Jótékony hangok, színek, illatok

Hangszereken szólva

„Azoknak ajánlom, akik a klasszikus pszichológiai módszerek mellett más ösvényeket is felfedeznének az önismeret felé vezető úton” – így hirdette magát nemrég egy művészetterapeuta, aki biztos abban, hogy a szorongások feloldásában a kreativitás is hű társ. A legtöbbünk által ismert terápia esetében a szakember tudatosan irányított beszélgetéssel segíti a megviselt pácienst. A különböző művészeti ágakra építkező ülésekkor viszont ütős-, fúvós vagy billentyűs hangszerek, élénk, netán pasztellszíneket sorakoztató színpaletta, esetleg fiolákba rejtett illatok kerülnek elő. Az európai emberekhez gyakran keleti közvetítéssel jutottak el az alternatív stresszkezelő és egészségmegőrző módszerek – sokan ismerik nálunk is például a tibeti hangtálakon játszott muzsika hihetetlenül megnyugtató, lelket átmosó, felüdítő hatását. Az európai kultúrkör is kifejlesztette saját művészeti gyógymódjait, például a zeneterápia közel egy évszázados múltra visszatekintő, tudományosan is igazolt gyógymód. Sőnfeld Mátyás, a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnöke sem restell hétköznapi tárgyakból hangszert kovácsolni a gyerekekkel, például gumiabroncsdobot.

A zeneterápia sokrétű módszer: az egészséges egyén önismeretének fejlesztésétől kezdve a gyógypedagógiai foglalkozásokon át a pszichiátriáig szinte bármely segítő, támogató területen használható, kortól és nemtől függetlenül.

Nevével ellentétben nem feltételez muzsikus vénát a pácienstől. „Mivel folyamatos lüktetésben élünk, és a zene, a hang, a ritmus, a dallam képes leképezni, tükrözni a viselkedésünket, a módszer elemi szinten fejti ki a hatását” – mondja Mátyás, aki gyógypedagógusként hosszú évek óta alkalmazza a zeneterápia eszközeit.

A módszer manapság egyre elterjedtebb, széles körben alkalmazzák pszichiátriai ellátásban, demenciával élők számára, mozgásterápia során vagy a gyógypedagógiában. „Az igény nő, már többen ismerik fel a zene jótékony hatását, miközben lassan az is köztudottá válik, hogy miért nem csinálhat bárki zeneterápiát, miért fontos, hogy a terapeuta a zene mellett az emberi pszichét, saját magát és a kompetenciahatárait is jól ismerje” – tudjuk meg Sőnfeld Mátyástól. A hatékonysághoz szükség van szakemberre és rendszerességre: hetente, kéthetente tartott foglalkozásokkal lehet elérni eredményt, ami végső soron a belső feszültségek oldása.

Valljunk színt!

Ahogyan az akusztikai ingerek, úgy a vizuálisak is hatással vannak ránk. „A fényt nemcsak látásra használjuk, hanem szervezetünk bonyolult működésének szinkronizálására is, többek között összefügg az alvás és az ébrenlét ritmusával, a növekedéssel, a szexuális ciklusokkal és a hormonális változásokkal” – állítja Földvári Melinda színszakértő. Ennélfogva érthető, hogy a napfény hiánya, a hosszú sötétség miért válthat ki depresszív hatást, míg mi az oka annak, hogy a színek gyógyító hatásának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a közvélemény.

Kép

Kép: Freepik

Ugyan mi nem fotoszintézissel táplálkozunk, mint a növények, de jó tudni, hogy életünkhöz hozzátartoznak a színek, amelyek az élő szervezet egészére hatást gyakorolnak.

Gondoljunk csak az újszülöttkori sárgaság gyógyítására, amelynek egyik módja a kékfény-kezelés (a ruhátlan újszülöttet az inkubátorban UV-fényt sugárzó lámpa alá fektetik). „Kísérletek igazolják, hogy a színes környezet, illetve a színes fények különböző reakciókat váltanak ki. Az ultraibolya-sugarak például teljesítményfokozó hatásúak, a vörös fény a véráramlást fokozza, de a gyomor- és bélműködést is befolyásolják a színes fények. Míg a vörös és zöld környezet csökkenti az étvágyat, addig a sárga általában növeli.” Persze a választott színek hosszas szemlélése nem fogja egy csettintésre előidézni a kívánt változást, erre leginkább speciális körülmények között van lehetőség, kellő ismeretekkel rendelkező tanácsadó jelenlétében.

Illatos terápia

„Jó látni, ahogy olykor visszakanyarodunk a természetes gyógymódokhoz!” – ezt már dr. Takács-Tóth Diána vegyész, termékfejlesztő kémikus mondja, aki illatokkal oldja az élet kisebb-nagyobb elakadásait, de a fizikai fájdalmakra is megoldást kínál. A fennmaradt források arra utalnak, hogy az aromaterápiát Kr.u. száz évvel már előszeretettel alkalmazták – igaz, akkor még nem így hívták – a gyógynövényekkel dolgozó orvosok vagy javasasszonyok.

„Gondoljunk bele, milyen gazdag botanikai világot ismerünk, nem csoda, ha az emberek minden időben bátran támaszkodtak a növények »tudására«. Bár volt egy időszak a II. világháború után, amikor itt, Európában elfordultunk a természetes szerektől, mivel a szintetikumok olcsó alternatívának bizonyultak a természetes megoldásokkal szemben, de hamar rá kellett döbbennünk ezeknek a nem várt egészségkárosító hatásaira (például a sokféle allergiára). Így kanyarodtunk vissza a természetes gyógymódokhoz, olyannyira, hogy mára divatja van – mondja, és már sorolja is az illatterápiával elért eredményeit. – Nagy sikerélmény volt, amikor egy nyugtalanul alvó kisgyermek szüleitől kaptam köszönőlevelet, amelyben leírták, hogy kisfiúk életében először aludta át az éjszakát a mandarin-illóolaj párologtatásának hatására, így ők is évek után először aludtak egy jót” – emlékszik vissza Diána, aki fontosnak tartja a történetet, mivel a módszer sokoldalúságát igazolja, akárcsak az, amikor az illatoknak köszönhetően enyhültek egy hölgy teniszkönyökkel járó ízületi fájdalmai.

Ahogy más módszerek esetében, itt is fontos szerepet kapnak a kérdések.

A segítő tevékenység akkor kezdődik, amikor a szakember előzetes információkat gyűjt, majd azok alapján illóolaj-keveréket készít az állapot javítása érdekében, miközben szem előtt tartja a páciens helyzetét. „Egy nyugtalan embernek, aki nehezen alszik és alacsony a vérnyomása, nem ajánlom a stresszoldó orvosi levendula-illóolajat, mert az vérnyomáscsökkentő hatású. Vagyis ahhoz, hogy eredményt érjek el, ismernem kell az olajok ellenjavallatait is, hogy a segítő szándék ne csak szándék maradjon.”

Amikor az illóolaj-szakértő „páciensről” beszél, széles skálát ért alatta, különböző nemű és korú embereket, hiszen a legtöbb esetben hatékony megoldást ígérnek az illatok – kivéve a várandósság első harmadában. A módszer az egészségmegőrzés területén, akut megbetegedésekben és még a súlyosabb esetekben, akár hospice vagy gyász feldolgozásában is javasolt. Szintén aranyszabály, hogy képzett szakember adjon tanácsot, hiszen az illóolajok kémiai vegyületekből tevődnek össze.

Az pedig, hogy kinek melyik módszer lehet a befutó, egyáltalán mikor érdemes kipróbálni, az egyének helyzetétől függ. Viszont a nyitottság minden esetben elkél.