelen kisgyereknek. Egy hároméves túlélése viszont már nem függ attól, hogy megkapja-e a kiszemelt csokit! Ennek ellenére az ő dühös sírása is kiváltja bennünk ezt az automatikus stresszreakciót.

Ráadásul stresszállapotban a tudatos viselkedésünkért felelős homloklebenyünk lekapcsol, és az ősi, érzelmi emlékeinket is őrző limbikus agyi rendszer veszi át az irányítást. A gyerekünk dühös sírására ösztönösen az a reakció aktiválódik bennünk, ahogy a szüleink a mi sírásunkra reagáltak gyermekkorunkban.

Miért jó, ha tudunk sírni?

A sírás és a megvigasztalódás képessége fontos tudás felnőttként is. A sírás segít:

• a stresszcsökkentésben;
• az érzelmi támogatás kérésében;
• az érzelmi egyensúlyi állapot elérésében, ami szükséges ahhoz, hogy más, higgadtságot igénylő megküzdési módokat is bevethessünk (pl. a probléma racionális megoldása, átkeretezés, nézőpontváltás);
• a negatív érzelmek szabályozásában.

A sírásról való leszoktatás helyett inkább tanítsuk meg a gyerekünket „jól” sírni! Vagyis segítsünk neki átjutni a dühös, tiltakozó sírás fázisából a szomorú, elengedő és megnyugvást hozó sírás szakaszába, hogy később majd egyedül is képes legyen átvezetni magát a nyugodtabb vizekre. Hogy ez hogyan lehetséges?

1. Sírásmeghallgatás

Az USA-ból indult kapcsolódó nevelési irányzat hatékony módszere a sírásmeghallgatás. A síró kisgyermek mellé a szülő leül, leguggol, esetleg megfogja a kezét, tehát kapcsolódik hozzá, és ezzel támaszt nyújt neki az érzelmi viharban, magyarázza Jacsó Ágota, a kapcsolódó nevelés egy szülőoktatója. A gyerek a segítségünkkel könnyebben vissza tudja nyerni lelki egyensúlyát, és újra képes gondolkozni. A varázsmondat: „Itt vagyok, szeretlek.” Vagy: „Megértem, hogy dühös vagy.” „Így megtanítjuk neki, hogy kimutathatja az érzéseit” – magyarázza az oktató.

Nem arról van szó, hogy a szülő rögtön főzi az új vacsorát, ha a gyerek toporzékol a cukkini miatt. Hanem együttérző jelenlétével egyszerűen csak segít neki elviselni a frusztráló helyzetet. „Egy gyereket onnantól kezdve, hogy felkel és bemegy egy intézménybe, rengeteg stressz ér – magyarázza Jacsó Ágota a módszer mögött rejlő tapasztalatot–, sok helyen kell megfelelnie, engedelmeskednie, délutánra sok feszültség összegyűlik benne. Ami miatt végül kiborul, lehet, hogy érthetetlen apróság, de aznap az volt az utolsó csepp a pohárban.” Babánál is előfordulhat, hogy miután egész nap mászni próbált, de csak hátrafelé haladt, estére olyan frusztrált lesz, hogy elalvás előtt üvöltenie kell egy sort.

És ha a gyerek rugdos, csúnyán beszél sírás közben, a szülő azt is csak nézi? Természetesen nem! A sírásmeghallgatás rendszerint együtt jár a szelíd határszabással, mert van, amit a gyereknek akkor sem szabad tennie, ha épp kiborult. „Nem rugdoshatsz”; „nem engedhetem, hogy bántsd a testvéredet” – mondjuk határozottan és nyugodtan, és meg is foghatjuk a gyerek kezét. A dühkitörés kicsit később sírásba csap át. „Sírásra biztatni azért nem szoktuk a gyereket, mert azt figyeltük meg, hogy azzal, hogy tudatos szintre visszük, megakasztjuk a sírás amúgy önkéntelen folyamatát.”

Így nem azt szokja meg a gyerek, hogy mindig szabad utat engedhet a dühének? Jacsó Ágota szerint épp ellenkezőleg: „A tapasztalat azt mutatja, hogy ha otthon, biztonságos közegben kiadhatja a rossz érzéseit, akkor kint a világban mintagyerek.” És ami ennél is fontosabb: a szülő nyugodt reakciója mintaként szolgál számára. A türelmes, szeretetteli szavak idővel belső párbeszéddé szilárdulnak a gyermekben, amivel képes lesz majd magát (és akár másokat is) megnyugtatni. A bensővé tett minta válik az önálló érzelemszabályozás alapjává.

„Nehéz dolgunk van, mert nekünk nagyon más mintáink voltak” – teszi hozzá Jacsó Ágota. Ezért szokták ajánlani, hogy a szülőknek is legyen egy közegük, ahol kipanaszkodhatják magukat, ventilálhatnak, pl. egy ismerős („meghallgató pár”), akit fel lehet hívni, ha telítődtünk.

A fáradt gyerek sokszor azért elviselhetetlen, mert provokálja a konfliktust, hogy aztán egy jó alapos szidás után kisírhassa magát. Ezt meg lehet előzni azzal, ha a negatív energiákat még robbanás előtt levezetjük, ajánlja Jacsó Ágota. Pl. a dögönyözés, birkózás, párnacsata segít visszaállítani az egyensúlyi helyzetet. Ahogy a pár naponta 15-20 percnyi gyerekidő is csodát tesz, amikor csak az egyik gyerekünkkel foglalkozunk úgy, hogy ő mondhatja meg, mit csináljunk. Lehet, hogy közben megnyílik, vagy a végén sírva fakad, és így sikerül csökkentenie a belső feszültséget.

„Nem mindig az a cél, hogy a gyerek megegye a vacsorát, vagy hogy viselkedjen” – foglalja össze Jacsó Ágota. „Az a feladatunk, hogy az érzelmi hullámban mellettük legyünk. Azáltal lesznek együttműködőek, hogy megtapasztalják ezt a szeretetet.”

2. Kapcsolódni és tanítani

Ma már szerencsére a legtöbb modern nevelési szakember a fentihez hasonló tippeket ad. Pl. a pozitív fegyelmezés irányzata háromlépcsős modellt (A.C.T.) ajánl: a szülő először megértéssel (acknowledge) kapcsolódjon (connect), és végül, ha a felhők elvonultak, beszélje meg a gyerekkel, mi történt, mit lehet legközelebb másként csinálni (teach). Megsimogatod a hisztiző gyerek hátát, és azt mondod: „Tudom, hogy nehéz most várni. Biztos dühös vagy. Mit szólnál egy öleléshez?” A megnyugvás után könnyebb racionálisan megközelíteni a problémát.

Ami félrevisz: a lekicsinylés és a tiltás

Az érzelmek megkérdőjelezése, a sírás tiltása, kigúnyolása azt az üzenetet küldi a gyereknek, hogy amit érez, elfogadhatatlan. Emiatt később az ilyen típusú érzelmet elfojthatja, ami felnőttként elmérgesítheti a kapcsolatait és megnehezítheti a problémákkal való megküzdést.

Sokszor a szülők nem is tiltani akarják a sírást, hanem egyszerűen csak régi, rossz mondatokkal vigasztalnak. A „ne sírj” üzenete, bármilyen részvevőn mondjuk is, mégiscsak az, hogy sírni rossz.

A nagyfiúk nem sírnak?

Mivel a sírást a kultúránk hagyományosan a gyengeség jelének tartja, ezért a fiúk hamar megkapják azt a leckét, hogy „a nagyfiúk nem sírnak”. A dühöt és az agressziót viszont elfogadja tőlük a társadalom. Ha egy kisfiú azt hallja, hogy félni vagy szomorúnak lenni nem férfias, akkor felnőttként a félelmet keltő, szomorú helyzetekre agresszívan fog reagálni. Sajnos ezt a rossz sémát tükrözik a családon belüli erőszak statisztikai adatai is.

Túlérzékeny gyerekek

Egy harvardi kutatás szerint a kisgyerekek kb. 10%-a nevezhető alkatilag (túl)érzékenynek. Ők azok, akik a zsúron sírva fakadnak, mert kék muffint kaptak rózsaszín helyett. Őket megtaníthatjuk arra, hogyan nyugodjanak meg (pl. a „megdermed – nagy levegő be – kifúj” módszerrel vagy tízig számolással). Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv szerzője szerint a mai gyerekek túlterheltsége is hozzájárul ahhoz, hogy sok mindennapi helyzet sírásba torkollik.

A sok sírás utalhat arra, hogy megterhelő időszakon megy át a gyerek (pl. költözés, kistestvér születése, iskolakezdés), de azt is jelezheti, hogy a szülő ahelyett, hogy a gyerek ventilálását nyugodtan végighallgatta volna, sorozatban nagy hűhóval reagált a hisztikre.

Baj, ha egy gyerek sohasem sír?

Ha egy gyerek sohasem ejt könnyeket, az arra utal, hogy családjában nem engedték a negatív érzéseket sírással kimutatni. Ha a gyerek még olyan helyzetben sem sír, amikor az adekvát reakció lenne (pl. kutyája halálakor, jó barát elvesztésekor), az már az érzelmek kimutatásának olyan szélsőséges mértékű tiltására utal, ami bántalmazásnak minősül. A sírás hiányának hátterében autisztikus spektrumzavar is állhat.

BABAKOR

0-4 hónap: „ÖLELÉS BÁRKITŐL”

Az első 3 hónapban a babák könnytelenül sírnak. A sírás összmennyisége a baba születése után egyre nő, és a 6-7. héten éri el a csúcsot. A babák nagyon eltérőek abban, hogy mennyit sírnak, és mennyire könnyű őket megnyugtatni. A későbbi temperamentumkülönbségek már ekkor láthatóvá válhatnak. Pár perctől több óráig terjedhet a napi sírásidőtartam.

Sírást okozhat bármilyen diszkomfortérzés. A sokat síró babát mindenképpen érdemes egy orvosnak megvizsgálnia, hiszen reflux, ételallergia vagy más érzékenység is lehet a háttérben. Fontos tudni, hogy az emberi érintés igénye is okozhat a babáknál diszkomfortérzést. A síró baba életének első hónapjaiban még nem válogat: akárki siet segítségére, megnyugszik.

Pisis pelus?
Peter Wolff 60-as évekbeli kísérletében egy csapat síró kisbabának szárazra cserélték a nedves pelenkáját, míg egy másik csoportban ugyanazt a nedves pelust adták vissza rájuk. Mindkét csoportban abbahagyták a sírást a babák! Harry Harlow egyik kísérletében pedig az anyjuktól elválasztott rézuszmajomkölykök ketrecébe dróthengerekből eszkábált figurákat állított be. Az egyikre cumisüveget szerelt („drótanya”), a másikat puha textilbe bugyolálta („szőranya”). A kölykök a nap 24 órájából 22-ben a szőranyán csüngtek! Csak pár percre mentek át a drótanyára enni.

4 hónap -18 hónap: „CSAK ANYA KELL”

A baba jelzéseire adott kiszámítható, pozitív szülői reakciók biztonságérzetet adnak a babának, erre épülve alakul ki a kötődés a 6-8. hónapra, és vele párhuzamosan a szeparációs szorongás is. Vagyis a baba nyugtalan lesz, ha nincs ott az édesanyja, viszont ha újra visszatér, megnyugszik. Ehhez már nem kell mindig az érintés; a kötődési személy hangja, látványa is elég. Az idegenek már nem tudják megnyugtatni.

A babák komunikációs repertoárja bővül, pl. a mászás megindulásával inkább a felemelt kar kezdi jelezni a kapcsolódási igényt.

18 hó -3 év „SZÉTPUKKADOK A DÜHTŐL”

A szeparációs szorongás a 2. év végére enyhül, a sírás mennyisége csökken. Ám ahogy a babák egyre bátrabban fedezik fel a világot, egyre gyakrabban találkoznak korlátokkal is. A sírás üzenete már kevésbé a „tegyél meg helyettem valamit, amit nem tudok” (hiszen erről már tudnak szavakkal is kommunikálni), mint inkább a „segíts megnyugodni, mindjárt szétpukkadok a dühtől”. A gyermek kezdi megtanulni a külvilágtól a sírás társadalmi szabályrendszerét.